A Népi Front lapja

Épül a fehér bástya

Magyarhonban diadalittasan épül a XXI.századi ellenforradalmi rendszer egyik legszélsőségesebb kiadása, amely elsősorban ultrakonzervatív és jobboldali populista elemek sajátos kombinációját, ötvözetét tartalmazza. Egyfelől harsányan folyik az a propaganda, amely jelentős tömegeket képes vonzani úgy, hogy egyszerre tud támaszkodni a lecsúszástól rettegő félig kispolgári, félig-meddig melós tömegekre, illetve a rendszerváltás környékén kialakult középosztálybeli rétegekre. Hogy mennyire a polgári értelemben vett jobboldal szélsőséges bázisát képviseli a hazai ellenforradalmi rendszer, a szintén nem kevésbé szélsőséges antiliberalizmus mellett a kőkemény unióellenesség is jól példázza, amely a gyakorlatban úgy jelenik meg, hogy noha valamelyest építeni kíván az unióadta pénzügyi-gazdasági támogatásra, valójában a régivágású politikát elutasító európaisággal élesen szembenáll a hazai jobboldal. Ennek ismeretében nem csoda, ha a XXI.század fehér bástyája-hazánkról van szó-a társadalmi egyenlőtlenségekhez és a nehezen érvényesülő alsó társadalmi rétegekhez is úgy áll, ahogy,magyarán merev, elutasító magatartást tanúsítanak példának okáért a szegénységgel, különösen a mélyszegénységgel szemben.

Már a rendszerváltás óta megszokhattuk, hogy a közélet az idő haladtával markánsan jobbratolódik. Ma már ott tartunk, hogy embereket elsősorban vagyona vagy ismeretsége alapján kezelnek, ítélnek meg sok helyen, ahogy a régi jó úrhatnám világban a háború előtt. Az igaz, hogy hazánk politikai életében a legkülönbözőbb jobboldali irányzatok megtalálhatóak-a szocialisták és a hazai rendszerváltó elit balszárnya,balközép gerince éppúgy jobboldalinak minősülnek, akár a nemzeti radikális és egyéb szélsőjobboldali irányzatok, nemcsak mert egyik sem szocializmusban gondolkodik és mert elfogadja a rendszerváltozás teremtette neoliberális vadkapitalizmust, hanem mert nemes egyszerűséggel elfogadják a társadalmi egyenlőtlenségeket,azt teljesen normálisnak tekintik, ebből adódóan a társadalmi egyenlőtlenségekből is adódó szociális kérdések iránt kevés megértést tanúsítanak. Ehhez járul még az is, hogy napjainkban a vagyoni alapú hivalkodásnak és rongyrázásnak reneszánszát éli az ország. A kiindulási alap egész egyszerűen az, hogy az embereket és az emberi értékeket ki hogy kezeli. Magyarán valakihez vagy valakikhez, adott helyzetekhez vagy társadalmi kérdésekhez alapvetően csupán kétféleképp lehet viszonyulni : vagy megértéssel,elfogadóan és a segítőkéz kinyújtásával, illetve egyenrangú partnerként kezelve a másikat, vagy pedig elutasítóan,megnemértően, esetleg úgy, hogy az adott kérdésről tudomást nem véve. Illetve lehet kifejezetten ellenségesen,kirekesztő módon is. Ez nem csupán élettapasztalat, hasonló élmények kérdése, ugyanis nemkevés olyan ember van, aki alulról kezdte, ma pedig már ott tart, hogy a hazai uralkodó osztályok táborát gyarapítja és esze ágában sincs avval foglalkozni, honnan is érkezett. És ellenkezőleg is: lehet tehetősebb emberek között is olyan, aki esetlegesen neveltetése vagy nyitottsága miatt a szegénység problémája iránt nagyfokú megértést tanúsít, azaz rendelkezik empátiával-ez azonban kevés embertől eltekintve nemigen jellemző. Az alá-fölérendeltségben gondolkodás és annak érzékeltetése azonban annál inkább, a rang, a hatalom és a tekintély szentháromsága. A mai nagyságos uramnak is van rangja, tekintélye és befolyása, ő az X.Y,akit száz évvel ezelőtt megsüvegelhettek volna. Hatalma is tekintélye is van, mert ennyi és ennyi cég, fél országrész a birtokában van, ha nem is földbirtok, hanem esetleg cégek, gyárak,bankok stb. formájában és mint ilyen, az ország sorsát eldöntő asztalok mellett komoly szava van. Mintha csak a békebeli időkben lennénk. A tekintetes úr,nagyságos úr, kegyelmes vagy méltóságos úr/asszony megszólítás ugyan nem kötelezően előírt,de sose tudni,mit hozhat a jövő. Mindenesetre a Dózsa mozgalmának leverése óta megmerevedett úrhatnám társadalom továbbélését sokkal nagyobb eséllyel, mint a civil társadalom virágkorát. Mint tudjuk,ahol csak úrizálás megy meg annak érzékeltetése,hogy aki nem úr,annak hallgass a neve, ott a társadalom csak szigorúalá-fölérendeltségi elven működik. Azaz: a társadalom az olyan, mint egy kaszt, ha valaki csórók közészületik, az ha belerokkan is az erőlködésbe, hogy onnét kitörjön,akkor se fogadják el. Sokan tudjuk, hogy a nyugati országokban is volt feudalizmus és középkor, mégis volt arra lehetőség, hogy aki iparkodott,abból polgár legyen és a kicsiny szabadságok köreiben megvalósíthassa önmagát. Hazánkban és térségünkben ellenben az ilyesfajta társadalmi mozgásokat céltudatosan és módszeresen hiúsították meg, azt előidézvén evvel, hogy a lenézett paraszt csak robotoljon holtáig és ne képezze magát, ne iparkodjon-a kiváltságos rétegek egyeduralmát és fényűző életvitelét így ki biztosítaná?

Ilyen hagyományok mellett nem csoda, ha ma is ez dívik úgymond jobb helyeken. A szegény meg a csóró az egyszerűen nem ember. Az senki, avval nem állunk szóba. Ennyi. Neki az a dolga, hogy máról-holnapra éljen, melózzon,melózzon és sokadszorra is melózzon. Mert erre rákényszerítjük úgyis. A létfenntartás meg az adók a fizetést hamar karcsúsítják. Aki mondjuk vállalkozni szeretne és ezzel önmaga ura lenni, azt meg szintén annyi adóval és járulékkal terhelik, hogy ne érje meg neki, profitálni abból nem fog, ráadásul arról még nincs is szó, hogy a vadkapitalizmus világában az a farkastörvény, hogy a nagy hal a kisebbeket bekapja, azaz a fennmaradáshoz keményen kell küzdeni. Úgyhogy a kiszolgáltatottság világát és a gőg,a megvetés kultuszát ki kell építeni-ennek eszköze az a mára ragyogóan működő fogyasztói világ, amely nem ad magára, hogy kritikusan gondolkodjon, saját igazáért kiálljon és egymás között szolidárisak legyenek-arra ellenben annál alkalmasabb, hogy a divat és a kispolgári elvárások parancsainak vakon és ellenkezés nélkül engedelmeskedjen. Ha ez a képlet kész van-márpedig kész van, akárhogy nézzük is, két legyet is üt egy csapásra a kirekesztésben gondolkodó elit: egyrészt kinevel egy neki mindenben igazat adó hozzá feltétlen hű hoppmesteri réteget, amely a tömegpropagandát és a közgondolkodást is a markában tartja, másrészt örökre a kemény robotolás ördögi körébe kényszeríti az alsóbb néprétegeket. A fehérbástya pedig zavartalanul állhat és tündökölhet, hogy mindenki lássa: itt nagyurak élnek.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Az orvoshiány miatt kórházi osztályok zárnak be Jászberényben

Az orvoshiány miatt nyáron részlegesen szüneteltetik a jászberényi kórházban a belgyógyászati-, a krónikus-, illetve a rehabilitációs osztály működését – írja a  megyei lap, a szoljon.hu. A nyári szab

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
No thumbnail available

Dózsa Vezér emlékezete

"Rokonai mintha csak szégyellték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik
A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A szovjet-orosz filmkultúra II. – Kultúrszociológiai gondolatok és a nagybetűs Irodalmi hagyomány

A mintegy hetven év szovjet szocialista rendszerének tökéletes „hátrafelé elsült fegyvere” saját
Légy szerző!
Légy szerző!