Fegyverrel a hazáért! – XXXV. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Hegedűs Gábor:

 

Bükkszenterzsébeten született, 1921. április 9-én. Agrárproletár családból származik. Édesapja mezőőr volt. A 6 elemi elvégzése után dolgozni ment. Előbb évekig állatokat őrzött, majd 1935-1937-ig minden évben elszegődött summásnak. 1938. április 27.-én sikerült állandó munkahelyet szereznie: Ózdra került a kohászati üzemekbe. Itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal, a szakszervezettel és a Szociáldemokrata Párttal. Esetenként eljárt az ózdi Bodor utcai pártgyűlésekre, bár a pártnak nem volt tagja.

Hegedűs Gábor
                    Hegedűs Gábor

1942 márciusában besorozták katonának. Október 5-én bevonultatták Salgótarjánba, a 23. gyalogezred 3. zászlóaljához. 1943 augusztusában tizedesi rendfokozatot kapott. 1944. augusztus 16-án alakulatával, mely karhatalmi feladatokat látott el, Balassagyarmat térségébe került. 1944. november 20.-án 10 fővel járőrözés közben egy őket feltartóztatni akaró kéttagú, nyilas járőrt Endrefalván megsemmisítettek.

  1. december 18-án Ózd körül bevetették őket a szovjetek ellen. Ő másnap szakaszparancsnokként a katonáival együtt átállt a kiskapudi vasútállomáson lévő szovjet csapatokhoz.

Mint hadifogoly, Kazincbarcika-Miskolc-Szentistván-Poroszló úton a poroszlói fogolytáborba került. Innen tovább vitták a debreceni Pavilon-laktanyába. 1945. január 10-én, a Debrecenben már korábban megalakult I. Magyar Vasútépítő Hadosztály tagjaként elindultak Szatmárnémeti, Bikszád, Técső, Máramarossziget, Rahó, Körösmező felé. Itt dolgoztak 1945 virágvasárnapjáig, majd Rahón bevagoníroztak, és átvonultak Ungvár, Munkács, Sátoraljaújhely, Miskolc, Bánréve, Losoncon át a Krivánba. Itt a Losonc-Zólyom közti vasúti pályák helyreállításában vett részt.

  1. június 20. körül visszatértek Magyarországra, ahol a váci vasútállomás rendbehozatala után Budapesten az Üllői úti Ludovika Akadémián helyezték el őket. Budapesten a ferencvárosi rendező pályaudvart és a Kelenföldet összekötő vasúti építmények helyreállításán dolgoztak.

1945 augusztusában, még mint katonát hazaküldték szülőfalujába, hogy a földosztással kapcsolatos munkákban mint politikai megbízott közreműködjön. A földrendezés után segítette a községi UFOSZ (Új Földhözjutottak Országos Szövetsége) megalakítását.

1947-ben leszerelt a demokratikus hadseregtől, s visszament Ózdra. Itt a Kohászati üzemeknél 1950-52-ig mint előmunkás, majd 1952-től 1979. május 1-ig – nyugdíjba vonulásáig – mint művezető dolgozott. Nyugdíjas évei Bükkszenterzsébeten teltek egészen haláláig.

 

Munkahelyén, többször volt Kiváló Dolgozó kitüntetés részese. (1966, 1969)

Forrás:  Magyar Munkásmozgalmi Intézet  

 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára