Jogvédők elmondták, hogy az ukrán rendvédelmi szervek miként kínozzák foglyaikat.

A Demokrácia Problémáinak Kutatásával foglalkozó Alapítvány pénteken (március 13-án) Moszkvában bemutatta a sajtónak az ukrán rendvédelmi szervek által elkövetett háborús bűntettekről – foglyok kínzásáról, a velük való embertelen bánásmódról készített legújabb jelentését. A jelentés olyan tényeket említ, amelyeket szakértők az ukrán fogságot túlélt, fogolycserék alkalmával szabadult foglyokkal készített felmérések során gyűjtöttek egybe. A jelentést több mint kétszáz fogoly vallomásai alapján állították össze. A felmérések a 2014. augusztus 25. és 2015. január 20. közötti időszakban készültek.
Az SZBU kínzásoknak vet alá békés állampolgárokat

A jelentés szerzői által összegyűjtött tények alapján kijelenthető, hogy az Ukrán Nemzetbiztonsági Szolgálat (SZBU), a törvénytelen fegyveres alakulatok részéről egyre tömegesebbé, egyre rendszeresebbé válik a kínzások, az embertelen bánásmód gyakorlata. A jelentés bemutatója alkalmával az újságíróknak bemutatták az ukrán rendvédelmi erők bűntetteit tanúsító bizonyítékokat: az ukrán fogságot megjárt emberek elbeszéléseiről készített fényképeket és videó felvételeket. E tanúvallomások részletei olyannyira sokkolóak, hogy etikai okokból nem idézhetjük őket szó szerint.

Tanúságok sokaságát gyűjtötték össze a jelentés készítői olyan esetekről, amikor a rendvédelmi szervek által elfogott ukrán állampolgárokat villanyárammal kínozzák, napokon keresztül verik különféle eszközökkel – vascsövekkel, baseballütőkkel, géppisztolyok tusával, szuronykésekkel, gumibotokkal. A jelentés példákat sorol fel olyan esetekről, amikor az áldozat ujjait, végtagjait levágták vagy megcsonkították, fogait kifűrészelték – vagy éppen elevenen nyúztak meg valakit. Gyakran alkalmazzák a vízbefojtásos vallatás módszerét, a „Bandera-hurkot”. Az áldozatok testét gyakran égetik izzó tárgyakkal, nem ritkán pedig a test különböző részein olyan szúrt, vágott, lőtt sebet ejtenek, amelyek nyomait az áldozat az élete végéig viselni fogja. Volt eset, hogy a foglyokat kihajtották az aknamezőre – másokat pedig páncélosokkal tapostattak halálra.

 

A jogvédők feltárták: az ukrán rendvédelmi szervek foglyaikat az élettel összeegyeztethetetlen körülmények között tartják őrizetben – fagyban, élelem és orvosi ellátás nélkül, olyan tudatmódosító szereket adagolva nekik, amelyek az áldozatoknak kínokat okoznak.

A fogságot túlélők beszámolóiból kiderül, hogy a foglyok nagy része olyan békés állampolgár, akiknek semmi közük sem a népfelkelőkhöz, sem pedig a kijevi rezsimmel szembeni ellenálló mozgalomhoz. Közismert, hogy az ukrán rendvédelmiseknek nem túl gyakran sikerül népfelkelőket foglyul ejteniük – ezért egyszerű, békés állampolgárokat hurcolnak el és kínoznak meg.
„Ilyesmivel főként a törvénytelen fegyveres alakulatok foglalkoznak – mondta a bemutató során a jelentés egyik szerzője, Makszim Grigorjev, a Demokrácia Problémáinak Kutatásával foglalkozó Alapítvány igazgatója, a Civil Parlament tagja. – Ahhoz, hogy valakit őrizetbe vegyenek, elegendő, ha az illetőnek kaukázusi hangzású a családneve, illetve megtalálták nála egy orosz újságíró névjegyét. Én magam néztem meg olyan házakat, amelyeket az ukrán hadsereg már a fegyverszünet kezdete után rombolt le. Ezek olyan emberek házai voltak, mely házaknak nincs semmiféle katonai rendetetésük. Mindez olyan irracionális, olyan bestiális.”

Grigorjev biztosította a sajtóbemutató résztvevőit, hogy a jelentés dokumentumait el fogják juttatni az Orosz Állami Nyomozóhatósághoz, az Emberi Jogok Európai Bíróságához, az ENSZ-hez, az EBESZ-hez, illetve az EBESZ külön ukrajnai missziójához. Ugyanakkor fennáll a veszélye annak, hogy a tanúvallomásokat tevő volt hadifoglyok rokonain a rezsim bosszút áll. Már voltak ilyesmire példák – tette hozzá a jogvédő.

Emberi jogok? Ilyesmiről mi nem is hallottunk…

A jelentés elkészítéséhez szükséges anyaggyűjtést az adott időben még folytatódó harci cselekmények, életveszély közepette kellett elvégeznünk – mondta Szergej Zseleznyak, az Állami Duma elnökhelyettese. „A szóbeli tanúvallomásokhoz mellékelni fogjuk az egyes sérülésekről szóló szakértői jelentéseket is. Hozzá kell azonban tennünk, hogy azok száma, akiket halálra kínoztak, akik nem bírták ki a bántalmazásokat és még a fogságban belehaltak – nagyságrendekkel haladja meg azok számát, akik túlélték azt – hangsúlyozta Zseleznyak. – Amellett ilyen esetekre nem csupán Délkelet-Ukrajnában került sor, de az ország más vidékein is. Egyszerűen arról van szó, hogy a Donbassz felszabadított körzeteiben módunk van bizonyítékokat gyűjteni ezekről a bűntettekről. Nincs azonban lehetőségünk arra, hogy Ukrajna más vidékeiről is hitelt érdemlő anyagokat szerezzünk be.
Az Emberi Jogok Európai Bíróságának meghatározása szerint az Emberi Jogok Európai Konvenciója teljességgel tiltja kínzások alkalmazását. Az Európai Unió törvénykezése abból indul ki, hogy „minden állam felelősséggel tartozik különböző szolgálatainak – rendőrség, titkosszolgálatok, egyéb rendvédelmi szervek – tetteiért, függetlenül attól, hogy azok parancsot hajtanak-e végre, vagy pedig saját belátásuk szerint járnak el.” A Konvenció 15. cikkelye félreérthetetlenül kizárja annak lehetőségét, hogy ebből a cikkelyből bármit is hatályon kívül helyezzenek, vagy kiiktassanak.

 

 

A Demokrácia Problémái Alapítvány által összegyűjtött tények alapján bízvást kijelenthetjük: az ukrán fegyveres erők, az SZBU, a nemzeti gárda és az ukrán belügyminisztérium egyéb alakulatai módszeresen és előre megfontolt szándékkal megsértik az Emberi Jogok Európai Konvenciójának 3. cikkelyét. Ez kimondja, hogy senkit sem lehet kínzásoknak, embertelen, illetve emberi méltóságát sértő bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. Az viszont jelzésértékű, hogy mindez hónapok óta úgy zajlik Európa közepén, hogy azt teljes mértékben figyelmen kívül hagyják mind az európai jogvédő szervezetek, mind pedig a sajtó. Ezeket a szervezeteket, ezt a sajtót egyes egyedül az ukrán Nagyezsda Szavcsenko sorsa izgatja. Aki irányzóként dolgozott a nemzeti gárda tüzérségénél, akit tettestársként vádolnak két orosz újságíró meggyilkolásában. És akit most Moszkvában vizsgálati fogságban tartanak, a nemzetközi jog követelményeinek teljesen eleget tevő körülmények között.

 

„Jelentésünket megküldtük a nemzetközi jogvédő szervezetekhez – így a Human Rights Watchnak, illetve a szervezet moszkvai képviselőjének, Tatyjana Loksinának is. Aki ígéretet tett, hogy ezeket az anyagokat haladéktalanul továbbítani fogja Kenneth Rothnak, a szervezet vezetőjének – mondta el Makszim Grigorjev. De már eltelt több mint egy hónap – és ezeknek az anyagoknak semmi utóéletük: sehol nem használták fel őket, sehová sem továbbították azokat… Fölmerül a kérdés: ezek a szervezetek miért hallgatják agyon ezt a jelentést?”

 

Miért hallgatnak a jogvédők?

 

Kommentálva a jelentés eme részében felsorolt tényeket, Szergej Zseleznyak, bizonyos értelemben, már meg is válaszolta ezt a kérdést. „ A XXI. században, Európa közepén, egy bűnös rezsim tartja rettegésben az embereket. Ennek során bevet mindenféle olyan kínzóeszközt, amit az emberiség valaha is feltalált, beveti azokat a módszereket, amelyeket a második világháború során a banderisták, is alkalmaztak. A rezsim képviselői ma azzal dicsekednek: többszáz módját tudják annak, hogyan lehet egy embert kínhalálnak alávetni. Bár békés állampolgárok sokaságának halála mára közismert ténnyé vált, mindezt tökéletesen figyelmen kívül hagyják azok az országok, amelyek nem hajlandók tudomásul venni az ukrajnai nácizmus létezését, törvénytelen fegyverrendszerek bevetéseit, illetve a kínzások rendszerének tömegessé válását Ukrajna délkeleti részén. A Nyugat pedig fegyvereket szállít nekik, kiképzéseket nyújt nekik – többek között a kényszervallatások módszereinek alkalmazásában is. Ezért a felelősség ezekért az áldozatkért nem csupán az ukrán hatóságokat, de azon országok vezetőit is terheli, amelyek támogatják ezt a törvénytelenséget, ezeket a kegyetlenkedéseket.”

 

Igor Boriszov, a választójoggal foglalkozó társadalmi intézet Tanácsának elnöke, az államfő mellett működő, a civil társadalommal és az emberi jogokkal foglalkozó Tanács tagja kitért az oroszországi civil jogvédő szervezetek kirívó passzivitására. „Napjainkra az oroszországi jogvédő mozgalom megérett az átalakításra. Minthogy e mozgalomban jelenleg azok a szervezetek vesznek részt, amelyeket még a 90-es években az USA és annak különböző alapítványai neveltek ki. Ezek a szervezetek a külföldi közvélemény szemében mindmáig az oroszországi jogvédő mozgalom elitjének számítanak” – kommentálta a helyzetet Boriszov, aki megjegyezte: amíg az Emberi Jogvédő Tanács egyik része segíti a menekülteket, az áttelepülteket, beteg gyermekeket hoz el a Donbasszból Oroszországba, „addig a Tanács egy másik része a Lefortovo vizsgálati fogház előtt áll sorban. Az, amiről a jelentésünk szól, az oroszországi jogvédő elitmozgalom számára mellékes. Ez az elit nem hajlandó tudomást venni sem az Ukrajnában folyó népirtásról, sem pedig az újjáéledő fasizmusról.”

 

Boriszov megjegyezte, hogy az államfő mellett működő, új összetételű emberjogi tanács, 2012-től 2014 februárjáig 22 alkalommal ült össze. 2014 februárja óta, amikor pedig Ukrajnában sor került az alkotmányellenes hatalomátvételre, az ülések száma másfélszeresével csökkent. „Az ő véleményük szerint (Ukrajnában) javult az emberi jogi helyzet! A csökkent számú ülések témái között leginkább a környezetvédelem, a munkajog, stb. kérdései szerepeltek” – jegyezte meg Boriszov.

 

Ez színtiszta népirtás!

Ukrajna Luganszk és Donyeck megyéjét tekintve, a szokásos erkölcsi és jogi normák nem érvényesülnek. Ezért nem vezetnek semmire azok a kísérletek sem, hogy a kijevi rezsim és a népfelkelők közötti ellentmondásokat politikai úton próbálják megoldani – jegyzik meg a szakértők.
Amikor ott vagy – Gyebalcevóban, Ilovajszk környékén, vagy a donyecki repülőtér körzetében – akkor rájössz, hogy mindezek a jogi mechanizmusok ott nem működnek – mondta Alekszej Zsuravljov, az Állami Duma képviselője. – Mindaz az anyag, amit ott összegyűjtöttünk, csupán apró töredéke mindannak, ami ott továbbra is tart. Ukrajna pedig nem akar változtatni semmin, köp a minszki megállapodásokra. Minthogy ha azokat betartja, és visszaad minden foglyot, akkor az maga lesz a borzadály. A fogolycserék alkalmával a nyugati újságírók leengedik kameráikat, minthogy az ukrán fogságból érkezők szörnyű állapotban vannak. Ami Kelet-Ukrajnában történik, az egyáltalán nem antiterrorista hadművelet – az a szó legszorosabb értelmében vett népirtás. Lévén, hogy a népfelkelők részéről semmiféle terrorcselekményre nem került sor.

 

A parlamenti képviselő megjegyezte, hogy a népfelkelők teljesítették a minszki megállapodások minden feltételét – amit az EBESZ megfigyelői missziójának jelentései is rögzítenek. Ugyanakkor, a képviselő értesülései szerint, az ukrán hadsereg hozzálátott jelenlétének erősítéséhez a Donbassz közelében, az USA pedig megpróbálja blokkolni az EBESZ missziójának a munkáját.

 

Ugyanakkor senki sem próbálja meg megállapítani az ukrán hadsereg valódi veszteségeinek mértékét. Az ukrán katonák tetemeit egyszerűen sorsukra hagyták a hadműveletek térségeiben. „Amikor elhaladsz Ilovajszk környékén, a levegőben hullaszag terjeng. A hóolvadással egyidejűleg előkerülnek az ukrán katonák tetemei. Ezeket senki sem viszi el, senki sem számolja össze. A meleg beköszöntével mindez járványokhoz vezethet – hívta fel a figyelmet Zsuravljov.

 

 

Jekatyerina Csalova,  a Donyecki Népköztársaság hivatalos portálján megjelent írása nyomán