A Népi Front lapja

Dózsa Vezér emlékezete

“Rokonai mintha csak szégyellték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik sorában. A maga kora is csak azon a néven látszott ismerni, a melylyel saját katonái s talán ellenségei felruházták. A nemesség ellen fölkelő vezért, a Dósa-család címerszerzőjét, nem tűrték meg a nemes Dósa-családban; Székelynek keresztelték el arról a népről, a melyből eredett s a mely részben sorakozott is melléje. Csak az első benyomásoknak elenyésztével akadt, ki igaz nevén szólította s visszahelyezte őt a Dósák közé. Azonban egészen korunkig jobbára meghagyták azt a nevét, melyet saját magának szerzett, s melyet, ha attyafiai idáig haboztak elösmerni, úgy lehet, dicsőségűl fognak követelni maguknak: nem éppen most, de mindenesetre akkor, mikor a társadalom lemossa emlékéről a már teljes négyszázada viselt szennyet. Hány tévedést kell megérni, míg egy eszme életrevaló alakban nyilvánúl; de nem szabad mindjárt áldozatúl dobni azt, ki szintén nemest, nagyot akart, egyben-másban meg is előzte korát, csakhogy nem bírta homályosan képződött terveit elfogadhatóan megalkotni. ” Márki Sándor Dósa György című könyvéből vettem az idézetet.

Ötszáz esztendő alatt sok mindent írtak és beszéltek Dózsa Györgyről. Kivált halálával kapcsolatban kutakodnak a történészek, aztán mindig az éppen uralkodó hatalomnak kedves változatot húzzák elő, mint kisnyuszit a varázsló kalapjából. Egy viszont tény marad: Dózsa vezér kellemetlen és félelmetes történelmi alak, aki mindig megjelenik és kísért az uralkodó osztályok homályos éjszakáiban.

Márki Sándor, egyetemi tanár  1913-ban jelentette meg könyvét. A történész plebejus életérzésű, haladó szellemű polgári gondolkodó volt, aki egész életében a parasztfelkeléseket és mozgalmakat kutatta. Dózsáról ő írta a legrészletesebb és leghitelesebb tanulmányokat. Az ő  műveit tanulmányozták nemzetünk jeles alkotói, akik maradandó irodalmi művekben örökítették meg a vezér alakját. Székely János, Illyés Gyula, Juhász Gyula és sok más író és költő vitte tovább Dózsa lángját a történelem súlyos láncaira fűzött éveken keresztül.

Mostanában szeretik elhallgatni, mert a kizsákmányoló osztályokban félelmet kelt halát megvető bátorsága, korát meghaladó osztályharcos öntudata, patriotizmusa és a szegény népekkel való szolidaritása. Székely, szász, román, szerb és más szláv nyelvű parasztokat volt képes egyesíteni az urak elleni küzdelemben. Hadseregével átlépte a folyókat, az akkori értelemben vett határokat és amerre ment lángoltak az urak kastélyai és vasvillát ragadtak a szegény nép fiai.
“Lakoljanak hát a bűnösök! Gyilkoljátok rendre a nemeseket s egynek se adjatok kegyelmet!” – a visszaemlékezések szerint ez volt ceglédi beszédének fő mondanivalója.

És milyen különös villámlása a történelemnek, hogy nemesek és papok is csatlakoztak félelmetes hadseregéhez.

Túlzás lenne azt mondani, hogy Dózsa világforradalmat akart, de  ameddig ereje bírta ment és fegyverbe szólította a népet Székelyföldtől Ceglédig.

Hatalmas felszabadító harca vereséggel végződött. Őt és társait elfogták és kínhalállal kellett elhagyniuk szeretett népüket.

Dózsa  György  szelleme ma kevesekben él. Az ő bátor forradalmisága távol lebeg a mi morálisan és anyagilag is tönkretett világunktól. Távol, de egyre közelebb mégis, mert a lesajnált, szavazóurnáktól távolmaradó nép keserűsége az idő múlásával növekszik, s Dózsa lángja törvényszerűen kigyullad, hogy legalább fényt gyújtson ebben a sötét, elvetemült világban!

Petőfi Sándor, a költőóriás sorai ma is érvényesek:

“Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

Így legyen!

Fogarasi Zsuzsanna

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Kémek a sasfészekben...

Kémek a sasfészekben...

 A hidegháború korszakában komoly fordulópontot jelentett, amikor 1949-ben megtört az Egyesült Államok
No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!