A Népi Front lapja

Erdogan a Krímbe küldi a “szürke farkasokat”

Az ukrán nacionalisták és az un. krími tatár Medzslisz  az utóbbi időben erősítést kap a „Szürke Farkasok” nevű török szélsőjobboldali szervezet tagjainak személyében. A Krím elleni energiablokád egyik szervezője, Lenur Iszljamov a blogjában közzétett egy, török fegyveresekről készített fényképet. Iszljamov ezt írta a kép alá: „A Bozkurtlar Turk ulkuculeri – az emberek körében csak egyszerűen „Szürke Farkasokként” emlegetett szervezet török patriótái fölkerestek minket a blokád színhelyén. Szorul a blokád gyűrűje.”

Hogy érthetőbb legyen, kivel is akarnak barátkozni a mi derék ukrán hazafijaink, vissza kell tekinteni a történelembe. A „Szürke Farkasok” („Bozkurtlar”) a 60-as évek végén jelent meg, mint a szélsőjobboldali „Nemzeti Mozgalom Párt” ifjúsági szárnya. Ez a párt célul hirdette meg, hogy egy államban egyesítsen valamennyi türk nyelvű államot.
A szervezet élén Alparslan Türkes ezredes, Hitler, illetve a fasiszta eszmék leplezetlen híve állt.

A török állam – függetlenül attól, hogy formálisan éppen betiltotta-e a szervezetet, vagy lehetővé tette, hogy előjöjjenek az illegalitásból – mindenkor felhasználta őket az ellenzék elnyomására, illetve külpolitikai céljainak megvalósítására.
A „Bozkurtlar” számlájára bűntettek százai róhatók fel. Tagjai szakszervezeti tisztségviselőket, a kurd mozgalom aktivistáit, kommunistákat, nekik nem tetsző újságírókat és közhivatalnokokat gyilkoltak meg. Tömeges vérengzést követtek el Isztambulban az 1977-es május 1-i felvonuláskor. Úgy tartják, hogy a „farkasok” soraiból szervezett halálbrigádoknak a kurdok lakta vidékeken békés lakosok ezrei estek áldozatul.

A „Szürke Farkasok” külföldön is aktívan ténykednek. Ők követték el 1981-ben a pápa elleni merényletet. Most Hszincsiang-Ujgurban, Kína autonóm körzetében – amelyet ők a „Nagy Turán” részének tartanak – működnek együtt aktívan az ottani illegális terrorszervezetekkel.
Az idén augusztusban a „farkasok” merényletet hajtottak végre Thaiföld fővárosában, aminek 19 halott és 123 sebesült áldozata volt. Európában a „farkasok” tömegtüntetéseket szerveznek törökök részvételével, esetenként megölnek az Óvilágban élő kurdokat, örmény emlékműveket gyaláznak meg és kínai turistákat vernek meg. Az utóbbi időben a „Szürke Farkasok” arra koncentrálnak, hogy embereket toborozzanak a Szíriában folyó háborúba, az Iszlám Állam számára.

Mindjárt a Szovjetunió széthullását követően a „Szürke Farkasok” föltűntek a posztszovjet térségben is. Azerbajdzsán leendő elnöke, Abulfaz Elcibej 1992-ben hősöknek kijáró fogadtatásban részesítette Bakuban Türkes ezredest, a szervezet vezetőjét. A „farkasok” utóbb harcoltak Hegyi Karabahban  illetve Csecsenföldön, a terroristák oldalán.
Abban nincs semmi meglepő, hogy most a krími tatár nacionalisták elhatározták a „Bozkurtlarral” való együttműködést. Főleg most, amikor megromlott az orosz-török viszony. Ismert tény, hogy a lelőtt Szu-24-es gép katapultáló pilótáját a „szürke farkasok” fegyverese, a „Nemzeti Újjászületés Pártja” vezetőjének a fia, Alparslan Celik lőtte le.

Miként a News-Front internetes televíziójának adott interjújában Alekszej Zsuravko elmondta, jelenleg Herszon megyében a „Bozkurtlarnak” már 700 fegyverese tartózkodik. Előfordultak már helyi lakosok elleni támadások is. Herszon megyében a „farkasok” létre akarnak hozni egy valamiféle „tatár köztársaságot”.
Az még csak a kisebbik baj lenne, ha a „farkasok” csak a saját szakállukra cselekednének. Sok minden utal azonban arra, hogy a török vezetés áll mögöttük. Ezért komolyan kell venni azt a veszélyt, amit a Krím határának közelében gyülekező, ilyen-olyan radikálisok jelentenek.

