Demokrácia I.

A tőkés rendszerváltás óta kialakult politikai életben mind gyakrabban hangzik el mint általános érv a demokrácia, mint valami mindenre alkalmazható „generálszósz”. Már a 25 évvel ezelőtti rendszerváltást közvetlenül megelőző években is általános jelszó volt a „jogállamiság” fogalma mellett, s az azóta eltelt idő alatt szinte vallásos imaszóvá fejlődött, amit mintegy Isten általános misztériumának köde vesz körül. Minden politikai párt a demokráciára hivatkozik, minden valamirevaló választópolgár politikai imájának központi szava a demokrácia, mint a mindenható Úr (Isten) megnevezése. De mit is értenek demokrácia alatt? Eltekintve attól, hogy ez a nehezen meghatározható fogalom történetileg mindig más és más tartalmat fejezett ki, a választópolgárok fejében manapság egy ideális társadalom politikai rendszerét jelenti, vagyis „szabadságot”, a „nép uralmát”. Legalábbis így él a demokrácia fogalma a mai választópolgárok többségének a fejében. Demokrácia az, amikor a választópolgár négyévenként a politikai piacon valamelyik politikai pártra, annak hivatásos politikusára mint parlamenti képviselőre szavaz. A politikai pártok hivatásos politikusai és képviselő-jelöltjei a választási kampányban igyekeznek meggyőzni a választópolgárt, vagyis sikeresen eladni pártjuk politikáját. Arra persze nem gondol a választópolgár, hogy a megválasztott képviselő majd választóját képviselve elnyomja őt a parlamentben olyan törvények meghozatala során, amelyek az uralkodó osztály hatalmát biztosítják, érdekeit érvényesítik. A demokrácia tehát valójában a tőke uralmát, vagyis kapitalizmust jelent a mai viszonyok között. A politikai tudományokkal foglalkozó szakemberek, a politológusok a demokrácia mai rendszerét közvetett demokráciának vagy képviseleti, parlamentáris demokráciának nevezik, szemben a közvetlen demokráciával, amelynek egyik ismert formája a népszavazás intézménye. Mai világunk bármely élharcosa, legyen az politikus vagy az utca embere, a demokráciát tűzi zászlajára mint jelszót, vezényszót a politikai viták során. Aki nem az ő álláspontjukat képviseli, az a demokrácia ellensége. Mindenütt a világon a polgári idealizmus e felkent papjai a demokráciáért imádkoznak és küzdenek. Arra persze a választópolgárok nem gondolnak, vagy csak kevesen, hogy aki ma demokráciát mond, kapitalizmust ért alatta. Így lesz a demokráciából a kapitalizmust a proletariátus számára is eladhatóvá tévő politikai árucikk ma mindenütt a világon.

Manapság, ha demokráciáról beszélnek, többnyire többpártrendszerű, képviseleti parlamentarizmust értenek alatta, amely a tőkés árutermelés bázisán alapuló társadalmi berendezkedés politikai felépítménye. Ilyen értelemben beszélnek a mai  polgári demokráciáról mint a „demokráciáról”. A „demokrácia” azonban ilyen „vesztiszta” formában sohasem létezett, nem létezik és nem is létezhet. Csak gazdasági-társadalmi-politikai meghatározottságú, történelmileg kialakult, konkrét demokráciák léteznek. Azért fontos tisztán látni az egyes demokráciák gazdasági-társadalmi-politikai meghatározottságának sajátosságait, mert a „demokrácia” fogalma a politikai propaganda eszközeként ma a néptömegek, pontosabban a választópolgárok befolyásolására, tudatos megtévesztésére, sőt ideológiai félrevezetésére szolgál.

Németh Attila