Fegyverrel a hazáért! – XXII. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Solymosi-Siller József:

 

Egerben született, 1908. április 10.-én. Cseléd családból származik, ahol négyen voltak testvérek. Édesapja az első világháborúban esett el. Özvegy anyja Demjén községbe költözött a családdal a nagyszülőkhöz. 1930-ban tényleges katonai szolgálatra hívták be Tokajba, ahol az árkászoknál szolgált.

1931-ben megnősült, s továbbra is mint cseléd és aratómunkás dolgozott. Több alkalommal behívták katonai szolgálatra, így ott volt a felvidéki és erdélyi bevonulásokban.

Solymosi-Siller József
Solymosi-Siller József

1942-ben frontszolgálatra hívták be Miskolcra, s a 14. gyalogezred árkász századával kivitték a keleti frontra. 1943. január 18-án szovjet hadifogságba esett. 1943 októberétől, 1944 márciusáig, a krasznogorszki második antifasiszta iskola hallgatója volt. 1944 májusában testvérével Siller Györggyel együtt jelentkezett partizániskolára. A kijevi partizániskolán kapott kiképzést. Egy robbantási gyakorlaton lábsérülést szenvedett, s 4 hónapig volt a rovnói kórházban. Eredetileg Uszta Gyula csoportjába volt beosztva, de betegsége miatt a bevetésre nem került sor az Uszta csoporttal.

A Pártnak 1944-től volt tagja, Régi párttagságát pedig 1968-ban ismerték el.

1945 februárjában érkezett haza Magyarországra, Debrecenbe. Itt részt vett az Ideiglenes Nemzeti Kormány őrségében. Társai voltak: Fülöp Ignác, Ugrai Ferenc, Rácz Gyula, Siller István. Majd Budapest felszabadulása után a kormány  fővárosba való átkerülésével őt is áthelyezték.  Ezt követően beosztották a vasútbiztosító őrzászlóaljba, s alakulatával Szegeden, Mezőtúron teljesített szolgálatot.

1945 októberében leszerelt az új magyar demokratikus hadseregtől.

A földosztás során juttatott földjét művelte egészen 1949-ig. Ekkor a megalakult demjéni termelőszövetkezeti csoport elnöke lett, majd elnökképző iskolát végzett. 1951-ben a füzesabonyi járási pártbizottság mezőgazdasági osztályán volt munkatárs 1952-ig. 1953-ban áthelyezték a Kertészeti Magtermelő Vállalat káli gazdaságába igazgatónak. 1954-től 1966-ban történő nyugdíjba vonulásáig a demjéni Haladás Mg. Termelőszövetkezet elnöke, s ugyanakkor a demjéni községi pártszervezet titkára volt.  1957-től 1972-ig munkásőrszolgálatot vállalt. Később Verpelétre költözik,  s ott is él haláláig.

 

Antifasiszta tevékenysége és munkája elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Partizán Emlékérem, Munkásőr Szolgálati Emlékérem, Szocialista Hazáért Érdemrend, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem. 

Forrás: MSZMP Heves megyei Bizottsága, régi párttagok anyaga.

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára