Harmadik utas megoldás ma

A mai kétpólusú közéletben,ha kissé leegyszerűsítve is,de kétféle neoliberális vadkapitalista irányzat közül lehet választani:az egyik álszocialista-álliberális doktríner elvek alapján politizál,a másik szélsőségesen konzervatív,nagyjából az 1945 előtti dzsentrivilág értékei és stílusa szerint.Olyan,hogy munkásképviselet,nincs,illetve olyan sincs,amely a szociális állam akármilyen válfajában gondolkodik,sőt ma sikkes dolognak számít a rongyrázás még akkor is,ha PR-fogásként néha beszélnek a szegénységről.

 

 

 

A helyzet azonban ennél is bonyolultabb.Tudniillik olyan harmadik erő ma nincs,amely markánsan felvállalja a szegények,bérből és fizetésből élő lenézett melósok,kiszolgáltatott és jövőkép nélküli fiatalok védelmét. Napjainkban a magyarhoni munkásmozgalom annyira gyenge,hogy sajnálatos módon nem tud jelentős társadalmi erőket maga mögé állítani nem mellesleg amiatt,merthogy a mai szolidaritás nélküli életben közösségi kereteket is nagyon nehéz létesíteni. Rengeteg robotoló melós örül,hogy van hol dolgozni még ha  látástól vakulásig kell robotolni,akkor is. Ő egyszerűen semmire nem tud ráérni,csak dolgozik és jár haza. És ezzel is irtózatos nehéz önmagát fenntartani az illetőnek,nemhogy akkor,ha még családja is van. Őt így igen nehéz megszólítani,illetve a hasonló cipőben járókat összefogni.

Másfelől mint említettem volt, a szolidaritás nélküli világ másik tartóoszlopa,a fogyasztói társadalom Amerika után talánnálunk a legerősebb és a legszélsőségesebb,ami annyit jelent,hogy itt érvényesül talán leginkább az,hogy senkivel se közösséget vállalni,önközpontúan élni és gondolkodni. Aki így éli világát a divat és a fogyasztási cikkek világában, nem átfogóan szemléli a közélet eseményeit,hanem szigorúan érdekközpontúan,saját érdekeihez mérve mindent. Így nem csoda,ha szocializmus-pótlékként fellépő jobboldali demagóg megmondóknak fognak hinni,minthogy szívükből beszél,mindenben vakon és kritika nélkül követve őt-a szélsőjobboldali propaganda mint olyan sokak szemében ismert gépezet ellenségképek gyártásával,álmegoldások gyártásával. Ha nincs akkora válság,akkor meg azt  támogatja a dzsentri vagy az álpolgár,aki el-elkormányozza az országot jól vagy rosszul,de legyen meg a szokásos mindennapi életritmus és az illető élhesse szintén öncentrikus világát. Viszont a nyomor problémáját még mindig egyik se oldotta meg. Az ultrakonzervatívok vagy a szélsőjobbosok mindent a farkastörvényekre bíznak avagy a társadalmi problémákat nem túl szociális módon oldják meg, az álliberálisok pedig az áldemokratikus rendszer hibátlan működésén őrködnek,konzerválva az elitcsoportok kikezdhetetlen hatalmát.

 

Ebben a helyzetben azonban igenis kell létezzen egy harmadik megoldás:jelesül az,hogy nem az aktuálpolitikai kérdésekre hangsúlyt helyezni,hanem az eddig lenézett emberek felé fordulni, középpontba a szegénységet és annak kezelését állítani.Persze ez nem könnyű,ugyanis a tőke nyilván nem támogat szegénységgel foglalkozó,a pórok nyelvén beszélő,a gazdagokat korlátozó vagy ellenük a nép védelmében fellépő tevékenységet.Holott a kiút abban van. Abban,hogy fel kell vállalni a szegényeket, a pórokat,az állástalanokat és a létminimum alatt élőket,azok nyelvén beszélni,azok életére kultúrát építeni.Nehéz, de megéri. Még akkor is,ha ez nem menő,nem jár népszerűséggel vagy celebstátusszal. A karakán hangnemre azonban érettük igenis szükség van.

B.Deák András