Az idén augusztusban Musztafa Dzsemilev, a „Medzslisz” elnöke Ankarában részt vett a „krími tatár nép világkongresszusán”. És már szeptemberben a „Medzslisz”, Dzsemilev és Csubarov vezetésével, a hozzájuk csapódó ukrán nacionalistákkal együtt élelmiszer-blokád alá vonták a félszigetet.
Akkor sokan csak nevettek, hogy ezeket az ésszerűtlen lépéseket elsősorban az ukrán vállalkozók szenvedik meg. Ám kevesen figyeltek föl arra, hogy a félszigetre irányuló török élelmiszer export mindjárt a négyszeresére ugrott.
Némely sajtóorgánumok szerint a „Medzslisz” egyik aktív tagja, Lenur Iszljamov (aki most a „Szürke Farkasokkal” barátkozik) 500 ezer dollárt kapott a törököktől a blokád megszervezéséért. Korábban Törökország ellátta műsorokkal, illetve finanszírozta is az Iszljamov tulajdonában álló ATR tévécsatornát. Pár éve pedig Iszljamovot tetten érték a „Hizb-ut Tahrirral”  való együttműködésben.

A krími tatár radikálisok legközelebbi terveiben most a Krím elleni tengeri blokád szerepel. Egy interjújában pedig Iszljamov elismerte, hogy „fiai” készek fegyveres betörést is végrehajtani a Krímbe. Most, hogy segítőkül megérkeztek a „Szürke Farkasok”, biztosak lehetünk abban, hogy ezeket a forgatókönyveket komolyan vizsgálják.
Viktor Nagyein-Rajevszkij, az Orosz Tudományos Akadémia Világgazdasági és Nemzetközi Kapcsolatok Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa szerint viszont – még ha sor is kerülhet nagyszabású provokációkra – Ukrajnának több oka lenne tartani a „Szürke Farkasokkal” való együttműködéstől:
– A „Szürke Farkasoktól” bármire lehet számítani. Ez egy nagyon erős szervezet, amelynek legális elágazó csatornái vannak Németország és Hollandia felé. A „Szürke Farkasok” Törökországban formálisan tilalom alatt vannak – de láthatjuk, hogy mindenfajta korlátozás nélkül működhetnek a szomszédos Szíriában.

Nemrégiben a „Szürke Farkasok” feltűntek Ukrajnában is, ahol Dzsemilev embereivel együtt nyíltan demonstrálják szándékaikat.  A „Szürke Farkasoknak” meglehetősen nagyszabású terveik vannak, és nem válogatósak az eszközökben. Mindenki számára világos kell hogy legyen: ez egy félfasiszta, terrorista szervezet, amely – követve a „farkasok” eszmei vezérének, Alparslan Türkesnek a tanításait – célul tűzte ki egy nagy turáni állam megteremtését.
Nehéz most felbecsülni, hogy összesen hányan vannak a „farkasok”. Törökországban, az 1980-as államcsíny előtt, számuk 200 és 400 ezer között lehetett. Azóta erről nincsenek hitelt érdemlő információk. Vannak saját kiképző táboraik. Ez egy meglehetősen korszerű szervezet.
Mindennel együtt a „farkasok” kevésben különböznek csak az Iszlám Államtól. A különbség közöttük csak annyi, hogy ők nem csupán az iszlamizmura, de a türk nacionalizmusra is építenek. Korábbi jelképük a horogkereszt formájában ábrázolt három félhold volt. Ma is előrelendített tenyerekkel üdvözlik egymást.
„Szvobodnaja Pressza” (SZP): Külföldön folytatott politizálása során Törökország igénybe veheti-e a „Szürke Farkasokat”?

– Törökország mindent megtehet – az ország vezetése számára a becsület mit sem számít. Ez a vezetés szemrebbenés nélkül képes füllenteni. És bár ezekből a hazudozásokból már mindenkinek elege van, Ankara ezzel együtt sem mond le róluk, mint külpolitikai eszköztáruk egyik kellékéről. A török törvények üldözni rendelik a „Szürke Farkasokat” – valójában azonban háborítatlanul működhetnek.
Ankara kész őket felhasználni külföldön. Szíriában ezt már láthattuk. A török hatóságok nem vesztették el a „farkasokkal” való kapcsolataikat, és szükség esetén támaszkodnak is rájuk. Úgyhogy nagyon is reálisnak tűnik, hogy föltűnnek majd Ukrajnában, vagy a Krímben. Mi több, az állam még ösztönzi is a Törökországban formálisan betiltott szervezetek határon túli tevékenységeit.
„SZP:” A Krímmel kapcsolatos politikájában Törökország még milyen erőkre támaszkodhat?
– Törökország nagy erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a türk nyelvű oroszországi régiókban létrehozza a törökbarát eliteket. Ankara egy olyan hatalmas rendszerre – a „Nurdzsularra” – támaszkodik, amelyet még Szaid Nurszi követői hoztak létre. Ezt a szervezetet Törökországban sokan szektának tartják. Nálunk ebbe a szektába nemcsak az oroszországi türk népek képviselőit vonták be, de az itt dolgozó, muzulmán külföldi vendégmunkásokat is. Szentpéterváron például két illegális mecsetet is felszámoltak – ilyesmire az ország más régióiban is voltak példák. Az ilyen mecseteket mindig egy török vezette, aki, a jelek szerint, kiterjedt együttműködésben volt a török felderítéssel.

Úgyhogy Oroszországon belül a törököknek van kire támaszkodniuk. Erejét tekintve a török felderítés nem marad el az izraeliétől. Csak éppen nem egy hivatásos katona, hanem egy politikus áll az élén – ami meglátszik a török felderítés munkamódszerein. A felderítés vezetőjét Hakan Fidannak hívják, ő közel áll Erdoganhoz.
„SZP”: Mennyiben jelentenek reális veszélyt a Krímre a „farkasok” és az ukrán radikálisok?
– Ők nagyon szeretnek izmozni. Ám a mi különleges szerveinknek is van puskapor a tarsolyukban. Ismerik a problémát, képesek megbirkózni az egyes objektumok fizikai őrzésével: ehhez megvannak az eszközeik.
„SZP”: Milyen akciókra kész Törökország a Krímben?
– Ankara bármilyen komiszságra kész, bárhol – így a Krímben is. De Törökországnak igazából nincs mire építenie. Arra próbál építeni, hogy pénzügyileg támogatja a radikálisokat, nagyon bízik a saját jelszavaiban és ígéreteiben.
„SZP”: Hogyan alakulhat az ukrán nacionalisták és a „Szürke Farkasok” közötti együttműködés?
– A „farkasok” magára, Ukrajnára nézve is veszélyt jelentenek. Nacionalista megszállottságuk egyre csak fokozódik. A „farkasok” szemében semmiféle tisztelet nem létezik más népek iránt. Ideológiai szempontból számukra minden szláv: ellenség. A „farkasok” most persze egyezkednek az ukrán nacionalistákkal, de eközben már arra gondolnak, hogy levágni őket még mindig ráérnek. Az pedig köztudott, hogy semmi sem képes őket féken tartani.
– Törökország mindig is támogatta a „Medzsliszt” – mondja Andrej Maligin, a „Tavrida” Központi Múzeum igazgatója. – Musztafa Dzsemilev igen tekintélyes volt Törökországban mindig is, tekintélyes ma is. A 90-es évektől kezdve a sajtóban fel- felbukkantak olyan hírek, hogy némely krími tatár politikusok kapcsolatban állnak a „Szürke farkasokkal”. Igaz, erre vonatkozóan nem voltak meggyőző bizonyítékok. Ám az senki előtt sem titok, hogy szoros kapcsolatok voltak a krími tatárok és Törökország között. A kilencvenes években szuvenírként kaphatók voltak a Krímet török „színekben” ábrázoló térképek.
„SZP”: És mi a helyzet manapság?

– A jelen pillanatban nem tudnék olyan valamirevaló török befolyásról beszélni a Krímben, amelyek meghaladnák a kereskedelmi jelenlét kereteit. Magam is osztom az elnöknek azt az álláspontját, amit a Szövetségi Gyűléshez intézett üzenetében fejtett ki. Különbséget kell tennünk a török nép – amelyhez hagyományos kapcsolatok fűznek minket –, illetve a jelenlegi török rezsim álláspontja között. A Krím és Törökország közötti kapcsolatok mindig is fenn fognak maradni. Természetesen, semmiképpen sem a félsziget lakosságának a kárára.

– Mindent egybevetve, a Törökországgal való kapcsolatainkban megvolt minden, ami csak meglehetett. Elméletileg Ankara megteheti, hogy lezárja a tengerszorosokat. És ha a Fekete-tenger afféle beltengerré válik, akkor a Krím gazdasági potenciálja, kétségtelenül, vissza fog esni. Csakhogy ez óriási nemzetközi botránnyal járhat majd együtt, amellett Törökország Fekete-tengeri partvidéke is veszteségeket lesz kénytelen elkönyvelni – véli Alekszej Obrazcov, a Gazdasági Főiskolán belüli Ázsiai és Afrikai Kutatások Központjának vezető tudományos munkatársa.
– Ankara, persze, szolgálhat ösztönzőként az ukrán társadalom egy része számára. Lehetségesek valamiféle fegyveres provokációk, lehetségesek valamiféle merényletek.

A törökök most a Krím energiablokádjában bíztak, az elképzelés azonban megbukott. Nem véletlen, hogy Kijev igyekezett kikeveredni a szituációból, és felújította az energiaszállításokat. Előfordulhatnak olyan kísérletek, hogy – kihasználva a Krím gazdasági nehézségeit – megpróbálnak majd szociális indíttatású zavargásokat szítani. Ám ha következetes és ésszerű politikát folytatunk majd, akkor Törökország semmit sem fog tudni kezdeni a Krímmel. A közvetlen katonai összecsapást nem fogja fölvállalni – minden egyéb pedig túlélhető.

 

Csikós Sándor

TI ÍRTÁTOK

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo

"Fehérek közt egy európai". Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és ve
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Az "én ötvenhatom"

1956 hatvanadik évfordulója alkalmából sorozat indult a Magyar Rádióban és az M1
1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

1956 igazi arca - gondolj a Köztársaság térre!

Ötvenhat vérzivataros őszére emlékezünk,katonáink,rendőreink hősiességére, azok hősiességére akik becsülettel híven esküjükhöz szembeszálltak
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
Légy szerző!
Légy szerző!