József Attila, az aktivista

“A világot vérrel és mocsokkal elárasztó kapitalista életforma és a burjánzó fasizmus buktatói között a párt fokozódó erővel vívta meg nem alkuvó harcát az új rendért, a szocializmusért. A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének jutott a feladat: maga köré gyűjteni a fiatalokat, osztályharcosokká nevelni őket a mozgalom számára.

A kommunista ifjúmunkások rendezték a vasárnapi túrákat. Kora tavasztól késő őszig a vasárnapi reggeleken kis csoportok gyülekeztek a hídfőknél, villamosmegállóknál, utcasarkokon.
Előre megbeszélt terv szerint rajzottak ki a városból, s valahol a budai hegyekben, távoli mezőkön, forrásoknál összeverődtek a csapatok. Dallal verték föl az erdők csöndjét, játékosan kergetőztek a réten, fiatalok voltak, majdnem gyerekek. Mire kifáradtak a hancúrozásban, már ott volt köztük az előadó.
A túravezető összeterelte a fiatalokat, kezdetét vette az előadás.
Attila is ott volt a fiatalok között, a Hármashatár-hegyre kiránduló csoportban. Az előadást követő vita során tudományos szocialista felkészültsége feltűnt az előadónak. Megkérdezte a túravezetőt:
– Ki ez az ifjú?
– József Attila. Aki a Népszavába ír verseket. Nemrég jött haza Párizsból.
Először az adatgyűjtő munkaközösségben dolgozott. Aztán egy vasárnapon a Rózsika-forrásnál egy kis csomagot adott át neki a túravezető.
– Te most elszakadsz az elvtársaktól. Ezt a száz röpcédulát holnap este a Láng-gyár  kapujánál szétosztod a munkások között.” (József Jolán: A város peremén)
Elődeink sem pártirodákban üldögéltek, hanem kimentek a természetbe. Ott tartották az előadásokat is.
József Attila, a költő aktív pártmunkát végez. Azt mondták akkoriban, hogy az a kommunista, aki aktívan dolgozik. Legnagyobb költőnk röplapot osztogatott, éjszaka plakátot ragasztott, pedig éhezett és albérletről-albérletre költözött. Minden nehézség ellenére végezte a mindennapi pártmunkát.1919 után a kommunisták nem a Tanácsköztársaság vérbefojtása felett búslakodtak, nem siránkoztak, hanem nekiláttak a szocialista forradalom előkészítésének Magyarország történelmének legsötétebb időszakában, a Horthy-fasizmus idején, amikor kardlappal és kínzásokkal próbálta elrettenteni a hatalom a munkásosztályt a harctól.
Add tovább!