Egy könnycseppet se a Jobbik miatt, Orbánt meg kell fékezni!

Az Állami Számvevőszék több, mint 600 millió forintos bírsággal sújtja a Jobbikot. A párt vezetői szerint politikai leszámolás zajlik ellenük és kétséges, hogy egyáltalán el tudnak-e majd indulni a 2018-as választáson. Akár pezsgőt is bonthatnánk örömünkben, látván a Jobbik mostani helyzetét: széthúzás a radikálisok és a cukik között, eredménytelennek látszó néppártosodási folyamat és most a párt anyagi kivéreztetése. Végre sikerül parkolópályára állítani a szélsőjobboldalt! A pezsgő most mégis a hűtőben marad, öröm helyett pedig kételyek merülnek fel.

Meggyőződéses antifasisztaként mindig úgy véltem, hogy a Jobbiknak soha nem szabadott volna megalakulnia. A II. világháború befejését követően nincs helye a  demokratikus világban antiszemita és rasszista nézeteknek. (a kommunista párt működésével nincs bajom, de erről az utóiratban)

A Jobbik előtt azonban nyitva állt az út. Az akkor kormányzó MSZP a kisujját sem mozdította, hogy elejét vegye a szélsőjobboldal előretörésének. A balliberális médiabirodalom a Népszabadságtól, a Népszaván az ATV-ig olyan reklámot csinált a szárnyait bontogató Jobbiknak, majd annak félkatonai szervezeteként létrejött Magyar Gárdának, hogy az is megismerte a nemzeti radikálisok politikai nézeteit, aki nem akarta. Pedig volt más lehetőség: épp úgy agyon lehetett volna hallgatni a Jobbikot Magyar Gárdástól mindenestül, mint ahogyan azt a média napjainkban is teszi a magyarországi antikapitalista baloldallal szemben. A kulturális-szellemi élet képviselői szembe állíthatták volna Ságvári Endre, Bajcsy Zsilinszky Endre vagy Radnóti Miklós mély és igaz hazafiságát Prohászka Ottokár és Wass Albert nemzet-ellenes sovinizmusával, hogy az új generációk meg tudják különböztetni a valódi hazaszeretetet a hamis nacionalizmustól. Helyette elkezdődött a Horthy-rendszer tisztára mosdatása, százezreket szippantott be a reneszánszát élő szélsőjobbos szubkultúra, amely megalapozta a Jobbik példátlan népszerűségét az ifjúság körében és sok felnőtt szavazót csábított át a Jobbik táborába. A nemzeti radiálisok dinamizmusa nélkül pedig Vona Gábor pártja soha nem vált volna az ellenzék legerősebb pólusává, amely maga mögé utasította a szocialistákat is.

Ez a múlt. Tetszik vagy sem, ma a Jobbik a második erő, a politikai élet megkerülhetetlen tényezői. Márpedig ha nem lehet őket megkerülni, akkor meg kell őket semmisíteni. Ilyen a fideszes logika. Orbánékat nem a demokratikus értékek féltése, az antifasiszta hagyományok iránti elköteleződés készteti a Jobbik adminisztratív úton történő ellehetetlenítésére, hanem a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásuk. Márpedig ha egy így van, akkor nem csak a Jobbik, hanem bármelyik ellenzéki párt a Fidesz célpontjába kerülhet, amelyikről Orbánék azt feltételezik, hogy veszélyt jelenthet rájuk nézve. Itt az ideje belátni, hogy Magyarországon nincs polgári jobboldal: a Jobbik mellett a Fidesz is szélsőjobboldali párt, amely autoriter diktatúra megvalósításán dolgozik.

Egy könnycseppet sem ejtek a Jobbik miatt. Képtelen vagyok szolidáris lenni azokkal, akik az etnikai-vallási kisebbségek ellen éveken át gyűlöletkeltő propagandát folytattak. A Jobbikkal szembeni eljárás azonban intő jel mindazok számára, akik liberális, zöld, szocialista vagy épp kommunista oldalról támadják a kormányt: ti is így járhattok! Haladunk a nyílt diktatúra felé. Ne hagyjuk!

Cseh Miklós

A szerző a Népi Front tagja

(H a szélsőjobbot be kellene tiltani, a szélsőbalt miért nem? Ezért: kommunista pártok döntő többsége szembe nézett a sztálinizmus bűneivel, nem kívánnak visszatérni a személyi kultusz időszaka alatt alkalmazott törvénytelen politikai módszerekhez. Ezzel ellentétben a szélsőjobboldal nem tagadta meg a náci hagyományokat, mondanivalójába most is arra antiszemitizmusra és rasszizmusra épül, amely milliók halálát okozták a XX. században)