A Népi Front lapja

Budapesti hajnal

Mint éles acélpenge, úgy hasított a szikrázóan fagyos budapesti reggel első napsugara, az éjszakát utcákon, tereken, aluljárókban, villamos és buszmegállók huzatos plexi-falai között töltő nyomorultak fagytól, éhségtől megtört, alkoholtól bamba féreggé silányított agyába.
Áttetsző jégcsapok hideg falán millió darabra tört a szenvedés, s a szétszórt fényszilánkok hátukon hordták az éjszaka elgyötört, megkínzott jajkiáltásait, hogy végül a villanegyedek jégvirágos ablakai előtt szemérmesen lerakják terhüket.
A játékos fénycseppek átfúrták magukat a hatalmas, hőszigetelt ablakok vastag anyagán, s most, hogy odakint megszabadultak nemkívánatos terhüktől, vidáman ugráltak a forró radiátorok lemezein, s pajkosan emelgették a nehéz és drága függönyök arannyal hímzett sarkait.
Újgazdag nappalik falát díszítő festmények giccses kereteiről, borzongva ugrott egy-egy eltévedt fénycsóva a tükörfényesre lakkozott, hamis antik bútorok kovácsolt rézből készült fogantyúira. Onnan azonnal tovább bukfencezett a porcelán kutyák és őzek, aranyozott hamutartók, méret és szín szerint akkurátusan sorba rakott, soha nem olvasott bőrkötésű könyvek, esztergált acél és bronz csecsebecsék, hasznavehetetlen, ezüstből készült kelyhecskék sikamlós hátára. Végül, útja végén, az ízléstelen pompától megszégyenülten, fényét vesztve szégyenlősen megbújt a hamis perzsaszőnyegek géppel kötött egyen-csomói között.
Újgazdag negyedek kacsalábon forgó villáiban egyenruhás biztonsági őrök védelmezik éberen a bentlakók összeharácsolt boldogságát. Bohócruhába bújtatott inasok szolgálják hajlongva sznob gazdáikat. Milliomos csemeték rendelik ágyba aranytálcán reggelijüket, míg a kisebbek aranyfülű, muzsikáló éjjeliedényért nyaggatják nevelőnőiket.
Polgári otthonok mélyén diszkréten csipognak-zenélnek az ébresztésre beállított rádiók és telefonok, tágas étkezőkben habos kakaó és csokoládé gőzölög porcelán csészékben, mellettük kalács és kifli illatozik nyálcsorgatón. Frissen vasalt öltönyök, diszkrét selyemruhák susognak hálószobák félig nyitott ajtói mögött, a nappalikban újság zörög türelmetlenül, irattartók, retikülök zárja kattan, felébresztett gyermekek zsörtölődnek puha paplanok alatt.
Munkásnegyedek panelból tákolt szobáit vadul csörömpölő ébresztőórák idegtépő zaja riogatja, szűk konyhák lehajtható asztalain szalonna, kolbász, hagyma várja a citrompótlós konzumtea, méregerős feketekávé társaságát. Egyen-szekrények mosópor, és olcsó öblítő szagával átitatott sötétjéből kialvatlan asszonyok dobálnak jégeralsót, farmernadrágot, flanel inget csorba lábú fotelek kopott karjai közé. Sovány pénztárcákból aprópénz gurul csörögve, bevásárló szatyor surrog, álmos gyermekek hallgatják örökké siető anyjuk szájából a napi kötelességek monoton ismétlődő litániáit.
Kocsmák, lebujok mélyén balekok, bűnözők, kifestett szajhák, hamiskártyások, alkoholisták és drogosok, vastag pénztárcájú életművészek, nincstelen csavargók, görbe éjszakára vágyó csóró hivatalnokok, füsttel, olcsó kommersz italok párájával átitatott elmével szedelőzködnek, hogy a hajnal első sugaraival elvackolják korhadt testüket.
Utcák eszméletlenre fagyott kövén rongyos alakok igyekeznek a házak elé kirakott kukák friss, reggeli maradékait egymás elől megkaparintani. Durva szitkok rántják egyre mélyebbre a kiakasztott hőmérők higanyszálait, néha pofon csattan, kés villan, kékre fagyott homlokon széttört üveg cserepei koppannak tompán a hidegtől gyötört aszfalt sír-fekete hátán. Fák ágai között girhes varjak kárognak kárörvendőn, éhes verebek feleselnek hangosan. Villamosok lármás csengetése, autók türelmetlen tülkölése, üzletek redőnyeinek idegborzoló csörömpölése teszi teljessé a reggeli diszharmóniát.
Aluljárók százszor felforgatott szemétgyűjtő edényeiben könyékig turkáló piszkos kezek remélnek egy-egy eldobott cigarettacsikket, visszaváltható üveget, eladható limlomot, félig rágott kiflivéget.
A feketére fagyott nyomorúság betonfaláról labdaként pattan vissza az iskolába siető diákok vidám nevetése. Munkába igyekvők mogorva hallgatása sem talál átjárót a rongyokba burkolt, varas halál műtrágyás bortól, ócska pálinkától bűzlő temetőjéhez.
A város kültelkein, szélfútta szeméthegyek árnyékában, csenevész erdők fái között deszkából, papírból, dobozokból, rongyokból tákolt hullaházak huzatos mélyén, aszott nők, girhes gyermekek, beteg férfiak vívják a kifosztott, porig alázott nincstelenek keserves haláltusáját.
Villamoson, autóbuszon – dolguk után siető, összetört éjszakai álmaik izzadságszagát párologtató munkások, idegbajos hivatalnokok között – diszkóból, házibuliból sehová sem igyekvő, füves cigitől, speed és extasi tablettától, kokaintól, herointól bamba, dologtalan fiatalok idióta vigyora vérzi az olajos padlót.
Néhány használt injekciós tű és feketére kormozott kanál halálos szorításából, a hamis boldogságra pazarolt, temérdek tapasztalatlan lét hiánya ordít. A fiatalon kettétört életet éjfekete hollók repítik hátukon a szivárványszínűre festett pokol fájdalmasan rideg, hátborzongatóan sötét mélységei felé.
Pályaudvarok várótermeiben, barátságosan duruzsoló fűtőtestek bordái közé ékelődve, néhány szerencsésebbnek mondható alak szürcsöli reggeli tablettás borát, kidobott szendvicsek maradékát majszolja hozzá tüdőbajtól, skorbuttól fogatlan ínye között. Állativá silányított létük, az elhajított koncért élet-halál harcot vívó ösztönlénnyé redukálta valaha emberi módon működő agyuk alkoholban pácolt, elhalt tekervényeit. Varas arcukon a féregrágta sír üzen.
A város utcáin fekete állami autók konvoja halad rendőri kíséret mellett. A kocsik feketén csillogó acél-bőrén ijedten fröccsen szét a napsugár, hogy elkenődve a sötétített szélvédők sikamlós üvegén, végleg kimúljon. A bennülők unott arccal merednek újságaik hazugságai fölé, homlokukra a lenyúlható állami vagyonért vívott mindennapos harc idegölő gyötrelme vésett kisimíthatatlan ráncokból letörölhetetlen jelet. Lassú menetük úgy hat, mint előkelő halottaskocsik idétlen felvonulása a nyomorultak temetőjében.
Néhány ember megáll. A fülsiketítő szirénák, mint katonai bakancsok, taposnak az agy eltompult, álmos reggeli magányába. A karon ülő gyermekek idegesen felsírnak, a nagyobbak, elgémberedett lábak között tülekednek az elsuhanó kocsik kerekeinek nyomába.
Kócos, szakadt, mocskos vénasszony dugja ki lompos fejét egy szeméttárolóból. Megvetően kiköp, és tovább keresgél.

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -2. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Korunk egyik nagy hazugsága: kommunizmus=erőszak, kapitalizmus=demokrácia. „(A kommunizmus) megvalósításába mindig olyan emberek kezdtek
No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Dicsőség a szovjet és magyar hősöknek! - 70 éve szabadult fel Budapest

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
Légy szerző!
Légy szerző!