Fegyverrel a hazáért! – XXVII. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!”

 

Hacsavecz István:

 

Markazon született, 1921. szeptember 16.-án. Földműves családból származott. 1942 októberében tényleges katonai szolgálatra hívták be. A gyöngyösi 14. gyalogezred 3. zászlóaljába osztották be. Az alapkiképzés után tisztes-iskolára küldték, s előléptették őrvezetőnek. 1943 májusában tartalékosok közé osztották be s kiküldték a keleti frontra. Itt Ukrajnában Dresnya községben teljesített vasútbiztosító szolgálatot.

Hacsavecz István
                  Hacsavecz István

1943 novemberétől állandó visszavonulásban voltak. 1944 februárjában esett szovjet hadifogságba. A gyűjtőtáborban találkozott először az emigráns magyar kommunisták vezetőivel: Nógrádi Sándorral, Rácz Gyulával, Rákosi Mátyással. jelentkezett antifasiszta iskolára, majd Kijevben a partizániskolát is elvégezte, de a bevetésükre már nem került sor.

Még 1944-ben a Szovjetunióban kérte felvételét a pártba, ekkor erre nem került sor. Utóbb 1968-ban a régi párttagságát is elismerték 1944-től.

1945 februárjában érkezett vissza Magyarországra, Debrecenbe, s részt vett az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrségében. Tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. Debrecenből a kormány fővárosba költözésével, Budapesten a Honvédelmi Minisztérium őrségében szolgált.

Miután leszerelt a hadseregtől, hazament szülőfalujába, Markazra. 1957-től nyugdíjazásáig vagyonőr volt az Egyesült Izzó gyöngyösi gyárában. 1983. április 14.-én, Gyöngyösön hunyt el.

 

Munkássága elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Partizán Emlékérem, Szocialista Hazáért Érdemrend, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Kiváló Dolgozó, Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékérem

Forrás:  „Partizán békében” (beszélgetés Hacsavecz István partizánnal) – Népújság, 1966. április 4. sz. 5. old.

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára