Fegyverrel a hazáért! – XVII. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Kőházi Béla:

 

Egerbocson született, 1918. december 18-án. Hat elemit végzett. Ezután 1936-ban Tarnaleleszen mészárosinas volt. 1937-ben felszabadult, 1938-ban megnősült, s odahaza dolgozott apjával a földjükön.

Kőházi Béla
                    Kőházi Béla

1940-ben tényleges katonai szolgálatra Egerbe, a 14. gyalogezredbe hívták be, 1941 decemberében szerelt le. 1942 májusában mint tartalékost újra behívták, s júliusban egy menetszázaddal a Donhoz irányították 1943 január 10-én szovjet hadifogságba esett a szakaszával együtt. Mint hadifogoly a marsanszki lágerbe került. 1943 júniusában antifasiszta iskolára jelentkezett. A 4 hónapos iskola után az Ural vidéki Nyizsnyij Tagilba vitték lágerbe. 1944. október 2-től december 20-ig került a kijevi partizániskolára. Kiképzésük végeztével partizán bevetésükre már nem került sor. Kőházi Béla a IV. szakaszba volt beosztva.

1945 februárjában érkezett haza Debrecenbe, ahol 2 hétig a kormányőrségben teljesített szolgálatot. Innen Jászberénybe irányították, az újonnan szervezett I. hadosztályhoz. Alakulatával kivitték Ausztriába, Bécsújhelyre. A háború végeztével visszairányították Magyarországra, s a Dunántúlon, Répcelak körzetében teljesített szolgálatot. 1946 februárjában leszerelt az új magyar hadseregtől.

Hazatérése után néhány évig Egerbocson földművesként tartotta fenn családját. Utóbb az Egercsehi Kőszénbánya Vállalatnál helyezkedett el. Innen vonult nyugdíjba. Haláláig Egerbocson élt.

Munkája elismeréseként a következő kitüntetéseket kapta: Kiváló Dolgozó, Bányászat Kiváló Dolgozója, Magyar Partizán Emlékérem

Forrás: Földes Pál, Partizánemlékek c. könyve Bp. 1970. 379. old. 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára