Érdekegyeztetés melósok nélkül

A jelenlegi állapotok szerint,leszámítva néhány ágazatot,mondhatjuk azt is,hogy a dolgozó nem számít partnernek az érdekegyeztetési fórumokon. Vannak esetek, amikor egyáltalán nem is beszélhetünk ilyesmiről, illetve ismert a korporatív érdekegyeztetési gyakorlat,amelyet általában ultrajobboldali rendszerek alkalmaznak előszeretettel nem is titkolt módon amiatt,mert itt egy szervezetbe tömöríttetik melós és munkaadó, elkerülendő evvel a kemény osztály-és  bérharcot. Olyan is előfordul,amikor működik ugyan érdekegyeztetési gyakorlat,azonban a bérből és fizetésből élők egészére nem terjed ez ki, csupán bizonyos ágazatokra-ettől is függetlenül azonban nem igazán léteznek olyan fórumok vagy érdekegyeztetési “szokásjogok” ,amelyek hatékonyan védenék a dolgozókat.

 

A neoliberális vadkapitalizmus tudniillik össztársadalmi szinten a fogyasztói modell szélsőséges válfaján, politikai téren pedig a  dolgozók minél korlátlanabb kizsákmányolásán alapszik. Azon például, hogy olyan törvények vannak,amelyek lehetővé teszik például külhoni cégek minél könnyebb betelepedését és a nyereség kiszivattyúzását is, megosztván evvel az esetleges nemzetközi munkásmozgalmat is, tudniillik azok a dolgozói rétegek,amelyeket ezzel a profittal látnak el, nem lesz nagyon érdekelt  a nemzetközi  munkásszolidaritás  megerősödésében. De ez a rezsim alapul azon is, hogy ilyen-olyan hazai cégek is  minél több lehetőség mellett adókedvezményt, esetleg mentességet kapjanak minél nagyobb nyereség felhalmozása mellett.

 

Másodszor nem elhanyagolható az a szempont se, hogy gondoskodni kell róla: senki ne munkásnak,melósnak, dolgozónak érezze magát,lehetőleg ne is legyen semminő öntudattal elfoglalva,hanem dolgozzék. Lehetőleg minél kevesebb ember minél  több munka mellett vagy minél hosszabb, esetleg két számjegyű  munkaórában akár. Ha pedig se emberileg, se szakmailag nincs öntudata, akkor remekül lehet irányítani  és megalázni is őket.  És persze lehet avval jönni, hogy a képzeletbeli gyárkapu előtt kígyózik a sor,amelyben olyanok állnak,akiket  a rebellis  melós helyett fel lehet venni,de evvel se lehet előhozakodni az idők végeztéig. Például azért se, mert akiket a kígyózó sorból újonnan felvesznek, azokat be is kell tanítani,  bele kell jönniük a munkába. Aztán ha s amennyiben nincs semmilyen virtuális sor meg semmilyen eltolható bicikli vagy útilapu,amelyet lábára lehet kötni a lázadozó semmirekellő melósnak,akkor meg az van, hogy ha probléma adódik:oldd meg. Nem érdekes,hogy hogyan.

 

Emellett a neoliberális próféták tisztában vannak avval, mit jelent  az, hogy fogyasztói társadalom van gondoskodó vagy más néven paternalista beidegződéssel. Tudják azt, hogy nemigen fognak az emberek zúgolódni,mert egyfelől sokakba a média belenevelte azt, hogy törődni  márpedig nem a gondokkal kell, hanem a bevásárlással,a nagyzolással, a divattal meg a zaftos bulvártémákkal. Lesni a szappanoperák szexjeleneteit vagy casanovák kalandjait, ennek vagy annak a csajnak szurkolni a népszerű sorozatok kusza és szövevényes nőügyeiben, felvágni avval, ki milyen menő  márkájú dolgokat hord- kb. az ember életének ilyen értelmet ad a mai élet. Emellett a neoliberális kereszteslovagok azt is tudják,hogy a dzsentri szellem ma is továbbél-ahogy élt a kádári időkben is, úgyhogy vagy az emberek protezsálása, az urambátyám megoldás fog továbbra is dívni, vagy pedig az a gondoskodó államba vetett hit,hogy mi úgyse tudunk mit csinálni,ez van és a ezt dobta a gép. Majd mindent a nagyurak vagy az állam bácsi fog megoldani-vagy se,illetve olyan módon,  hogy azt nem a melós fogja megköszönni.

 

Azonban ha egyre gyakoribb lesz az,  hogy fagyhalát szenvednek mélyszegénységben élők, illetve különböző formákat ölteni fog a nyomor, nem olyan biztos,hogy a fent említett dolgokkal lesznek az emberek elfoglalva. Emellett ha egyre nagyobb terheket rónak az emberre a munka világában változatlan munkabérek mellett és nem megfelelő munkaeszközökkel vagy munkakörülményekkel, akkor se biztos, hogy sokan a szennyirodalommal meg a fogyasztói szokásokkal lesznek elfoglalva. Tudniillik mindenütt van egy határ,amelyet nem annyira érdemes  túllépni-azonban a jelenlegi világ s félgyarmati térségünk élete egyáltalán nem  arról szól, hogy nagyuraink látnák saját nagyzolásuk határait.

 

B.Deák András