A Népi Front lapja

Bezzeg az osztrákok…

Időnként, amikor manapság jobboldali beállítottságú emberek érdekes dolgokon morfondíroznak, olyan is elhangzik, hogy bezzeg, ha úgy jártunk volna,mint a háború után sógorék, akkor bizony nem tartanánk itt, mert ugye ott nem szocializmus volt, rendszert se kellett váltani, a gazdasági fejlődés is másmilyen volt és így tovább. Ilyenkor mindenfajta fantáziálás nélkül is el lehetne azon gondolkodni, vajon a hazai jobboldal miként folytatta volna,ha s amennyiben nincs 1945 vagy az 1956-os események más fordulatot vetnek. Természetesen azt senki nem láthatja előre és nem is várható, hogy akárki is jóstehetség legyen. Azonban az, hogy a magyarhoni jobboldal milyen természetű volt akkoriban és még napjainkban is,az látható és sajnálatos módon sok esetben tapasztalható is. Ennek alapján azonban képet lehet alkotni arról ,minő jellegű is a hazai jobboldal változásokhoz, a társadalom különböző rétegeihez való hozzáállása, egyáltalán a közéletet vagy a politikát milyen szemszögből nézi, és még sorolhatnánk. Mindenesetre tény, hogy a nyugati országok azon jobboldali irányzataitól a társadalmi változásokhoz és a modern világhoz való viszonyulásában abban markánsan eltér a mi jobboldalunk, hogy kissé fából vaskarika módon fogalmazzunk,hogy igen nehezen képes a dicső múltból kimozdulni,ahhoz görcsösen ragaszkodik. Természetesen mondjuk a francia,német vagy akár amerikai jobbosok se tanúsítanak túlzottan sok megértést mondjuk a nyomorban, mélyszegénységben élők iránt,azonban egy bizonyos minimális játékszabályt, illetve tisztességes emberi magatartást, kultúrát elfogadnak. Egyetemen is tanítják például, hogy a nyugati államokban akár konzervatív,akár liberális lettlégyen a választásokon induló, a tőkés rendszer mellett a parlamentarizmust, az alkotmányosságot és az alapvető emberi és polgári szabadságjogokat legalább látszatra iparkodnak tiszteletben tartani. A hazai történelmi jobboldal azonban ettől merőben eltér.

