A Népi Front lapja

Háttérben az anyanyelv

Manapság, úgy tűnik, nem divat a nyelvápolás. Hivatkoznak ugyan olyasmire, hogy ma ilyen pitiáner dologra úgymond nincs idő, illetve jobb helyeken arra is, hogy minden szakterületnek megvan a maga bikkfanyelve, amelyet szokásos használni időnként és alkalmanként, ha a helyzet úgy kívánja. Csakhogy annakidején több, mint száz kemény esztendeje nagyjaink kijelentettek valami olyasmit,hogy nyelvében él az adott nép. Ez pedig így igaz. Attól talán nem kell tartanunk, hogy térségünk népei száz év múlva már máshogy beszélnének, az azonban valós probléma, hogy a nyelvünk például ma tele van idegen eredetű kifejezésekkel, amelyek használata a közbeszédben elterjedt s mint ilyen, úgymond nagyon divatos. Sznobéria és sznobéria között van különbség, azonban a közös nevező mindenütt ugyanaz.

Még hajdanában, a háború előtti ellenforradalmi világban, valamint az azt megelőző korábbi évszázadok félfeudális úri társadalmában az idegen nyelv használata egyfelől egyfajta valós vagy felszínes műveltséget jelentett, amelynek az volt a lényege, hogy mondjuk a nagy forradalom hívei a francia nyelv csodálatának is adózva, egymás között gyakorta ezt a nyelvet használták. Gyakoribb volt azonban az, hogy ez a többi társadalmi rétegtől való elzárkózást jelentette. A francia nyelv sokáig közvetítő szerepet is betöltött, ennek jegyében pedig a divat és a kifinomult, előkelő elegancia jelképe is volt. Hazánkban az volt a jellemző volt a francia társalgás mellett a németül érintkezés arisztokrata, illetve magára valamit is adó kisebb-nagyobb úri körökben. A cári Oroszország nagyurai szintén hanyagolták saját nyelvüket, helyette inkább a francia társalgás dívott köreikben.

A jelenség szempontjából közömbös ugyan, hogy a napjainkban világszerte terjedő félangol-félnemzeti beszédstílus is teljesen hasonló jelenség, társadalomkritikai szempontból azonban az előző példától a mai világ egy fontos kérdésben lényegesen eltér: míg a saját nyelvüket lekicsinylő, mellőző mentalitás akkortájt a felső uralkodó osztályokra volt jellemző, addig napjainkban ez tömegkultúrának minősül. Lényeges a különbség. A megvetett orosz muzsik ugyan elnyomóival ellentétben saját nyelvét használta, azzal érintkezett a többiekkel, napjaink világában azonban pestiesen kifejezve, a félmagyar-félkülföldi beszédhasználat kifejezetten felkapott. Van olyan is, hogy a hazai felső középosztály előszeretettel beszél félmagyar-félangol stílusban, azonban emellett olyan is van, méghozzá nem elhanyagolhatóan, hogy az egyszerű hétköznapi ember is így fejezi ki magát. Holott lehetne egyszerűen mobiltelefonos szöveges üzenetet és nem sms-t küldeni, fogadni,opciók helyett lehetőséget keresni, vagy alkalmazást letölteni applikáció helyett. Revízió helyett mondjuk felülvizsgálatot kezdeményezni, azonban sajnálatos módon azt kivédeni nem lehet, hogy ne az Auchan-ba menjünk,tudniillik a nemzetközi áruházláncnak-ami napjainkban inkább szupermarket-ez a becsületes neve. Ha itt tételesen fel kellene sorolni, hány ilyen, az anyanyelvnek nem kedvező kifejezés létezik ma, ezen írás rendkívül hosszúra sikeredne, azonban ezen felsorolással azt iparkodom szemléltetni, hogy a mai nyelvben nagyon teret nyert az idegen kifejezések sokasága. Hogy miért is? Mert sokaknak ez sikkes. Ez a divatos, ez a menő vagy egész egyszerűen mert ilyen világot élünk, ezt kell követni. A dolog azonban kissé összetettebb ennél.

