Demonstrációs alternatívák

Sajnálatos módon a levegőben mindvégig benne volt, hogy a dolgozók jogainak figyelembevételéért folytatott tiltakozó akciókból aktuálpolitikai csetepaté lehet. Még akkor is, ha tudjuk,hogy magyarhonban civil társadalom mint olyan vagy nem igazán létezik, vagy csak gyerekcipőben jár annak működése. Másrészt az is tény, hogy az aktuálpolitizálás és a látszatra kétpólusú közélet mindennemű politikailag semleges kezdeményezést lenyelt. Azonban emellett is lehetnek olyan megoldások,  amelyek révén a dolgozókat képviselő szervezetek valamelyest önálló tényezőként tudnának megjelenni. Ezeket szeretném összegyűjteni az alábbiakban.

I. Mindenekelőtt azt szükséges kifejteni, kijelenteni, hogy a dolgozók vagy a szegény emberek védelmében kezdeményezett akciók szigorúan pártsemlegesek. Erőteljes kísértés,amikor valakiket jobbikosok, szocialisták,DK- szimpatizánsok stb. megkörnyékeznek, ez tény,azonban határozott fellépéssel ennek is elejét lehet venni.

II. Radikális programokkal elejét lehet venni annak, hogy egyáltalán meg is fordulhasson álellenzékiek körében. Ha egy tiltakozó akcióban erőteljesen benne vagyon a rendszerváltás bírálata, illetve az,hogy a dolgozókkal nem áll szóba igazán senki, az esetlegesen lehet egy elhatárolódási pont.

III. Kissé profánnak tűnik, azonban iparkodni kell olyan helyeket kijelölni tiltakozási helyszínül, amely tisztes távolságban van parlamenti pártok által szervezett megmozdulásoktól. Persze aki akarja főleg kormányoldalról, úgyis összemossa a dolgozók jogaiért tüntetőket az ellenzékiek kétes értékű, pillanatnyi érdekekre épülő politikáját képviselő honatyákkal.

IV. Valaminő formában olyan stílust,politizálási hangnemet megtalálni,amely markánsan eltér az eddigi közéleti szóhasználattól. Ez a legnehezebb, mert például a szélsőjobb is sikerrel lovagolt meg hangzatos szólamokat, evvel  széles tömegek bálványává válván, anélkül  azonban, hogy akármennyire is komolyan vették volna a tömegeket. Olyan karakánul fellépő szervezetekre lenne szükség,amelyek értenek is az egyszerű emberek nyelvén, és akik komoly, határozott fellépésükkel a jelenlegi honatyák méltó ellenfelei lehetnek.

V. Valamilyen módon a beszédtémát és a politizálást meglepő módon, a mai fogyasztói társadalmon kívül megtalálni, mivel ha divatos vagy bulvártémákat lovagol meg egy mozgalom, legfeljebb fogyasztók,de nem a szegénységben élők embere tud lenni, aki a munkásmozgalmat erősíteni szeretné.

VI. Talán leginkább azzal tudna előrelépni mai elszigeteltségéből a munkásmozgalom, ha nem a kádári nosztalgiára épít, hanem megalkot olyan műfajt, amely reálisan ábrázolja a mai melós vagy szegénységben élők mindennapjait-egyrészt az olasz kommunisták és más munkásmozgalmi irányzatok igen komoly filmeket tudtak alkotni és evvel elismertségre szert tenni.

VII. Végül talán az egyik legfontosabb, hogy ha önerőből vagy úgymond társadalmi munkában is,de az olyan kis köröket,  kisebb közösségeket lenne szükséges fejleszteni, amelyekből egy munkásmozgalmi alapon működő civil társadalom tud létrejönni. Más kérdés persze, hogy a mai fogyasztói társadalom bűvköréből és atomizált világából igen nehéz széles tömegeket kivonni-azonban érdemes lenne ebbe belevágni.

 

B. Deák András