A történelmi jelző itt azt hivatott jelenteni, hogy arról a jobboldali értékrendszerről van szó, amely oly módon el van merülve saját dicső múltbeli hagyományaiban, hogy mindenféle változáshoz patópáli módon, szélsőségesen elutasítóan reagál. A reformkorból ismert fontolva haladás mint magatartási forma későbbi korszakokra is kiválóan alkalmazható, minthogy kifejezte azt, hogy csak ha égetően muszáj, csak akkor engednek zárt hatalmi rendszerükből és akkor is csak abban az esetben, ha ezzel fenntartható többszázados hatalmuk. Érdekes és igen fontos meglátás,amikor néhány közíró vagy politológiai szakember arról ír, hogy mondjuk az angol konzervatívok,arra hivatkozva, hogy az alkotmányosság régi tradíció,a modernizációhoz rugalmasan állnak hozzá. Ők például azt ellenezték ugyan, hogy a pórnépek nagyobb beleszólást kapjanak a kormányzásba és csak nagyon nehezen engedtek annak,hogy a dolgozók is választójogot kapjanak, azonban alkotmányos alapfelfogásukból adódóan,alapvetően emberként kezelték az alsóbb néprétegeket,még ha mereven el is zárkóztak előlük. Namármost a rendi-nemesi szellem hazánkban szintén valamilyen alkotmányosságról szólt,jelesül arról,hogy a kiváltságos uralkodó osztályok a vármegyében élvezhessék a nemesi aranyszabadságot őseik jussán,azonban egyrészt ez éppenhogy arról szólt, hogy a nagyságos vagy méltóságos urak,tekintetes urak saját birodalmukban-falu,város,vármegye, stb.-korlátlan urak lehessenek és maradhassanak is hív jobbágyaik felett. A felemás polgári átalakulás után,azaz a kiegyezést követően pedig a jobbára a bécsi udvarban tartózkodó udvarhű ókonzervatív erőkkel pedig azáltal közös nevezőre jutottak, hogy ha kell, azért mindenfajta nézeteltérésük ellenére is közösen gátolják meg az új társadalmi osztályok közéjük emelkedését,parlamentbe jutását: a hatalomgyakorlás az mindenkor a nagyurak kiváltsága volt. Mindezek forrása más osztályok,sőt még saját rétegeiken belül is mások megvetése,lenézése,elutasítása volt. A nagybirtokos főurak a jobbágyok, a polgárok vagy a városi és helyi előkelőségek mellett például gyakran saját rokonaikat is lenézték: a mára már szintén kiátkozott vörös gróf például saját családi hagyományaira is hivatkozva arról írt, hogy családja nemcsak a birtokaikon található települések első embereivel nem állt szóba igazán,hanem az is jellemző volt,hogy az idősebb ág tagjai megvetően viselkedtek a fiatalabb ágbeli családtagokkal szemben is. Vagy még egy példa:a Horthy-rendszerben a Bethlen-Peyer paktumnak is köszönhetően, azt ugyan megtűrték nagy jó uraink, hogy ott a jöttmentnek nézett jobbos szocdemek tartózkodjanak, azonban egyfelől azt biztosították, hogy az egységes kormányzópárt egyeduralma jottányit se csorbuljon,másrészt a gőgös úrhatnámság ott is megnyilvánult abban, hogy egész egyszerűen nem rangbeliekkel az uralkodó osztályok tagjai egyszerűen szóba se álltak, ez szigorúan tilos volt. Ha megfigyeljük,kb. ilyesmi volt a történelmi uralkodó osztályok uralta parlamentarizmus a reformkortól a nyilasuralomig:Kossuth apánk idején a főrendek felsőháza és a középnemesek,részben liberális főurak diétája már puszta elkülönülésével jelezte,hogy a kései feudalizmus olyan,amilyen már azáltal is, hogy el voltak különülve,másrészt még a későbbi időszakban is,akiknek rangja vagy nagyobb befolyása volt, automatikusan országos vagy helyi törvényhozási testület tagja lett/virilizmus/. A kiegyezést követően igen szűk,műveltséghez és/vagy/ vagyonhoz köttetett a választójog,a főrendiház pedig továbbra is fennmaradt. Itt a törésvonal a kiegyezéshez való viszony volt és bár Kossuth hívei és a kiegyezést ellenzők mandátumhoz jutottak,azt gátolták, hogy ők kormányra kerüljenek-ez kikezdte volna a kettős monarchia alapjait.Úgy is mondhatnánk, hogy most elsősorban a többé-kevésébé liberális birtokosok egyeduralmát iparkodtak biztosítani akár a konzervatívabb, akár a pórnéphez tartozó rétegek ellenében is,de a lényeg: a nemesség maradt az úr,csak éppen a kor követelményeihez igazodva tartotta fenn Dózsa óta különösen féltékenyen őrzött egyeduralmát. Már korabeli gúnyrajzok is arról szóltak, hogy a vármegye ispánjai, alispánjai, jegyzői,illetve a belügyérek mind kiskirály módjára dirigálták-utasítgatták rendre az alattuk lévő rétegeket. Végül ugyan az első magyar republikánus kettős forradalomból, azaz a Károlyi államfői hatalmával működő első népköztársaságból,majd a proletárdiktatúrából sem tanultak méltóságos,nagyságos és tekintetes uraink, azonban az ellenforradalmi korszakban nagy fogvicsorgatva és nem mellesleg nyugati nyomásra avval toldozgatták-foltozgatták félévezredes egyeduralmukat, hogy a mindenféle színezetű ellenforradalmi és királyságpárti leválthatatlan kormányzópárt mellett engedélyezték, hogy a gazagparasztok mellett a rendszerbe még úgy-ahogy integrálható jobboldali szociáldemokraták kicsiny arányszámú ellenzékiséget alkothassanak. Kiviteleztek egy olyan földreformot is,amely a művelhető területek kb. egy százalékát osztotta fel, azt is elsősorban tehetősebb társadalmi rétegek között. És pont. A dolgokhoz hozzátartozik az is, hogy a Tanácsköztársaság leverését követően a hazánkban tartózkodó antant-diplomácia,azaz a Clerk-misszió határozottan előírta az általános választójog alapjáni parlamenti választásokat-ez azt jelenti,hogy talán még ezt a kevés elmozdulást is a szélsőségesen konzervatív jobboldal részéről is az antantnak,nem pedig a nagyságos urak végtelen kegyeinek köszönhetjük.

