Fegyverrel a hazáért ! – II. rész

“Nekünk, a magyar társadalom józan erőinek kell leginkább tisztában lennünk a múltunk igaz mivoltával, hogy képesek legyünk megóvni hazánk ifjúságát az egészséges történelemtudat tervszerű fellazításától, végső soron annak fasizálására irányuló törekvésektől.

Ennek szellemében indul útjára, s jelentkezik minden hétfőn a Frontoldal online hasábjain a „Fegyverrel a hazáért” c. cikksorozat 94 hétfői napon át, 94 olyan munkásmozgalmi hős partizán emléke előtt tisztelegve, s azt megidézve, akiket sok más magyar antifasiszta ellenállóval egyetemben, aljas és becstelen szándékai, illetve működése érdekében lázasan igyekszik velünk feledtetni a jelenkori tőkés hatalom.

Historia est magistra vitae! – A történelem az élet tanítómestere!” 

 

 

Bocsi Sándor

 

 Füzesabonyban született, 1918. március 21.-én. Szegényparaszti családból származik. Szülei mellett nevelkedett,  fiatalon munkába állt.  Először summás, később mint részesarató dolgozott az egri érsekség birtokán. Ezután a MÁV-nál dolgozott, mint pályamunkás.

Bocsi Sándor
Bocsi Sándor
  1. február 1.-én behívták tényleges katonai szolgálatra Kassára, a 21/I. zászlóalj távbeszélő szakaszához. Itt rádiós, távbeszélő és fényjelző kiképzésben részesült.  Még ugyanezen év szeptemberében, mint tartalékost behívták és beosztották a frontra induló menetszázadba, s kivitték utánpótlásként a Donhoz. Kurszkban kivagonírozták, s onnan gyalogmenetben vonultak a Donhoz, a Voronyezstől közel 20 km-re levő Kosztenbi faluba.
  2. február elején Kurszknál esett szovjet hadifogságba. Ez után 2 hónapot a davidovkai fogolytáborban töltött, onnan a 165-ös lágerbe kísérték. Itt kikérdezték életéről, származásáról, katonai tevékenységéről. Majd innen Tambov mellett a 188-as lágerbe irányították. Itt újból elbeszélgettek vele. A táborban bekapcsolódott a politikai munkába, szemináriumokon vett részt. Elmondása szerint egy Walfis nevű politikai megbízott sokat foglalkozott vele. A táborból 1943 nyarán mezőgazdasági munkára került a 188-as lágerhez tartozó szovhozhoz. Továbbra is részt vett a politikai foglalkozásokon. Innen került 1944. március-szeptember között a krasznogorszki harmadik antifasiszta iskolára. Az iskola után pedig 1944. októbertől december 20.-ig a kijevi partizániskolán vett részt. A partizániskola elvégzését követően, nem került sor bevetésére, hanem Kijevből hazairányították Debrecenbe, ahol az Ideiglenes Nemzeti Kormány fegyveres őrségében szolgált.

1945 nyarán bentlakásos pártiskolát végzett, s a rendőrségnél helyezkedett el. Mint őrsparancsnok kezdett dolgozni, s végül a legmagasabb beosztása a rendőrség Heves megyei kapitányság vezetői tisztsége volt.

Az 1956-os események során, a helyén maradt. Minden erejével a néphatalom védelmét segítette, majd részt vett a konszolidáció megteremtésében, és a párt egri újjászervezésében.

A Munka Érdemrend három fokozata. (bronz-ezüst-arany)
Munka Érdemrend három fokozata, melynek adományozása, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának jogkörébe tartozott. (bronz-ezüst-arany)

A megyei rendőr főkapitányság MSZMP alapszervezetének titkára lett. Tovább tanult, majd az akkori Állam- és Jogtudományi Egyetemen végbizonyítványt szerzett.

  1. március 1.-től elkerült a rendőrségtől kereskedelmi és gazdasági vállalatokhoz, mely időszak 5 éven át tartott.
  2. júniusától 1972. március 1.-ig Kompolt és Kál települések Tanácsánál a Végrehajtó Bizottság elnöke. 1972. március 1.-től rendészeti vezetőként dolgozik különböző területeken, egészen nyugdíjazásáig. Haláláig Egerben élt.

 

 

 

Munkájáért, és a néphatalomért kifejtett áldozatos, kiemelkedő  tevékenysége elismeréseként, 1982-ben megkapta a Magyar Partizán Emlékérmet. 

Forrás: Juhász Norbert magángyűjteményéből származó jegyzetek,  és Földes Pál partizánemlékek c. 1970.-ben megjelent könyve. 

 

Juhász Norbert

Népi Front

egri titkára