Egyrészt létezik egy félig-meddig labancos, szolgalelkű szemléletmód nem éppen hagyományok nélkül, amelynek végig megvoltak a mindenkori követői, képviselői. A reformkorban és azt megelőzően a hivalkodás egyik megnyilvánulása volt, ha valaki hazai megfelelő helyett gyakran latin kifejezéseket hangoztatott fennen, saját vélt vagy valós nemlétező, másoktól különb mivoltát kihangsúlyozva, mármint hogy bezzeg neki ezzel mekkora a tudása. A korrektség kedvéért, előfordult olyan is, hogy valaki a háború utáni korszakban szovjetbarát érzületét orosz szavakkal, kifejezésekkel való dobálózással fejezte ki, ahogy sok bécsi udvari magyar előkelőség is inkább németül avagy franciául társalkodott annakidején. Másfelől azonban egy nyugatról elindult tömegdivatnak is szemtanúi lehetünk. Vannak, akik az angolszász kultúra térhódítását, mások-köztük a cikk szerzője is-inkább az amerikai középosztályos kultúra szolgai átvételében, a helyi középrétegek viselkedési mintájának lekoppintásában látom a problémát. Hogy napjainkban félangol szófordulatot használnak sokan, az éppúgy a jenkiutánzás része, mint a katonáskodó/idegen szóval, de ma gyakorta használtan: militáns/ életmód istenítése, a testépítés /body-building/ kultusza, az erőszak bálványozása, a lezser, laza magatartásmód és így tovább. Miután pedig megszűnt a világban is a kétpólusú világrend, szinte semmi se gördített akadályt az elé, hogy a szuperhatalom kultúrája rendületlenül tovább terjedjen, felerősítve a térségek félgyarmati helyzetét és uralkodó osztályának megerősödését.

Végül kissé ellentmondásos, de a neoliberális nyugat-és unióimádó körök és a nemzeti radikális irányzatok nevezője szintén közös abban, hogy vagy nem foglalkoznak az adott kérdéssel, vagy mindennel foglalkoznak, csak avval nem, hogy a belhoni nyelvet ápolják. Természetesen nyelvápoló körök napjainkban is vannak, azonban valamilyen okból kifolyólag háttérbe szorultak. Neoliberális nyugatos honatyáink a nyugatimádattal vannak elfoglalva elsősorban, a szélsőségesen konzervatív és nemzeti irányzatok jórésze pedig teljesen mással foglalkozik. Azonban hogy magukat a plebsztől, azaz az alsóbb néprétegektől, a szegény emberektől vagy pusztán a kívülállóktól megkülönböztessék, arra adnak, nem is keveset. Azonban tudnunk kell, hogy a mai világ szintén arról szól, hogy ki hogyan lehessen különb a másikkal szemben, dívik a mi és ők szemléletmód, ahol mi vagyunk a legjobbak és a legszebbek, a leginkább makulátlanok, bezzeg ők meg olyanok, amilyenek, de az biztos, hogy ők sose fognak felérni hozzánk. Ennek is része az idegen kifejezések divatja.

Ebből az következik, hogy minden magára valamit is adó jóérzésű embernek, illetve a kiközösített “plebsz”-nek fel kell vállalnia az anyanyelv ápolását. Vagy az menne, hogy ennek is kellene valamilyen divatját megteremteni, vagy az, hogy olyan fiatal tehetségeket kiemelni, akik hivatásuknak érzik a nyelv gondozását, már csak azért is, mert sok idegen kifejezésnek igenis van hazai megfelelője. Az előbbi elgondolás azért kivitelezhető nehezen, mert ami divat, az kétesértékű és előbb vagy utóbb az a divat logikája miatt egyszer csak háttérbe szorulhat, bizonytalanságra vagy pillanatnyi helyzetre nyelvápolást nem lehet alapozni. Az azonban sokat segítene, ha kisebb mozgalom jönne létre ilyen célból-hovatartozástól független, minden nép anyanyelve felbecsülhetetlen érték.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Izrael népe békét akar! A jelszó: két állam, egy remény!

Több mint tizenötezren tüntettek szombat este Tel-Avivban a békekötésért a palesztinokkal, a Palesztin Állam megteremtéséért - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Számos  balol

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
No thumbnail available

Fohász a legszomorúbb barakkból

(A kapitalizmus áldozatainak emlékére)Szégyenszemre a XXI. századi Európa közepén áll a nyomorúságos
No thumbnail available

Így váltunk kapitalista roncstársadalommá - értékek, elvek akkor és most

1981-ben születtem. Nem sok emlékem van a szocializmusról. Sokáig nem is érdekelt,
Légy szerző!
Légy szerző!