A Népi Front lapja

Haldokló magyar kórházak

A Péterfy

Összegezve elég kaotikus és szomorú a helyzet az osztályon, ugyanúgy a kórházi, mint az ellátó személyzet szempontjából nézve. Több haldokló beteget láttunk, akiknek nem voltak bejáró hozzátartozóik, volt, hogy egy újabb rosszalló megjegyzést kellett bevállalnunk, mert szólni mertünk, hogy a katatón állapotban fekvő és másfél órája nyöszörgő bácsira végre ránézzenek, hozzátéve, hogy több alkalommal látták a nővérek, de simán elmentek mellette.

Tisztelt blog és kedves hozzászólók!

Utolsó kórházi emlékeinket küldöm most a blog olvasóinak, tanulságul, vigyázzanak. Helyszín a Péterfy Sándor utcai Kórház diabetologiai részlege a Keleti pályaudvartól nem messze. Időpont idén augusztus, a menekültválság kellős közepe.  A főszereplő nyugdíjas apukám, aki 3 napos rosszullét után hétvégén került be az ellátásba. Folyamatos hányás és fejfájás után az ügyelet hívott mentőt, amikor kiderült, hogy extrém magas vérnyomása volt. Az ügyelet egyébként egész korrekt módon járt el, a közel négy órás várakozás azt hiszem nem egyedi, nyilván nem 2 helyre kell kijárniuk egy adott napon. Vizsgálat után azonnali kórházi ellátást javasoltak és a Péterfybe vitték az apámat. Ő természetesen riasztott minket, így már aznap volt „szerencsénk” szembesülni a kórházi osztályon uralkodó állapotokon. Azért nem mondom, hogy az egész kórházban, mert korábban több más osztályon is jártunk beteglátogatóban, ahol a körülményeket egész elfogadhatónak találtuk, épp ezért döbbentünk meg, hogy akad olyan része a kórháznak, ami nem, hogy nem európai jellegű, de egyenesen balkáni állapotok uralkodnak.A kopott, szocreál hangulatot árasztó épület és a rideg, sivár kórtermek még hagyján, de toalettek és mosdók koszos, elhanyagolt állapota már sokkal nagyobb problémát jelent, hiszen beteg, hozzátartozó egyaránt kénytelen igénybe venni. Az ápolók munkája sajnos szintén kritikán aluli volt azalatt a bő 2 hét alatt, amelyet apám bent töltött. Köszönés a hozzátartozók felé nincs, ellenben, ha udvarias kéréssel fordul feléjük az ember, szájhúzogatás és megjegyzések a reakció. Igaz, pénzt nem adtunk nekik, lehet, ezzel nem voltak megbékülve. A kezelőorvos (legalábbis a miénk) annyira sem méltatott bennünket, hogy a szemünkbe nézzen, amikor egy gyors kérdést intéztünk felé, a válasza pedig semmitmondó volt, valójában nem is igazán tudta, ki a mi családtagunk, akit akkor már másfél hete kezelt. Pénzt neki sem adtunk.

A biztonsági állapotok szintén tragikusak, 4 olyan nap is volt, amikor belső rendészeti intézkedésre volt szükség a különféle értéktárgyak eltulajdonítása miatt. Volt ordibálás, fenyegetőzés, szóval minden, ami nem éppen egy egészségügyi intézménybe való, de egyáltalán nem úgy tűnt, hogy kezelni tudnák az ilyen jellegű eseteket. Édesapám már a második nap megkért minket, hogy vigyük haza a pénztárcáját, és minden értékét, mert nem megoldott a személyes tárgyak bármilyen megőrzése. Egy szekrény sem volt, ahova a ruhákat és ezen holmikat el lehetett volna zárni.

Összegezve elég kaotikus és szomorú a helyzet az osztályon, ugyanúgy a kórházi, mint az ellátó személyzet szempontjából nézve. Több haldokló beteget láttunk, akiknek nem voltak bejáró hozzátartozóik, volt, hogy egy újabb rosszalló megjegyzést kellett bevállalnunk, mert szólni mertünk, hogy a katatón állapotban fekvő és másfél órája nyöszörgő bácsira végre ránézzenek, hozzátéve, hogy több alkalommal látták a nővérek, de simán elmentek mellette. Nem volt más gondja épp szegénynek, minthogy a saját székletében feküdt jó ideje. ami neki is igen kellemetlen lehetett még ilyen állapotban is, de mondanom sem kell, a többi beteget és látogatót is igen rosszul érintette.

Végül néhány elhalasztott vizsgálat után sikerült az édesapám állapotát a lehetőségekhez mérten rendbe hozni, stabilizálni a vérnyomását és kialakult cukorbetegségét. Ugyanakkor lehetett volna ez is sokkal hatékonyabb és gyorsabb is. Szegény apám azóta is emlegeti a bent töltött napokat és azt mondogatja, soha többé nem akar visszafeküdni oda. Őszintén szólva teljesen meg tudom őt érteni.

Üdvözlettel, Takács Péter  (Forrás: Index)

A magyar egészségügy egy mozaikkockája. Van szép tiszta kórházi részleg és kedves, felkészült szakemberek. Mellette, sajnos van egyre több piszkos, elhanyagolt, már-már egészségre veszélyes része is a magyar egészségügynek. Mindenkinek rossz: a szenvedő betegnek, hozzátartozóinak és az ott dolgozó elfásult embereknek! Rengeteg pénzt elköltenek felesleges dolgokra, s ilyenkor a mindenkori kormány összehúzza szemöldökét, pedig nagyon el kellene gondolkozni! A valaha szép, modern kórházak elkoptak, omlik a vakolat és fáj benne élni…

Frontoldal

 

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor-3.rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét,világra gyakorolt hatását és benne Lenin szerepét
No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -2. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Korunk egyik nagy hazugsága: kommunizmus=erőszak, kapitalizmus=demokrácia. „(A kommunizmus) megvalósításába mindig olyan emberek kezdtek
Légy szerző!
Légy szerző!