A lényeg tehát elsősorban a következő: a hazai jobboldal kész volt talán ítéletnapig is fenntartani azon hatalmi egyeduralmát,amely a más néprétegektől való elzárkózáson, az ősi jusson való hatalmi hivatkozáson és azon alapult,hogy iparkodtak minden nem nemes eredetű réteget a leghatékonyabb módon is elnyomva,gyakran egymás ellen is hangolva azokat az oszd meg és uralkodj elvek alapján erőszakos eszközökkel és módon is biztosították monopóliumukat. Másfelől ha volt is bizonyos mértékű lépéstartás a változó időkkel,az egyfelől abban merült ki, hogy mondjuk egy-két modernebb beállítottságú főúr korszerűsítette birtokát a jobbágymunka alkalmazása helyett,másfelől sokkal jellemzőbb módon abban, hogy csak akkor engedtek, ha égetően szükséges volt és ezzel stabilizálni tudhatták egyeduralmukat. Itt a lényeg. A modern gondolkodású nemesek, mint pl.az angol lordok, rugalmasan iparkodtak lépést tartani az idővel,ahhoz alkalmazkodva és legfeljebb egy-két területen fenntartani egyeduralmukat-pl.Lordok Háza,másba nem igazán szóltak bele,addig a magyarhoni nagy jó urak éppen fordítva, a változásokat iparkodtak saját szájuk íze szerint irányítani. Ezek után nagyjából, vázlatszerűen le tudjuk írni,milyen alternatívát jelentett a háború után és 1956-ban a hagyományos történelmi jobboldal,főleg,ha mindehhez hozzávesszük a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány korabeli nyilatkozatait,amelyek drámai módon ecsetelték:a klérus mellett a volt nyilasok,egykori uraságok és intézőik nyíltan a földreform visszasinálására,saját uralmuk restaurálására törekedtek. Arról már napjainkban sokan vitatkoznak, hogy visszavették volna-e vagy sem például az egyházi birtokokat. Mindenesetre a jobboldal magatartását és mentalitását ismerve, vagy minden 1945-től végbement változást érvénytelenítenek,vagy kirónak például az elkobzott földbirtokokért olyan kárpótlást, hogy azt az alsóbb néprétegek sokáig nyögik-mint tudjuk, a Napóleont követően visszatért ellenforradalmár nemesek is kaptak kártalanítást elvett földjeikért. Ilyen logika alapján nem járt volna el máshogy a hazai jobboldal se. Másrészt szintén csak erőteljes nemzetközi nyomásnak engedve talán elképzelhető lett volna valami apróbb semmitmondó engedmény,olyan,mint esetleg az, hogy a választójog szerény kiterjesztésével beemelik a parlamentbe erőteljesebb mértékben a jobboldali szocdemeket,esetleg a tehetősebb kisgazdákat,talán még azt is elfogadva, hogy legyen egy olyan parlamenti szisztéma,ahol a hagyományos birtokos rétegek szövetsége,illetve a módos parasztok és jobboldali szociáldemokraták koalíciója váltja egymást,de itt ki is merült az így is csak külső kényszereknek engedve hozott reformok fogalma. Tudjuk ugye, hogy a kisgazda-szocdem szövetség is csak annyit jelentett volna, hogy az alsóbb nem nemes rétegeik módosabb képviselőivel szövetkezve, a radikális társadalmi változásokat sürgetők vitorlájából kifogják a szelet. Ha pedig nemzetközi nyomás nincs,még ennyire se lenne hajlandó a jobboldal. Elég csak abba belegondolnunk, hogy a jobbágyok 1514-es röghözkötése óta 1944-ig 430 esztendő/!/,a népi demokratikus átalakulástól a rendszerváltásig pedig még fél évszázad se, azaz egészen pontosan 45 esztendő telt el, ez pedig vajmi kevés ahhoz, hogy a hazai jobboldal alapjaiban modernizálódjon,valamicskét változzon. Napjaink élete pedig mindezt csak igazolják,amikor is a hazai jobboldal a dzsentriket,a mindenkit lekezelő, gőgös úrhatnámságot bálványozza és a többmilliós szegénységgel szemben szinte semmilyen megértést nem tanúsít.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Izraeli agresszor támadja Szíriát

A Bassár el-Aszad szíriai elnök oldalán harcoló egyik milícia három tagja életét vesztette, két harcosa pedig megsebesült vasárnap a Golán-fennsík szíriai ellenőrzés alatt álló részén egy izraeli kato

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Proletárdiktatúra és demokrácia

Proletárdiktatúra és demokrácia a politikai néphit szerint összeegyeztethetetlen fogalmak, mondván, hogy a
Piros fejfák

Piros fejfák

Fodor József: Piros fejfák Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog.   Hol
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -2. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Korunk egyik nagy hazugsága: kommunizmus=erőszak, kapitalizmus=demokrácia. „(A kommunizmus) megvalósításába mindig olyan emberek kezdtek
Légy szerző!
Légy szerző!