A Népi Front lapja

Demokrácia védelme

A közösség címe a Demokrácia védelme. Nagyon magasztos cél. A baj csupán az, hogy mit is kell védeni, melyik demokráciát kell védeni?
Általánosságban beszélnek mindenféle demokráciáról (polgári demokráciáról, liberális demokráciáról, de olyan is van, hogy osztály-demokrácia, deliberatív demokrácia stb) ,de ha megkérdezem, hogy mi is az a Demokrácia, akkor megáll a tudomány.

Néphatalom, népfelség elve melyet közvetve és közvetlenül gyakorol – mondják azonnal. Igen, igen. Talán még el is fogadnám, csak hogy rögtön az a kérdés fogalmazódik meg bennem, hogy a hatalom az ugye azt jelenti, hogy egyes személyek, vagy csoportok rákényszerítik az akaratukat a többiekre. Vagyis vannak hatalmon lévők, meg vannak „alávetettek”. Ha a demokrácia a néphatalom, népfelség elve – akkor ugye a hatalom birtokosa a nép. Ez eddig rendben van. De ki az „alávetett”, aki felett a nép gyakorolja a hatalmat

Vagy akkor hogy kell ezt érteni?Amikor a hatalmon lévők valamilyen módon legitimálják a hatalmukat, akkor az uralommá válik. Azaz a hatalom elfogadása az alávetettek részéről az az uralom. De kinek a hatalmát és ki fogadja el a demokráciában?

Aztán hogy tovább menjek, azt is mondják, hogy a demokrácia attól demokrácia, hogy a többség véleménye érvényesül?
Akkor ez a többség uralma a kisebbség felett?

Vagy uram bocsá, a döntésben résztvevők többsége, ami az egész létszámhoz viszonyítva akár a kisebbség is lehet, és akkor a kisebbség uralma a többség felett?Szóval ez a demokrácia?

S ha már van kisebbség meg többség, akkor ugyebár azonnal megjelenik az elkülönülés és az arra való hivatkozás.

A demokrácia két ősi ellensége (így mondják) a rasszizmus és az antiszemitizmus.

Na, jó, ezt elfogadom, de akkor, ha a két ősi ellenséget kiküszöböljük, akkor elértünk a demokráciához?

Na, de itt megint van egy problémám. Ha véletlenül Magyarországon kiejtem azt a szót, hogy cigány, azonnal ötszázan kiabálnak, hogy ne cigányozz, mert az rasszizmus?

Jó rendben, de akkor ezen túl etnikai pecsenyét fogok enni, cigánypecsenye helyett? Vagy az iskolában kisebbségi kereket fognak tanítani, cigánykerék helyett, vagy mi?

Viszont ha nem lehet azt mondani, hogy cigány, akkor azt miért lehet mondani, hogy svaáb, ruszki, Yenki stb. az nem rasszizmus? Csak az a rasszizmus, ha azt mondom, hogy cigány?

Meg tudná mondani nekem, valaki, hogy mi is az a rasszizmus?

Erre keresem a választ az első részben. Csak azért mert  ahány értelmező szótárban megnézem, ahány helyen utána keresek, mind más és más definíciót ad.  Akkor hogyan lehet erről ilyen röviden beszélni?  A legtöbben abban megegyeznek, hogy valamiféle megkülönböztetés. De mi alapján? Na, itt már aztán olyan káosz van, hogy ilyen még a káoszelméletekben sem fordul elő.

Vannak olyanok, akik azt mondják, hogy fajta szerint különböztessünk meg. Csak hogy azt a biológia bizonyította (genetika) hogy csak egy fajta ember létezik Homo sapiens (bár néha az értelmes jelzőt le kéne venni a meghatározásból). Tehát faji alapon nem lehet megkülönböztetni az egy faj egyedeit. Ez olyan mintha a halakról azt állítanánk, hogy vannak halak, meg vízben élő halak, meg olyan halak, akik a vízben élnek, sőt olyan halak is léteznek, akik nem életképesek a víz nélkül.

Másik ilyen nagy csoport, akik azonnal rávágják, hogy származás szerinti megkülönböztetés aztán itt el is akadnak. Mi az, hogy származás szerint (születési hely – mert akkor ez is értelmetlen hisz a legtöbben kórházban, vagy az erre rendszeresített helyen születtünk. Vagy földrajzi helyhez kötjük, ez megint értelmetlen, hisz mi van azzal, aki repülőgépen, hajón vagy vonaton születik meg- véletlenszerűen)

Van olyan, aki azt mondja, hogy etnikai alapon – na, igen ez jónak tűnik, de csak az első pillanatban, mert mi is az, az etnikum? Mit takar ez a fogalom (erre is legalább 28 meghatározást olvastam). Van, aki az etnikumot, valamiféle külső jegy alapján történő összetartozásnak véli- csak ebbe meg az a baj, hogy a külső jegyek általánosságban a környezeti hatások, az élőhely természeti jellegzetességének következménye (mandula szem, fehér vagy sárga, fekete bőr szín stb). Tehát ez nem szignifikáns, ugyan is egy echte germán, ha trópusokon él az élete nagy részében, akkor a bőre sárgás színűvé változik és felveszi a jellegzetes „hunyorgó” szem  jegyet (így védekezik a szem a fényhatás ellen). Akkor már a germán  – kínai, vagy maláj etnikumhoz fog tartozni?

Van, aki az etnicitást, valamely strukturális rendhez köti (például Max Weber, aki osztály alapon határozta meg az etnicitást) – akkor a munkásosztály az egy etnikum? És aki a munkásosztályról beszél az már rasszista egyben?

Van, aki emocionális alapon határozza meg az etnikumot – akkor a Fradi drukkerek az egy etnikum, és aki átkozza, mondjuk a Reál Madrid szurkolóit – csak azért mert Barcelona szurkolók – az már rasszista?

Van, aki azt mondja, hogy a rassz az egy csoport megnevezése az emberi fajon belül (ez talán még el is fogadható lenne)  és azt is feltételezi, hogy ehhez a csoporthoz valamilyen formában való tartozás az, az etnikum. (igen, ez valahogy kikerüli a kérdést) de akkor a csoportnak a megnevezése az a rasszizmus? Ha van egy ilyen csoport, hogy mamelukok (direkt nem cigányt mondtam) akkor az arra való hivatkozás, és a csoport megnevezése az már rasszizmus?

Az a gondom hogy a baloldal  sem a rasszizmus sem az antiszemitizmus kérdésével igazán sohasem mert szembe nézni. Ma sem mer (legalább is Magyarországon nem nagyon) A XVlll. századtól kezdve, a magát haladónak tartó, a felvilágosodásból kinövő gondolkodás Voltaire vagy Fichte rasszistának, és antiszemitistának minősített megnyilvánulásait éppúgy kisiklásként értékelte, mint a sztálini rasszizmust és antiszemitizmust. Azzal pedig szinte soha nem nézett szembe, hogy milyen felelőssége volt a Holokausztban kulmináló politikai-faji rasszizmus és antiszemitizmus megszületésében, táplálásában mondjuk a „forradalmi baloldalnak”.

A baloldali gondolkodás mindig csak addig jutott el, hogy a proletár internacionalizmus megvédi a baloldali embert a rasszizmustól és az antiszemitizmustól, Hát nem védi meg, ez ma már bizonyított tény, hogy a baloldalon éppen annyi rasszista (bármelyik meghatározását is nézem),  és antiszemita van, mint ahány a jobboldalon található. A probléma azonban jóval bonyolultabb, mintsem hogy felállítsuk az antiszemita és rasszista baloldal tézisét. Bonyolultabb és ezért nyugtalanítóbb megállapítani, hogy az anticionizmus, és divat anti-rasszizmus baloldali verziója, csak egyik szegmense annak a közbeszédnek, amely a média zömének egyoldalú tudósításai, a béketüntetések és rasszista ellenes megmozdulások szlogenjei mögött húzódik. Valójában, a több évszázados, a kollektív tudattalanba süllyedt előítéletek olyan embereket is arra késztetnek, hogy kritika nélkül elfogadjanak minden megalapozatlan állítást a zsidókról vagy a cigányokról, akik egyébként a legőszintébben állnak ki saját zsidó, vagy cigány honfitársuk mellett. Ebből aztán mindjárt leszűrhetjük az első tanulságot. A rasszizmus és antiszemitizmus egyik legfőbb ismérve (bármi legyen is a meghatározás tartalma) az előítéletesség, a másik legfőbb ismérv pedig az általánosítás,  mint meghatározó elem. A baloldali mentalitás tovább bonyolítja a kérdést, –  a mindenkori áldozattal való szolidaritás eszméjével. Az áldozat védelme azt is jelenti, hogy szükség van védelmezőre, tehát ha az áldozat kilép ebből a szerepből nemcsak a baloldal érdeklődését veszti el. A védelmezendő áldozattól megfosztott baloldalnak így más áldozatot kell keresnie, hogy saját magát meghatározza. A filoszemita baloldali ráadásul saját ábrándjait érzi veszélyben, hasonlóan az értelmiség azon részéhez, amely társadalmi ideáljának megvalósulást Izrael mesterségesen létrehozott államában látja megvalósulni, saját sorsának alakulását pedig  például a cigányság helyzetének alakulásában véli felfedezni. Mindkét esetben a csalódásért nem az adott csalódást okozó rétegnek, közegnek, szervezetnek, termelési módnak – hanem a zsidóknak és a cigányoknak nyújtja be a számlát.

Ide vezethető vissza az előítéletesség és általánosítás problémaköre. Ezért aztán a saját baloldali identitásának a veszélye oda vezet, hogy mindenfelé rasszistát és antiszemitát vél felfedezni és sajnos elharapózik az ál anti-rasszista megnyilvánulás, ami viszont nem segít a rasszizmus és antiszemitizmus valamint az idegengyűlölet elleni közdelemben.

A politikai korrektség, az objektivitás, a multikulturalizmus követelménye, az emberi jogok védelme, az áldozattal való szolidaritás sokszor nem a maga magasztos értelmében, hanem eltorzítva jelenik meg; és ahelyett, hogy az őket létrehozó értékrendszert, benne saját magát védené, a kultúr- és erkölcsi relativizmus jegyében megkérdőjelezi tulajdon legitimitását, miközben paradox módon, számon is kéri ezen értékeket. . Ennek eklatáns példája, amikor az áldozat részéről bármit elfogadhatónak tart, míg az ellenféltől számon kéri az emberi jogok teljesítését. Mind a közvélemény, mind a média bűnös hanyagsággal elfeledkezik arról, hogy saját ideáljait konzekvensen kövesse és feltegyen bizonyos kérdéseket: tényleg az az áldozat, aki annak látszik? Milyen források alapján állítjuk ezt? Az áldozat kinek és minek az áldozata? Ha valóban jogos az elkeseredettsége, akkor tényleg minden eszköz megengedett számára? A másik félnek van, vagy nincs joga arra, hogy védje magát és elmondja saját indítékait? Ha az áldozat vallási és egyéb érveit elfogadjuk, akkor a másik fél ugyanezekre támaszkodó érveit miért nem?

A baloldal sohasem teszi fel ezeket a kérdéseket és elfogadja azt, hogy bizonyos népcsoportok gazdasági helyzete kényszeríti őket oda, hogy büntetlenül szembeszegüljenek az elfogadott társadalmi normákkal és az ilyen irányú integrációs kísérleteket szegregációnak fogja fel és háborog ellene.

Miközben egy jelentős kérdést meg kerülget, mint macska a forró kását- nevezetesen azt, hogy ennek hátterében a baloldal identitásválsága húzódik meg, ami viszont azt a kérdést is felveti, hogy éppen itt az ideje lefolytatni azt az ideológiai vitát, hogy ki a baloldali, és mi a baloldaliság.

A multikulturális társadalom alapja a békésen együtt élő kultúrák ideálja, azonban nem válaszol alapvető kérdésekre, hogy mit kell tenni, ha a velünk élő kultúra fenyegeti értékeinket, egyáltalán, jogunk van-e megvédeni saját értékeinket, jogunk van-e ugyanazt a tiszteletet megkövetelni, amit a másiknak megadunk? Mit nevezünk kultúrának, és kultúrának (vagy egy kultúra megnyilvánulásának) tekintendő-e minden, ami magát annak nevezi? Mit kezdjünk olyan jelenségekkel, amelyek a mi kultúránk szerint bűncselekménynek  minősülnek, de az immár velünk élő másik kultúra integráns részét képezik? A nyugati kultúra a toleranciára, a vallások, etnikumok, és ezek szokásrendszerének kölcsönös elfogadására épít. De ha minden kultúra egyenrangú, akkor el kell fogadnunk, hogy van olyan is közöttük, amely ezt elutasítja, és éppen a tolerancia ellen küzd. Ez esetben intolerancia-e fellépni az ilyen törekvések ellen, büszkének lenni vívmányainkra – ami megkérdőjelezi a multikulturalizmus alapjait, sőt, a rasszizmus veszélyét is magában rejti – és föl kell-e adni a toleranciáról, emberi jogokról alkotott elveinket vagy alakítsuk át értékrendszerünket, de facto elismerve, hogy mégsem egyenlők a különböző kultúrák?

Meddig és milyen feltételekkel kell elfogadni a kultúrák különbözőségét, és mikor kell megnyirbálni az adott kultúra jellegzetességeit. Milyen módon lehet ezt megtenni. Vagy el kell fogadni minden kultúrkör jellegzetességeit a germán übermens elvtől a spártai csecsemődobálásig?

Szóval azt gondolom, hogy manapság a rasszizmust úgy határozhatjuk meg legáltalánosabban, hogy az adott és öröklött kultúrkörhöz való tarozás alapján történő megkülönböztetés, aminek alapja az előítélet és az általánosítás.

Ugyan ez az antiszemitizmusnál az adott  öröklött kultúrkör ellenesség az antiszemitizmus.

Viszont azt a szempontokat nem szabad elfelejteni, amikről beszéltem. Így az adott és öröklött kultúrkör beillesztése (integrációja) a multikulturális kultúrába (természetesen a nem illeszkedő részek eltávolításával) az nem rasszizmus és nem is antiszemitizmus.

A rasszizmus elleni küzdelemnek az a fő kérdése, hogy melyek azok a kultúrköri jegyek, amelyek nem illeszthetőek be egy multikulturális környezetbe és hogyan lehet küzdeni az előítéletesség, és általánosítás ellen. Az, hogy a roma embert cigánynak nevezzük az nem rasszizmus, hanem az adott csoport nevén való nevezése. Senki nem háborog az ellen, ha a  németet svábnak nevezik Magyarországon, a szlovákot tótnak nevezik Magyarországon, hogy egyéb megnevezésekről ne is beszéljek (bocskoros, puttunyos, és hasonló elnevezések, amelyek egy-egy nemzetiséget nevesítenek meg)

Azt gondolom, hogy valakiről kimondjuk azt, hogy rasszista, ahhoz nagyon gondosan meg kell vizsgálni az adott személyiséget.

S hogy miért ez a zűrzavar a baloldalon – hát ez igen egyszerű dolog.

A baloldal vagy az Államkapitalizmus örökségét nyögi (Kelet-Európában), vagy a szocialista államokhoz fűződő sokszor bensőséges viszonyának (Nyugaton), amelynek hatása, 1968 öröksége, államközpontú szemlélete (jóléti társadalom) miatt még a demokratikus elkötelezettségű szociáldemokrata pártok esetében is érezhető a negatív örökség jegyei. A liberalizmus szinte csak baloldali liberalizmust jelent (egy-két kivételtől eltekintve), a klasszikus, szabadpiacpárti, individualista angolszász liberalizmus inkább csak az USA-ban létezik. Az emberjogi szervezetek és a média, az egyetemi közvélemény jelentős része szociáldemokrata, baloldali liberális hátterű, így ezek a szervezetek, a mértékadónak számító sajtóorgánumok ideológiailag kisebb-nagyobb mértékben ezen elveket vallják. A konzervativizmus a szélsőjobb és a baloldal válaszai között helyezi el magát. A fenti állapotok között nem meglepő, hogy az olyan új ideológiák, mint az amerikai „neokonzervatívizmus” teljes értetlenséget vagy lenézést, de mindenképpen komoly zavart váltanak ki Európában. Magyarország, amely jelentősen el van maradva Nyugat-európához képest, ezen ideológiák megjelenése még nagyobb zavart vált ki. A sztálini Marxizmus-leninizmus öröksége, a besulykolt proletár-internacionalizmus, hibás tézise, nem engedi meg ezeknek a kérdéseknek a más oldalról való megközelítését, hisz az egyet jelentene az eddigi jól felépített kis világunknak a romba döntésével. Az meg ugye kinek jó. Így aztán marad a divat-antirasszistázás, az antiszemitának minősítés és a lényeges kérdések megkerülése, és behelyettesítése gazdasági vagy társadalmi problémákkal. Elfeledve azt a tényt,  hogy ezeknek a gazdasági és társadalmi problémáknak a gyökere pontosan ebbe az ideológiai zűrzavarba leledzik. Inkább a felszínnel kell foglalkozni és mással nem, mert az kényelmes és lehet kiabálni büntetlenül, mintsem a mély problémákból kiindulva megoldani a felszíni problémákat.

Legtöbben ebben a kérdésben a legfontosabbnak a gazdasági kérdéseket tekintik meghatározóként illetve a szegregációt, elfelejtvén azt, hogy akkor, amikor nem voltak ekkora gazdasági különbségek akkor is volt „cigánybűnözés” meg volt rasszizmus és antiszemitizmus, sőt a szegregáció sem volt ismeretlen fogalom.

Nem a gazdasági helyzet javítása az egyedüli megoldás, hisz az könnyen a rejtett rasszizmus generálásának eszköze lehet. Egy komplex megoldás lenne szükségszerű, ami választ ad a feltett kérdésekre. Az meg nincs, manapság- tehát marad a divat antirasszistázás, meg a divat antiszemita ellenesség.

Nos, ez az első tétel. Azt hiszem ez is olyan „istenkáromló”, hogy nem tudom, hogy a második tételt egyáltalán megírjam-e?

 Írta: plalyA

Képtalálat a következőre: „gondolkodó”

TI ÍRTÁTOK

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo

"Fehérek közt egy európai". Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és ve
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
No thumbnail available

Így váltunk kapitalista roncstársadalommá - értékek, elvek akkor és most

1981-ben születtem. Nem sok emlékem van a szocializmusról. Sokáig nem is érdekelt,
Ütött-kopott külvárosi balladáim

Ütött-kopott külvárosi balladáim

Mégis. Nekem ők a minden, az én külvárosi balladáim, befészkelve magukat lelkemnek-szívemnek
Légy szerző!
Légy szerző!