Gondolatok az internacionalizmusról

Az otthonunk, ez a Föld nevű golyóbis messze nem olyan nagy, hogy elzárkózhatnánk a világtól, egymástól. Még egy lakatlannak vélt szigeten is belefutunk egy Péntekbe, vagy inkább Péntekekként egy “civilizált” hajótöröttbe. Főleg amióta emberi fajunk populációja meghaladta a 7 milliárdot is. Ha már ilyen kikerülhetetlen a találkozás, legalább ilyen elkerülhetetlen megannyi felismerés – pláne, ha az utóbbi eset történik. Majd kérdések következnek: Miből, miért van neki több abból- vagy ebből mint nekem? A saját munkájából, szorgalmából, vagy mert másoktól önkényesen eltulajdonítja ezeket a javakat? Milyen alapon dolgoztat, utasít másokat, míg ő gyarapszik?

Azok, akiket kihasznál, nem veszik ezt észre? Miért nem tesznek ellene? Rá kell őket ébreszteni. Szövetkezni kell velük, az elnyomó ellen. Na ennél az elhatározásnál lép át Péntekünk egy határt a személyiségfejlődésében. Hiszen a kérdésekig ő “pusztán” szociális érzékenységéről, igazságszeretetéről tesz tanúbizonyságot, de az elhatározás után, ha azt következetesen véghez is viszi, esetleg tudtán kívül is marxista lesz. Márpedig akiket fel kell ismertetni saját érdekeikkel Péntekünknek, nem ám csak azon az egy szigeten vannak, hanem a Föld minden szegletében. S ezzel a legnemesebb, legemberibb küldetés indul meg, ami messze túlmutat az ő életén is.

Minél több lesz a szigeteket bejáró és felismertető Péntek, s minél több egykori sorstársát szabadítja fel, a fúzió tovább gyűrűzik: belőlük is értelmi szikrát gyújtó Péntekek, felszabadult rabszolgák lesznek, akik ráadásul nem veszítik el egymással a kapcsolatot, hiszen tudják: az egyre haragosabb gőgös, iszákos, romlott európai gyarmatosítót csak együtt győzhetik le. Látszólag ő az erősebb, de mivel jelleméből, neveltetéséből fakadóan sem lesz igazságos, menthetetlenül el fog bukni. Akkor jöhetnek a Péntekek, egy új világgal. Hát ilyen nekem a proletár internacionalizmus.

Kovács Balázs