Fegyverrel a hazáért! – XV. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

Kovács Kálmán:

 

Zagyvaszántón született, 1900. január 12-én. 1944 késő őszén került kapcsolatba a nógrádi antifasiszta ellenállással. A Nógrádi Sándor vezette partizáncsoport járőreinek Kovács Kálmán erdész, mizserpusztai erdészháza volt a találkozási helye. A felderített anyagot innen az erdészházból továbbították a karancsberényi harcálláspontra. Az erdészház gazdája Kovács Kálmán előbb a partizánok segítője, később a partizánegység tagja, majd csoportvezetője lett.

Kovács Kálmán
Kovács Kálmán

1944 december 17-én a Salgótarján-Somoskőújfalui helyi partizáncsoport vezetői: Kovács Kálmán és Balázs Barna, megkeresték Nógrádi Sándort, és 15 fős csoportjukkal csatlakoztak a Nógrádi-partizánegységhez.

1944 decemberének 3. hetében egy közel 60 főből álló magyar partizánvadász csoport érkezett a Somoskőújfalu-Sátoros közötti laktanyába. A céljuk az volt, hogy a csendőrség segítségével felszámolják a hegyekben tartózkodó partizáncsoportokat.

A partizánvadász alakulat tervéről Kovács Kálmán tájékoztatta az egység törzseit. Ennek hatására Nógrádi Sándor Karancsberényből Abroncspusztára  helyezte át az egység harcálláspontját.

Kovács Kálmán 1945.-ben, közvetlenül a felszabadulás után, tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. A felszabadulás után a demokratikus rendőrségben szolgált, 1958-ban történt nyugdíjazásáig. 1962-ben, Salgótarjánból Egerbe költözött, s itt élt 1974. június 7-én bekövetkezett haláláig.

Tevékenysége elismeréseként megkapta: Magyar Partizán Emlékérem, Magyar Szabadság Érdemrend bronz fokozata, Munkás Paraszt Hatalomért Emlékérem, Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékérem, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem.

Forrás: Harsányi János, Magyar Szabadságharcosok a fasizmus ellen c. könyve(Bp. 1966. 499. old.)

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára