Hazugságörvényben az 1956-os megemlékezések

“Az eset a mai emlékezetpolitika csődjét és alapvető kudarcát jelzi. Menedzsmentje most, 2016-ban megalkotta egy hatvan év előtti, zavarba ejtően sokszínű forradalom egydimenziós képét”.− írja Facebook-posztjában Rainer M. János, az ’56-os intézet vezetője.

“Schmidt Mária és az általa vezetett Emlékbizottság reakciója a kérdéses ’56-os óriásplakátügyre tökéletesen mutatta meg a kormány aktuális hozzáállását ’56-hoz: teljesen mindegy a valóság, ha mi egyszer kitaláltuk, hogy hogyan lesz legendaépítés, abba se Nagy Imre, se Pruck Pál ne rondítson bele! “- írja az Index.

“Pruck Pál szerepelt Erich Lessing 2006-ban négy nyelven megjelent kötetének egy fotóján – név nélkül. A magyar kiadást intézetünknek a szerződés alapján a francia változatot híven követve kellett elkészítenie. A jelek szerint Rougier, a Life fotósa tudta a képen szereplő fiú nevét, Lessing nem. A fotók a forradalom győzelmének, sajnos rövid időszakában készültek, a szereplők védelme – ugyancsak sajnálatosan – még nem merült fel néhány riporterben.” – írja Rainer M. János.Képtalálat a következőre: „1956”

Pruck Pál forradalmi tevékenységéről a volt titkosrendőrség archívumában egyetlen irat sem maradt. Ahogy Dózsáéról se.  Tényleg, borzasztó sok besúgója lehetett a szocialista titkosrendőrségnek! Itt az egyik bizonyíték, hogy nem volt.

Rainer többek között arról beszél, hogy Nagy Imre alakja  csak zavart okoz a rendszerben, így hát maradnak a kiüresedett ünnepi toposzok az évfordulón. A 2010 utáni emlékezetpolitikai beállításban Nagy Imre és a reformer kommunisták szerepe  kényelmetlen. A “forradalomnak” nem volt vezetője, de vannak szimbolikus arcai, és a legjobban kivehető nyilvánvalóan Nagy Imre. Az antikommunista központi narratívába a kommunista miniszterelnök azonban nehezen illeszthető be. Így az alternatív arc a pesti srác, aki azonban nehezen személyesíthető meg, és nincs egyetlenegy, aki erre igazán alkalmas volna.

Tényleg volt pesti srác? Vajon a békésen focizó, könyveket lapozgató, kakaóra vágyó pesti srácokat megkérdezte-e valaki, hogy ide-oda aggathatják-e a nevüket?

A nem valódi pesti srácoknak “kezéhez vér tapad.”

Vannak emberek, akik nem ismerik meg saját gyerekkori képeiket, akik meghaltak, feltámadtak, isten tudja mi történt velük. Ők a hősök, a nagy idők pitiáner túlélői.

Szóval maguk az “1956 “   alkotói mondják ki saját szájukkal, hogy úgy alakítják a történelmet, ahogyan nekik jól esik.

Egyszóval mindenki úgy handabandázik, hogy neki jó legyen. Itt a jobboldali történetírás egy szelete. Hazugságok vára, mely most összedől, rájukdől. Tessék megnézni közelebbről…

Azonban hazánk töténelméről van szó, és nem tűrjük hazugságot. Rántsuk le a leplet! Most!

Képünkön: jelenet egy tiszta forradalomból.

FO