Fegyverrel a hazáért! – XXVI. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Utassy Antal:

Bükkszenterzsébeten született, 1919. augusztus 11-én. Paraszt családból származik, szülei földművesek voltak, hatan voltak testvérek. Elemi iskolái elvégzése után földművelésből élt.

Utassy Antal
Utassy Antal

1938-ban házasságot kötött. 1940 december 2-án tényleges katonai szolgálatra vonult be Désre, a VII. utász zászlóaljhoz. Alakulatával 1942 áprilisától szovjet területen teljesített szolgálatot. 1943 augusztusában leszerelték, majd 1944. szeptember 5-én mint tartalékost Tokajba vonultatták be az utászokhoz. Előbb Sárospatak, hidasnémeti, majd Miskolc, Rozsnyó térségében harcolt.

A háborút megelégelve 1944. december 21-én Rozsnyó környékén átállt a szovjetekhez úgy, hogy parancsnokát, egy hadapródőrmestert lefegyverzett. Ezután mint hadifoglyot Debrecenbe irányították, ahová 1944. január 1-én érkezett meg. Január 4-én jelentkezett az 1. vasútépítő hadosztályba, melynek parancsnoka Gyöngyössy Gábor százados volt. Őt a 3. zászlóaljba osztották be, amelynek a parancsnoka Abrudbányai Aladár volt.

A hadosztály 1945. január 5-én elindult a Felső-Tisza vidékre, ahol a Máramarossziget-Delatin közti vasútvonal helyreállításán dolgoztak. 1945. március végén itt a munkát befejezték, s átirányították a vasútépítőket Losonc, Lónyabánya, kriván térségébe. A munkák itteni befejezése után Magyarországon előbb Budapesten, majd Budapest-Hatvan közötti vasútvonalon végeztek helyreállító munkát. 1946. február 16-án leszerelt a demokratikus hedseregből.

Ezután hazatért szülőfalujába, ahol földműveléssel foglalkozott. A termelőszövetkezet megalakulása után belépett a közösbe, s 1963-ban egy ideig elnökhelyettes is volt a szövetkezetnél. 1980. január 1-én ment nyugdíjba, a bükkszenterzsébeti Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezettől. Haláláig Bükkszenterzsébeten élt.

Tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Partizán Emlékérmet.

Forrás: Utassy Antal visszaemlékezése – Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége Irattára

 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára