Forró december

Amíg a nagy forradalom hazájában Macron francia elnök megszorító intézkedései, illetőleg az üzemanyag adója ellen tüntetnek sárgamellényesek, addig hazánkban érdekképviseleti szervezetek iparkodnak fellépni a túlórák számát emelő törvényjavaslat, közkeletű kifejezéssel az úgynevezett rabszolgatörvény ellen. Látszólag két különböző okból, de hasonló körülményekkel szemben lépnek fel egyre keményebb módon, azonban sajnálatos módon vannak a demonstrációk eredményeit hátráltató jelenségek is.

 

Részint arról vagyon szó, hogy egyes vélemények szerint a sárgamellényes fellépés sem a rendszer ellen irányul, hanem sokkal inkább az intézkedések visszavonásának kicsikarására. Természetesen ez se elhanyagolható szempont, mivel például jóval komolyabb akció volt anno még Mussolini fellépése előtt, azaz száz éve az olasz dolgozók gyárfoglaló mozgalma. Magyarán arra is kívánok kilyukadni, hogy például konkrét ellenprogramról nemigen hallhatunk a mozgolódók részéről, ellenben öncélú autógyújtogatásokról, kirakatok bezúzásáról annál inkább, még akkor is, ha nem feltétlen sárgamellényesek, hanem esetleg szélsőjobbosok akciója is lehet mindez. Hogy a fasiszta oldal is belefolyt az akcióba, azonban az már mint tény nem igazán pozitív.

Ahogy hazánkban is megfigyelhető volt, hogy bezzeg demokratikus koalíciósok meg jobbikosok-ők egyébként se igen férnek össze egymással, hogy a képlet tovább bonyolódjék-szintén beszálltak úgymond a buliba. Hogy voltak tüntetők, akik a Kossuth térre behatoltak, mint gesztus nem rossz, miután jelzésértékű, hogy korlátlan azért nem lehet hatalomból semmit se megtiltani, azonban határozottabb célkitűzésről itt se igen esik szó. Ráadásul belefolyik az aktuálpolitika is. A Munkáspárt jelezte, hogy ellenzékiek részvétele dacára lélekben rokonszenvezik a tüntetőkkel, azonban a számtalan kormánypárti, illetve radikális jobboldali egyezés, közös akció korábbról ráveti árnyékát eme gesztusra.

Ellenben sokkal nagyobb gond, hogy míg Napóleon nemzetének közvéleménye egyként kiáll az üzemanyag adója ellen tüntetőkkel-akiket takarítók és diákok is támogatnak-addig idehaza az apátia változatlanmód igen nagy. Nálunk a forradalmi nemzet fogalma se igazán létezik, ami nemzetfogalom meg vagyon a szentkoronatanból adódóan, az meg kifejezetten elavult, szélsőségesen konzervatív, nem pedig forradalmi értékrend. És ami még súlyosabb: még ha a dolgozókért is szól a tüntetés, az alanyok jórésze nemigen vesz részt benne, merthogy annyira beletörődők az emberek meg befásultak, hogy az nem kifejezés-erre jön rá a semmi se érdekel fogyasztói értékrend is.

 

Tehát a lényeg az, hogy konkrét célok és értékek megfogalmazása nélkül csakis két dolog lehetséges: vagy hogy átcsúszik szélsőjobbra a tüntetés, vagy egyszerűen a magyarhoni apátia miatt nem lesz belőle semmi-de ugyanez a francia példára is igaz. A spontán fellépések mellett szükségeltetik program is-például karták megfogalmazása, X mennyiségű/6-10-12 stb./ pontokból álló követelések felállítása, illetve akárminő ehhez hasonló írott dokumentum, amely leginkább a munkáshatalom megteremtésére irányul, vagy pedig újból lehetne indítani gyárfoglaló vagy ehhez hasonló mozgalmakat. Tudniillik csakis az összefogottság az, amely képes komolyabb eredményeket produkálni.

B.Deák András