A Népi Front lapja

Grósz Károlyról az igazat!

A rendszerváltás óta eltelt 25 esztendőben divat és már-már kötelesség lett a szocialista múlt gyalázása, a Kádár-rendszer vívmányainak tagadása és a  történelmi tények elferdítése. Az antikommunizmus szellemiségében felnőtt egy új generáció, a közgondolkodást megfertőzte a haladó baloldali eszmékkel szembeni gyűlöletkampány. Mi, magyar kommunisták nem lepődünk meg azon, hogy a polgári sajtóban és médiában kizárólag negatív kontextusban emlegetik azon kevés egykori MSZMP-vezetőket, akik hittek a szocializmus humanista céljaiban, egy igazságosabb társadalmi rendszer felépítésének víziójában.
Grósz Károly az MSZMP utolsó főtitkáraként egyike volt azoknak, akik a rendszerváltás tragikus mozzanatában s hűek maradtak önmagukhoz és nem dobták el a vörös tagkönyvet akkor sem, amikor mások már az új rendszer kegyeit keresték. Grósz Károly halálának 20. évfordulóján eljött a pillanat, amikor szembe kell szállnunk az emlékét gyalázó írásokkal. Sajnálatos, hogy egyúttal nem a tőkés újságírók, hanem a Magyar Munkáspárt honlapján aláírás nélkül megjelenő cikke tartalmaz méltatlan és hazug állításokat arról az emberről, aki nélkül ma nem lenne Magyar Munkáspárt.

Fájó, hogy negyed századdal a győztes rendszerváltás után egy magát kommunistának tartó párt honlapján megjelenhetett az alábbi idézetet tartalmazó publikáció:

“Grósz sokakhoz hasonlóan a szocialista kor szülötte volt. Amig működött a rendszer, kiváló vezető volt. Amikor a rendszert veszély fenyegette, nem tudott történelmi döntések magaslatára emelkedni. Tábornok volt, de nem hadvezér. Párt-és állami vezető volt, de nem néptribun, nem forradalmár. Az új Munkáspárt nem az ő érdeme, hanem az egyszerű munkások, parasztok, alkalmazottak, pártmunkások, katonák és rendőrök ezreinek történelmi alkotása.” – írja a Munkáspárt.

Grósz Károly politikusi kvalitásainak megkérdőjelezése fals jellemábrázolást ad. Nagy tekintélynek örvendő politikus volt az MSZMP-tagság körében, nélküle a rendszerváltás után nem alakulhatott volna újjá az a párt, amely ma méltatlan módon emlékszik róla halálának évfordulóján.

grosz

Tény, hogy Grósz nem akadályozta meg a rendszerváltást, nem tudta megmenteni a szocializmust. De vajon lehet-e akkori szerepvállalását, döntéseit úgy értékelni, mint aki megbukott a történelem nagy vizsgáján? Nem!
. Sem a nemzetközi politikai környezet, sem pedig az MSZMP-n belüli erőviszonyok nem tették lehetővé, hogy Grósz megvédje a munkáshatalmat. A Szovjetunió élén az áruló Gorbacsov a rendszer lebontását készítette elő, mint ahogyan Magyarországon is többségbe kerültek a pártvezetésben azok a “reformkommunisták”, akik a majdani MSZP alapítóiként maguk is közre játszottak a kapitalizmus bevezetésében. Grósz Károly politikailag elszigetelődött, sem lehetősége, sem pedig esélye nem volt a marxista erők pozíciót megerősíteni. A munkáspárti cikk írója ezt jól tudja, mégis kárhoztatja Grószt a „történelmi döntések” elmaradásáért, figyelmen kívül hagyva azt a tény is, hogy a volt szocialista országokban egyetlen pártfőtitkár sem volt képes megálljt parancsolni a tőkés restaurációnak. Nem Grósz bűne, pláne nem felelőssége, hogy a kommunisták alulmaradtak a rendszerváltókkal szemben.

A legfelháborítóbb az a mondat, ami kijelenti, hogy “Az új Munkáspárt nem az ő érdeme, hanem az egyszerű munkások, parasztok, alkalmazottak, pártmunkások, katonák és rendőrök ezreinek történelmi alkotása.”

