Fegyverrel a hazáért! – XXXII. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Szőke István:

 

Kápolnán született, 1918. október 19.-én. Szülei cselédek voltak. Édesapja harcolt a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregében. Szőke István a 6 elemi elvégzése után dolgozni ment.

Szőke István
Szőke István

A kápolnai uradalomban lett summás, majd gazdasági cseléd. 1939-ben besorozták katonának, és 1940. február 1-én katonai szolgálatra vonult be Nyírbátorba, a 12-es gyalogezredhez.

1941. október 1-én Ukrajnába, a megszálló csapatokhoz vezényelték, s itt volt 1942. november 20-ig. Ezután leszerelt, s hazatelepült szülőfalujába, ahol rövidesen megnősült. Tovább dolgozott mint gazdasági cseléd.

1944. február 12.-én SAS (Sürgős!-Azonnal!-Sürgős!) behívót kapott. Visszakerült századához. 1944. március 10-én a határra vitték őket, majd március 19-én átlépték a lengyel határt. 1945. január 6-án 21 társával együtt, kiknek ő volt a parancsnoka, elhagyták a magyar hadsereget, és teljes felszereléssel átszöktek a szovjet csapatokhoz.

A szokásos kivizsgálás után után a miskolci hadifogolytáborba került. Itt 1945. március 10.-én önként jelentkezett az új magyar demokratikus hadseregbe.

A Jászberényi laktanyában felszerelték őket. Az 1. hadosztály tagjaként előbb Szombathelyre, majd Bécsújhelyre vezényelték alakulatával, s így kerültek hadműveleti területre. Németország kapitulációja után, 1945. július 20-án került vissza Magyarországra, ahol Celldömölkön Bobán és Ukk községekben vasútbiztosító szolgálatot teljesített alakulatával.  1946. október 1-én saját kérelmére leszerelt. hazakerült szülőfalujába, ahol a 6 hold juttatott földjén dolgozott. 1950 februárjában jelentkezett Büntetés végrehajtási őrnek. Felvétele után Egerbe helyezték. Itt dolgozott 1952. október 1-ig.

A hírhedt SAS behívó
A hírhedt SAS behívó

Ezután átkerült a Heves megyei Államvédelmi Hatósághoz. 1953-ban felvették a Magyar Dolgozók Pártja tagjainak sorába.

AZ ÁVH-nál 1956. október 29.-ig teljesített szolgálatot. Ezen a napon a megyei főosztályvezető utasítására hazautazott Kápolnára.

1957. március 1. után Egerbe helyezték a Megyei Büntetés Végrehajtási Intézethez őrsparancsnoknak. 1962. szeptember 1-én saját kérésére leszerelték, és Egerben a Gárdonyi Géza Vadásztársaság vizsgázott vadőre lett. Tanulmányait 3 éves levelező tagozaton a Nagybereki Állami Gazdaságban tette le.

1965. november 1-én az MSZMP kápolnai alapszervezete községi párttitkárnak választotta meg.

1967-től 1973-ig tanácstag és végrehajtó bizottsági tag volt. 1969-től községi csúcstitkárként dolgozott 1973. augusztus 1-ig, mikor is nyugdíjba vonult. Haláláig Kápolnán élt.

 

Kitüntetései: Szolgálati Emlékérem (10, 20 éves),  Felszabadulási Jubileumi Emlékérem

Forrás:  „Egy család, két nemzedék” (Papp János cikke – Népújság, 1975. április 4. sz. 5. old.)

 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára