Globalizmus kontra nacionalizmus (A francia elnökválasztás 2017 tanulságai)

Présidentielle 2017A kétpólusú világrendszer megszűnése után kialakult globális kapitalizmus egyik következménye a belpolitikai átrendeződés. Ezt tükrözi a most lezajlott francia elnökválasztás második fordulójának eredménye is, melynek során a szélsőjobboldal Franciaországban a második politikai erővé lépett elő. Megszűnt a hagyományos jobb és baloldal dualizmusa, a belpolitikai erővonalak egy globalista-centrista tengely és egy nacionalista-patrióta ellenzék körül kristályosodnak ki. De lényegében ugyanez figyelhető meg az USA-ban Donald Trump megválasztásával, és egyes európai országokban is (pl. Hollandia, Ausztria). Milyen tanulságok vonhatók le ebből a jelenségből világ- és európai viszonylatban?

Világgazdasági szempontból a nemzetközi nagytőkét képviselő multinacionális vállalatok a globalizmus minél nagyobb mértékű kiterjesztésében érdekeltek, egy nemzetek feletti, határokon átívelő gazdasági-politikai mozgástér kialakításában, amely elsősorban a minél szabadabb tőke- és árumozgásoknak kedvez. Itt már nem egymással versengő, egymástól viszonylag elszigetelt, belső piacukat védővámokkal körülbástyázó, kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokban érdekelt nemzetgazdaságok alkotnak gazdasági hálózatott, hanem a globális világgazdasági versenyben piacokat szerző és saját erőpozícióikat javítani igyekvő, multinacionális vállalatokat tömörítő, regionális gazdasági integrációk hoznak létre egy gazdasági „világhálót”. Ennek része az Európai Unió is.

Az Európai Unió a kelet-közép-európai rendszerváltások után, piacszerzés céljából indított mértéktelen bővítési politikája következtében gazdasági és társadalmi válságba került, amelyet az utóbbi időben kialakult, napjainkra elmélyülő és a jövőben valószínűleg egyre inkább fokozódó migrációs válság is súlyosbít. Az Európai Unió ezt a válságot láthatóan nem tudja kezelni. Ehhez egy föderalista jellegű, átfogó intézményi és szervezeti reformra lenne szükség, amire az Unió vezetése lényegében törekszik is, ám ennek ellentmond az Uniót alkotó nemzetállamoknak a nemzeti önállóságot féltő érdeke. Egy ekkora méretű Európai Unió irányítása a jelenlegi formában nem oldható meg, így az Unió jelenlegi formájában nem maradhat fenn, mert belülről szétfeszítik a nemzeti érdekek.

Belpolitikai szempontból ezeknek a változásoknak a következménye a hagyományos, és lényegében azonos politikát folytató váltópártoknak a választópolgárok általi elutasítása, és a globalista centrizmussal szemben a nemzeti, patrióta érdekeket képviselő politikai erők megerősödése. A globális kapitalizmus válságjelenségei következtében a vesztesek növekvő tábora egyre inkább talál menedéket ezekben a globalizmussal szemben álló, radikális nemzetpolitikai erőkben, ami a történelem ismétlődésének lehetőségét vetíti előre egy globális, világgazdasági válság esetén, aminek következménye egy minden eddiginél pusztítóbb világháború lehet.

Németh Attila