Ez az állítás nem más, mint tudatos történelem-hamisítás, amely még a jobboldal és a liberális tábor antikommunista történészei is megirigyelhetnének.

Miután a reformkörösök 1989.október 6-án megalapították az MSZP-t, Ribánszki Róbert, a Marxista Egységplatform vezetője megkereste Grósz Károlyt, akinél azzal érvelt, hogy az MSZP megalakulása nem jelentheti egyúttal az MSZMP megszűnését, ezért Grósznak az MSZMP főtitkáraként tovább kell vívnia a politikai küzdelmet. Grósz nem vonult passzivitásba, nem vált megtört emberré, nem  futamodott meg a valóban történelmi feladat elől, hanem sok éves mozgalmi tapasztalatát és tudását latba vetve hozzálátott az MSZMP 14. kongresszusának megszervezéséhez, amelyre 1989. december 17-én került sor. Ez a nap a Magyar Munkáspárt születésnapja. Igaz, nem kizárólag Grósz érdeme, hogy Magyarországon sikerült megmenteni a kommunista pártot. Puja Frigyes külügyminiszter, Berecz János, az Összefogás az MSZMP-ért Platform vezetője, a régi MSZMP emblematikus figurája,  Ribánszki Róbert nagy formátumú kommunista vezető közös szervező munkája, mozgósítása, személyes példamutatása és hívó szavuk volt szükséges ahhoz, hogy több, mint 30.000 elvtárs összefogásának eredményeként megszületett a Munkáspárt. Grósz egyik volt azoknak, akik magasra emelték a vörös zászlót 1989-ben és utat mutattak az eszméhez hű tagságnak és közel 180.000 fős támogatói bázisnak.
Mint ismeretes, az MSZMP decemberi kongresszusa Thürmer Gyulát, az akkor még ismeretlen, kevés tapasztalattal rendelkező fiatalembert választotta meg az új párt elnökének, aki azóta is uralja az elnöki posztot. Kevésbé ismert viszont már  Berecz János visszaemlékezése,  miszerint Thürmer Gyula az MSZMP szervezési folyamatában Grósz Károly segédjeként, csak mint mellékszereplő vett részt, aki  Grósz javaslatára, az ő támogatásával  került az elnöki székbe, a megújulás és fiatalítás reményében. Grósz nélkül tehát Thürmer aligha lett volna pártelnök.

Felvetődik a kérdés, hogy tisztelet és megbecsülés helyett miért így emlékszik vissza a Munkáspárt Grósz Károlyra? A válasz a 90-es évek elejében zajló munkáspárti belháborúban keresendő. Thürmer Gyula nem a kibontakozó kapitalizmus építői, hanem elsősorban vélt vagy valós pártbéli ellenfeleivel szemben vívta harcát. Az MSZMP alapító atyái 2 évvel a párt újjáalakulása után már nem voltak párttagok, mint ahogyan távozniuk kellett több más, gazdag élettapasztalattal és széleskörű tudással rendelkező pártmunkásnak is. Grósz Károly is háttérbe szorult abban a pártban, amely létrehozásában jelentős részt vállalt. Bár Nyírő Sándor munkáspárti alelnök és köre rendszeresen járt hozz konzultálni aktuális politikai és elméleti témák kapcsán, Nyírő Sándor 1994-es eltávolítása után végleg megszakadt a kapcsolat Grósz és a párt között. Temetésén a Munkáspárt hivatalosan nem vett részt.

Grósz Károly emlékét a szívünkben őrizzük. Tartoztunk neki azzal, hogy megírjuk róla az igazságot és védelmünkbe vegyük azokkal szemben, akik ma hálátlan módon egy hamis képet tárnak elénk róla, a kommunista mozgalom szerény, hithű és áldozatkész harcosárról

Cseh Miklós, Népi Front

 

 

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
No thumbnail available

Tervgazdaság versus tervszerűség

A sztálini tervgazdaság politikai gazdaságtana (rövid tanfolyam) Red Star, 2008, november 19 (kommunista.net) 1917-ben Oroszországban
No thumbnail available

Az "én ötvenhatom"

1956 hatvanadik évfordulója alkalmából sorozat indult a Magyar Rádióban és az M1
Légy szerző!
Légy szerző!