Hatalmas átverés lesz a 2018-as választás

A magyar választópolgárok hozzá szoktak ahhoz a metódushoz, hogy a kormányváltást demokratikus választások keretében, szavazás útján lehet megvalósítani. A régi beidegződés szerint elég négyévente egyszer elsétálni a kijelölt szavazópontra, ahol a fülke magányában eldönthetjük, hogy melyik számunkra szimpatikus párt mellé húzzuk be az x-et. Utána pedig nincs is más dolgunk, csak haza menni és izgatottan figyelni a választási műsorban elhangzó részeredményeket, másnap pedig csalódottan vagy épp örömteli hangulatban konstatálni a választás végkimenetelét. Aztán megint várunk 4 évet, hogy véleményt nyilvánítsunk a kabinet munkájáról és eldöntsük annak sorsát. Ez a mentalitás a mai napig érvényes a magyar választópolgárokra. Sajnos.

2010-ben kezdetét vette a Nemzeti Együttműködés Rendszerének kiépülése, vagyis az ország politikai struktúrájának totális átformálása. Hatalomkoncentráció ment végbe, amely a Fidesz befolyása alá vonta az állam működéséhez szükséges összes létező intézményt és ágazatot, a gazdaságtól kezdve a médiapiacon át az igazságszolgáltatásig mindent. A Fidesz kormányzási stílusában érezhetően erősödnek a diktatórikus elemek, amely a társadalom egyre szélesebb rétegeiben vált ki félelmet és a változás iránti igényt.

Kérdés, hogy a Fidesz-KDNP-t le lehet-e váltani a jelenlegi politikai viszonyok közepette demokratikus választások során? Elméleti szinten erre a kérdésre csak abban az egy esetben lehet igennel felelni, ha a létező összes ellenzéki párt (beleértve a Jobbikot is!) minden választókerületben egy, azaz egy közös jelöltet indít a Fidesz ellen. Megvalósítható-e mindez a gyakorlatban? Aligha.

Ad 1:  Túl sok az ellenzéki párt: 2010 előtt a nagy baloldali váltópártnak, az MSZP-nek csupán a nála jóval kisebb, de ideológiailag a szocialistákhoz közel álló SZDSZ-el kellett megegyeznie a választási együttműködésről. Mára MSZP elveszítette hegemóniáját az ellenzéki oldalon és több olyan formáció is megjelent (DK, LMP, Együtt, PM, Momentum), amellyel sokkal nehezebb sikeres tárgyalásokat folytatni. Bár az MSZP és PM megtalálta a közös nevezőt és a DK-val is sikerült megállapodni arról, hogy nem indítanak egymás ellen jelöltet, továbbra is kérdéses az LMP-vel és a Momentummal való együttműködés mikéntje.

Ha az LMP és a Momentum nem állnak be a sorba és önálló jelölteket indítanak, akkor előáll az a helyzet, hogy az egyéni választókerületekben két vagy több ellenzéki jelölt verseng a Fidesz ellen. Ez garantáltan jobboldali győzelemhez vezet. A kormányváltás esélye 0%-ra csökken, ha az LMP és a Momentum különutas politikát folytatnak.

Ad2: Még ha valami csoda folytán sikerülne az LMP-t és a Momentumot berángatni egy MSZP-PM-DK-Együtt összefogásba, a közvélemény-kutató cégek felmérései szerint ez még mindig kevés ahhoz, hogy az ellenzék többségbe kerüljön a Fidesszel szemben! Kellenek a Jobbik szavazói is, ha az egyéni választókerületekben ellenzéki győzelmet szeretnénk látni! A Jobbikkal való együttműködés viszont teljesen abszurd és értelmetlen: egy hithű Vona-szavazó sohasem fog olyan listára, együttműködésre szavazni, amelyben ott vannak Gyurcsányék és a szocik, valamint a „demokratikus ellenzék” támogatóinak egy része sem fogja voksát adni egy olyan blokkra, amelynek részét képzik a cuki szélsőjobboldaliak.

Ha van összefogás a Vonáékkal, akkor az ingatja meg az ellenzékbe vetett bizalmat, ha pedig nincs összefogás, akkor meg kevés lesz az ellenzékre leadott szavazat. Ezért igaz az az állítás, hogy a kormányváltásnak elméleti esélye van, gyakorlati viszont nincs.

Orbánéknak nem az ellenzék szétforgácsoltsága a legnagyobb szerencséje, hanem az, hogy a választópolgárok még mindig a régi modell szerint, demokratikus választások útján akarnak véget vetni a Fidesz uralmának. Nem jutottak még el arra a felismerésre, hogy a fent leírt okok miatt ebben a rendszerben gyakorlatilag lehetetlen leváltani az Orbán-kormányt, legfeljebb a kétharmados többséget lehet megakadályozni.  Sőt, már alig várják, hogy leadhassák szavazatukat valamelyik ellenzéki pártra, mert elhiszik, hogy így lehet elsöpörni a regnáló kormányt. Pedig a választási cirkuszban való részvétellel csak azt érik el, hogy a Fidesz-KDNP ismét egy demokratikusnak látszó választási komédia útján nyer felhatalmazást egy újabb 4 éves ciklus kitöltésére, és a parlamentbe megint egy olyan ellenzék verbuválódik össze, amely tehetetlen a jobboldali erőfölénnyel szemben. Hogy mi lenne a megoldás? Tudják, az olyan pöchendi, arrogáns és korrupt politikusokat, mint amilyenek ma vezetik ezt az országot, nem választások útján szokták megbuktatni…

Cseh Miklós, Népi Front