Fegyverrel a hazáért ! – IV. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.  Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

 Szabó Ferenc:

 

Bükkszentmártonban született, 1912. május 1-én. Földműves csalódból származik. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte. 14 éves korától 3 éven át summásnak szegődött. 1928-ban a borsodnádasdi Lemezgyárban kapott munkát. Innen 1931-ben, a válság idején elbocsájtották, mint létszámfölöttit.

Szabó Ferenc
Szabó Ferenc

Ezután 1934-ig alkalmi munkásként dolgozott. 1934. november 5-én Miskolcra hívták be tényleges katonai szolgálatra a 7. tüzérosztályhoz. Három hónapos alapkiképzés után leszerelték.

Ezt követően a tardosi kőbányában dolgozott 1939-ig. Közben 1936-ban megnősült.

  1. februárjában a bélapátfalvai Cementgyárban helyezkedett el, mint segédmunkás. 1938-ban 3 hónapra behívták katonának, majd 1940-ben ismét mikor is részt vesz az erdélyi, s később ismételt behívásakor pedig (1941. április) a délvidéki bevonulásban.

1942 áprilisától Miskolcon teljesített szolgálatot a 204-es légvédelmi tüzéreknél 1944. november 7-ig. Ekkor az alakulatukat a budaörsi repülőtér védelmére helyezik át.

A Budapest felszabadítását megelőző főváros környéki harcok során Budaörsről a lágymányosi dohánygyárba települtek át 1944. december 24-én, majd 1945. január 3-án a Sas-hegyre.

  1. február 6-án ütegük csatlakozott a szovjet csapatokhoz Budapest Csoport 61. 231. számú alakulatához, mely légvédelmi tüzérekből állt. Az átállásban részt vettek a parancsnokaik is: Gál Dezső és Csiki főhadnagyok.

A szovjet csapatok oldalán harcoltak ezután a Déli pályaudvar környékén, a Gellért-hegyen, a Citadella felszabadításáért vívott harcokban.

A Szocialista Hazáért Érdemrend, melyet 1966-ban a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa alapította.
A Szocialista Hazáért Érdemrend, melyet 1966-ban alapított  a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa.

A budapesti csata után Kelenföldre összpontosították az ütegüket is, ahol kiképzésben részesültek. Innen Jászberénybe helyezték őket. Itt az új magyar demokratikus hadsereg 1. hadosztályába osztották be őket, parancsnokaik változatlan meghagyásával.

Elhelyezésük egy időben Jászfelsőszentgyörgyön volt 1945. május 3-ig. Majd a Dunántúlra vezényelték alakulatával, s Ajkán teljesített vasútbiztosító szolgálatot.

A demokratikus hadseregtől 1945. november 16-án szerelt le mint tizedes.

A leszerelését követően a bélapátfalvi Cementgyár dolgozója lett. Még ebben az évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1952-ben villanyszerelői szakvizsgát tett. A cementgyárból ment nyugdíjba 1972. május 1-én. Haláláig Bükkszentmártonban élt.

 

Tevékenysége elismeréseként 1970-ben megkapta a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, majd 4 évvel később a Magyar Partizán Emlékérmet.

Forrás: Szabó Ferenc visszaemlékezése. (Jegyzet, Juhász Norbert magángyűjteményéből)

 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára