Gergely Ernő-Schönwald Pál: A Somogyi Bacsó gyilkosság

 

” A terroristák Somogyi hozzátartozóit sem kímélték, őket is igyekeztek megfélemlíteni. Novemberben, éppen amikor letartóztatásban volt, katonák jelentek meg a kelenföldi laktanya közelében levő lakásán. – Tessék azonnal elhagyni a lakást – szólította fel Somogyinét két katona, parancsra hivatkozva. Hiába kérlelte őket az asszony, kisgyermekeivel együtt kérlelhetetlenül kiutasították a lakásból. Oda azonnal beköltözött két tiszt, Bagi Zoltán százados és Gyurkovics Antal főhadnagy, tisztiszolgáival együtt. Igénybe vették az éléskamrát, bort is találtak, s hangos mulatozásokat, a környék nyugalmát felverő dáridókat csaptak.

Somogyiné kétségbeesésében  Beniczky Ödön belügyminiszterhez fordult, és panaszt emelt a jogtalan és megszégyenítő eljárás miatt.

A belügyminiszter maga is rendkívül felháborodott, és a rendőrség útján felszólította a két katonatisztet, hogy Somogyi Béla lakását hagyják el. A tisztek azonban rá se hederítettek a belügyminiszter üzenetére. Sőt, Somogyi Béla tízéves kisfiát, akit azért küldött anyja a lakásba, hogy nézze meg, ott vannak-e még a tisztek, letartóztatták, és fogva tartották. Csak amikor a kétségbeesett Somogyiné újból Beniczkyhez fordult, s ő a rendőrségi karhatalom bevetését helyezte kilátásba, bocsátották szabadon a tisztek a kisfiút, és távoztak el a lakásból.”

Gergely Ernő-Schönwald Pál: A Somogyi Bacsó gyilkosság, Kossuth Könyvkiadó, 1978

1931-ben Várnai Zseni a Pártszervezet című társadalmi folyóirat február havi számában Vannak halottak, akik örökkön élnek című versével tisztelgett a mártírok előtt.