Fegyverrel a hazáért! – XI. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

 

Szabó Károly:

 

Fedémesen született 1919. április 7-én, kilencgyermekes bányász családban.

Szabó Károly
                      Szabó Károly

12 éves korától 20 éves koráig mint summás dolgozott. 1938-39-ben, mint mezőgazdasági vándormunkás a németországi Mecklenburg tartományban vállalt munkát. 1940. december 2-án tényleges katonai szolgálatra hívták be Salgótarjánba. Innen 1941. június 1-én Losoncra vezényelték az 57. határvadász portyázó századhoz. 1944 szeptemberében Nagyvárad térségébe vezényelték alakulatával. A fokozatos visszavonulásban egészen a Csallóközig jutottak. Parancsnokuk Kiss Sándor vezetésével, aki az 57. portyázó határvadász pótkeretet vezette, Éralja községben.

  1. december 26. után átmentek a szovjet partizánokhoz. Az átálláskor magukkal vittek 25 szekér hadianyagot, s a partizánokhoz csatlakozott kb. 120 magyar. Emlékezete szerint társai voltak: Rehanek Ferenc, Majer Béla, Telek Lajos losonci lakosok, Majdán Imre, Lukács László hatvani lakosok, Homolya József egerszóláti, s Hamar József szentdomonkosi lakos.

Szabó Károlyék a nyitrai partizán brigád tagjaként a partizánok között belső őrszolgálatot láttak el 1945. január 4 és Február 13 között. A nyitrai partizánok parancsnoka: Gennagyij Dimitrijevics Avgyejev fedőnevén Szmirnov, törzsfőnök. Ez a brigád 1944 decemberében alakult a nyitrai hegyekben. Tevékenységi körzete Inovec falu és Nyitra körül volt.

A nyitrai dandár 1945. február 13-án átkelt a Garam folyón, és egyesült a szovjet csapatokkal. A nyitrai partizánbrigád az Alexander Nyevszkij nevét viselő partizánegység alá tartozott. A nyitrai partizánokhoz csatlakozott magyarok 1945. február 13-án este 11 órakor Garamberzencnél, törték át a szovjetek oldalán együttes erővel a német frontot.

Ezután a Léva melletti Nagyfalu nevű településen voltak pihenőn. Itt tisztálkodhattak, magyar egyenruhát kaptak. Ezután a magyarországi illetőségűek hazatértek. A váci, -nem sokkal előtte német fogolytáborként használt- börtönben helyezték el őket. Ez idő alatt a város szélén található üzemanyag tároló őrzése volt a feladatuk.

Innen Jászberénybe irányították őket, ahol az új magyar demokratikus hadsereg I. hadosztályának II. ezred, II. zászlóalj, II. századába került Szabó Károly.

  1. áprilisában, az I. hadosztály kötelékében Ausztriába irányították, ahol Bécsújhely térségében, Willendorf faluban voltak elszállásolva. Harctevékenységet már nem folytattak a német kapitulációig. Osztrák területről visszatérve egységével utóbb Répcelakon állomásozott, s vasútbiztosító szolgálatot látott el. 1945. július 30-án szerelt le a hadseregből.

    A Magyar Népköztársasági Érdemérem
                              A Magyar Népköztársasági Érdemérem

Hazatérése után belépett a Magyar Kommunista Pártba, s Szentdomonkos község pártvezetőségi tagja is volt. Előbb az ózdi Kohászati Üzemekben dolgozott, majd a somsályi bányánál. Somsályról Egercsehibe ment munkát vállalni, ugyancsak a bányánál.

  1. május 19-én a Párt javaslatára a Magyar Néphadsereg kötelékébe került. Itt előbb elvégezte az alosztály parancsnoki tanfolyamot, s főhadnaggyá avatták. Ezután a Zrínyi Katonai Akadémia ezredparancsnoki tagozatára iskolázták be.

Ezt elvégezve, 1950. október 16-án Keszthelyen lövészezred parancsnoknak nevezték ki. Megromlott egészségi állapota miatt, 1966. augusztus 31.-én nyugállományba vonult, s Egerben telepedett le.

A városban élt egészen haláláig.

 

Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata, Szolgálati Érdemérem,  Kiváló Szolgálatért Érdemérem, Felszabadulási Jubileumi Emlékérem, Magyar Partizán Emlékérem.

Forrás: SNP Múzeum kiadványai. (Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma)

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára