“Fuss a nácik előtt, Jessie, fuss!” Te akkor is csak egy néger maradsz…

Készül a Jessie Owens 1936-os németországi olimpiai szereplése körül forgó életrajzi film. “A Race-t Stephen Hopkins rendezi, akinek most fel tudnék hánytorgatni a múltjából olyan előző filmeket, mint a Predator 2., meg a Rémálom az Elm utcában 5., de inkább azt mondom, hogy egy csomó 24-et és Shamelesst is rendezett, szóval tévében otthon van.” – írja az Index.
Szegény fekete család második gyermekeként született. Rajta kívül még tíz testvérét kellett szüleinek eltartania. Hamar felfigyeltek páratlan tehetségére. 1932-ben még kiszorult az amerikai válogatottból. 1935 májusában már egyetlen napon 5 világcsúcsot ért el. Távolugrásban 813 cm-t ugrott, amit évtizedekig nem döntöttek meg.1936-ban Berlinben hátszéllel világcsúcsnál jobb eredményt futott 100 méteren (10,3 mp). Olimpiai rekorddal nyerte a döntőt, a 200 méteres síkfutást és a távolugrást. A 4 × 100 méteres váltót – Metcalfe, Drager és Wyhoff társaságában – 39,8 mp-cel nyerték meg.A verseny után a fotósok kedvéért ugrott még egy ráadást. Ekkor 8 méter 20 centit ugrott, ami jobb volt, mint a fennálló világcsúcs. Fekete bőrű atlétaként a fajüldöző, náci Németországban a sport és az egyenrangúság hősévé vált.

” Engem nem Hitler vett semmibe – FDR (Roosevelt elnök – a szerk.) volt az, aki semmibe vett. Még egy táviratot sem küldött” – mondta erről a kérdésről Owens, akit sem az Egyesült Államok akkori, sem a következő első embere (Truman) nem tüntetett ki, és a Fehér Házba sem hívták meg soha (csak 1955-ben, Eisenhowertől kapta meg a „sport nagykövete” címet, és miközben világszerte nagy elismerés övezte – azokon az olimpiákon például, ahová eljutott –, Amerikában csupán élete utolsó évtizedeiben becsülték meg kellőképpen). Az USA elnökei nem rajongtak érte. Ki csodálkozik ma ezen?

A sport zsenije volt!