Feudális maradványok árnyékában

Nemcsak a hazai munkásmozgalmi sajtóban vagy a haladó szellemiségű újságokban,hanem másutt is számos kritika jelenik meg napjainkban a lélektani határokat egyre kevésbé ismerő vadkapitalizmusról,annak nyereségközpontú működéséről.Ez nyilvánvalóan nem nélkülöz minden alapot,azonban hozzá kell tennünk azt is,illetve mindezt kiegészíthetjük avval is,hogy mifelénk sajnos az úrhatnámság múltja, a napjainkig hangsúlyos urambátyás szemléletmód ezerszer súlyosabban esik latba,mint a szélsőséges újliberalizmus.Ennek egyik bizonyítéka,hogy nemcsak a volt Szovjetunióban vagy a cseheknél,hanem az osztrák sógoréknál vagy a nyugati országokban is jelentős erő a munkásmozgalom.Magyarhonban ellenben kb.1992 óta tart a megállíthatatlan lejtmenet és akár ezt figyelembevéve,akár ettől függetlenül kijelenthetjük:a hazai munkásmozgalom tényleg mindent kezdhet elölről.

A dzsentriszellem ugyanis nemcsak a rendszerváltó közéletet,hanem a munkásmozgalom arculatát is döntően meghatározza. Anno a polgári átalakulás hajnalán az a kossuthi liberális értékrend,amelyet idegen kifejezéssel citoyennek neveztek a mára magyarosított burzsoával szemben,nem igazán érvényesülhetett,ehelyett a kormányzóelnök értékrendje polgári radikálisok,haladó gondolkodók,majd szociáldemokraták és részben munkásmozgalmi harcosok,tehát semmiképp se feltétlen polgári államban gondolkodók körében lelt széleskörű támogatásra.A citoyen,azaz politikai és társadalmi értelemben vett polgárság helyett a vagyona révén hatalmat gyakorló burzsoá vált eszményképpé Ferenc József hosszú és feudális maradványokkal megterhelt uralma alatt még akkor is,ha a kékvérű uraságok büszkeségből lenézték azt a vagyonos burzsoát,amely nem mellesleg iparkodott mindenben utánozni a mindenkit lenéző vármegyéjében,községében kiskirályként parancsolgató nemest.Adva volt Dózsa népének megrendszabályozása óta az engedelmes,megalázkodó süvegelő pórnép,illetve a kisebb-nagyobb rangú urak,akiknek tekintetét egy várnépnyi személyzet leste.Ebben a modellben a szorgalmasan dolgozó parasztból lett városi kereskedő vagyonos réteg hiányzott,ahol pedig az uraságon kívül mindenkinek hallgass volt a neve,szinte mulatságos is,nemhogy lehetetlen lenne civil polgári közvéleményről beszélni.

Ezek ismeretében nem csoda,hogy 1948 után,de főleg a Kádár-rendszerben is ez a tendencia érvényesült. Mi más modell állt volna rendelkezésre? Mi mást láthatott még a zsellérből vagy haladó értelmiségből lett pártvezető vagy apparatcsik? Mi más lehetett volna a cél,hogy mostantól ők lesznek atyaistenek megannyi melós felett,amikor ezt a mintát látták a dzsentriktől meg az uradalmi intézőktől? Mindenesetre időnként hazai baloldali kritikusok is avval érvelnek nem is jogtalanul,hogy a vármegyei diktatúrát pártállam,a családfás nemeseket a vörös uraságok váltották fel,azaz csupán cimkét cseréltek.Az öntudatos melós nem tudott civil társadalommá vagy ellenhatalommá fejlődni,a baloldaliságot meg a szocializmust végig a mindenható párt jelentette sokak szemében máig ható érvénnyel.

A hazai munkásmozgalmat a rendszerváltás ebben az állapotban érte.Számos gondolkodó maradt,aki életét eztán is a szocializmus értékeinek szentelte és becsülettel a dolgozók,illetve a tömegesen gyarapodö szegény emberek,állástalanok mellett szállt síkra,azonban a kádári időkben is konzerválódott úrhatnámság meggátolta,hogy az istenadta néppel párbeszéd alakuljon ki.A párt mint olyan továbbra is alkalmas fórum a lenézett pórnép képviseletére,azonban nem az egyetlen.Ráadásul ma rengeteg keményen robotoló melósnak fogalma sincs arról,mely munkásmozgalmi vezető kicsoda.Valamiért nincs meg az összekötő kapocs.A szolidaritás nélküli fogyasztói világban képtelenség egyébként is összefogni az embereket,ha pedig még a mindenkivel urambátyámos,más nézeteket el nem fogadó hozzáállás marad,a munkásmozgalom talán fél évszázad múlva,ha össze fogja tudni szedni magát.A párt tudniillik a néppel nem azonos,csupán annak része.Kőkemény dolog az embereket összefogni,de ez csak és kizárólag úgy megy,hogy köztük kell élni,mindennapjaikat,örömüket,bánatukat,szokásaikat,észjárásukat meg kell ismerni,azt fel kell vállalni.Mert van mit és van kiket felvállalni.

B.Deák András