Gondolatok a “nyugdíjreformról”

Sokan vagyunk, akik valamikor a 70-es, 80-as években, 17 éves korunkban a szakmunkás bizonyítvány megszerzése után beléptünk a munka világába és munkavállalók lettünk. Akkoriban ez teljesen természetes volt.

Gyorsan elszaladtak az évek, évtizedek, és most itt vagyunk 55-60 évesen, 38-43 munkával eltöltött év után, és azt kell tapasztalnunk, hogy a nyugdíjreformnak nevezett intézkedések teljesen lehetetlen helyzetbe hozták a mi korosztályunkat.

A magyar férfilakosság átlagéletkora 67 év. A fizikai dolgozók még kevesebb életévre számíthatnak. A 70-rs, 80-as évek fiataljai közül, akik főiskolai, egyetemi tanulmányokat folytattak, az iskolai tanulmányaik miatt a munkavállalásuk nagyjából 25 esztendős korukban kezdődött el.. Tehát a 40éves munkaviszony 65 éves korukban valósul meg.

nyugdíjA fizikai munkások viszont 15-17 évesen már munkába álltak és 65 éves korukra 48-50 évet töltenek munkában, gyakran több műszakos, nehéz fizikai munkát végeznek. Azok a fizikai dolgozók, akik az utolsó 8-10 évben nem tudnak könnyebb munkát biztosító munkakörben elhelyezkedni, a munkaerejük csökkenése miatt kisodródnak a több évtizede megőrzött munkahelyükről, vagy erőn felül végig dolgoznak a hátralevő években, ha bírják.

Felmerül a kérdés, hogy miért bánik ilyen mostohán a hatalom azokkal a magyar férfiakkal, akik gyakorlatilag az egész aktív életüket fizikai munkával töltötték el.

Talán azért sem, mert hazánkban nincs sem olyan parlamenti párt, szakszervezet, vagy más érdekvédelmi szervezet, aki a fizikai munkások érdekeit képviselné.Sokszor elhangzik, hogy a nyugdíjellátás nem bírná el a férfiak korkedvezményes nyugellátását, azonban  ha a 40 év munkavégzés és járulékfizetés után csak orrvérzés és sárgaföld jár, akkor a többi nyugellátás létjogosultsága is megkérdőjelezhető..

A megoldás az lehetne, ha a 150.000 forintnál magasabb nyugdíjakból kb. 3-4 százalékot, a 100.000-150.000 forint közé eső nyugdíjakból kb. 2 százalékot elvonnának, és ebből a pénzügyi alapból a 40 év szolgálati viszonnyal rendelkező férfiaknak legalább résznyugdíjat biztosítanának. Így a legfontosabb alapellátás, a munkában eltöltött  éveket is figyelembe véve minden rászorulónak biztosítva lenne. Így az öregedő férfi munkavállalók az egészségi állapotuknak megfelelően választhatnák vagy a résznyugdíjat, vagy tovább dolgozva, később teljes nyugdíjra lennének jogosultak. A megüresedett munkahelyeket így betölthetnék fiatal munkanélküliek, s a társadalmi feszültségek csökkenhetnének. Öreg és fiatal egyaránt jól érezhetné magát magyar hazánkban.

Kádár Antal

Szeged