Babonák és tévhitek árnyékában

Hogy-hogy se, de mára valahogy háttérbe szorult az emberközpontú szemléletmód. Anno évtizedekkel ezelőtt még létezett az a fajta hozzáállás, amely az ember irányába pozitívan iparkodott viszonyulni, illetve az a gondolkodásmód is, amely az ember személyiségét szintén iparkodott megérteni a héttérismeret jegyében, ma azonban mindezekkel szemben jobbára babonásnak lenni, illetve tévhiedelmekben hinni a divat. Hogy miért is van ez? Pofonegyszerű, még ha első nekifutásra bonyolultnak is tűnik.

Miután a mai világ nemcsak a szocializmus vagy a népuralom akármely válfajának, hanem sajnálatos módon mindennemű haladó értékrendnek a tagadására épül, ezért érthető, hogy trendi dolog például az erőben, a hatalomban hinni általában, meg abban, hogy aki erősebb, az az értékes. Ha pedig ebben hisznek sokan,akkor nyilván a kirekesztő, a  másokat vagy a gyengébbeket elutasító hozzáállásban se véletlen.

Másfelől a mai tőkés neoliberális irányzatoknak épp az az érdeke, hogy egyeduralmuk biztosítása mellett ne nagyon legyen őket megkérdőjelező gondolatmenet. Ne alakuljon ki civil szféra, urambocsá ellenhatalom velük szemben. Így öntudatos ember se, annál inkább megalázkodó, irányítható, kiszolgáltatott emberek tömege. Ha ugyanis az ipse fel találja fedezni, hogy azért nem érzi az életben jól magát, mert a másiknak, az osztályviszonyokban felette lévőnek kiszolgáltatott,  máris kész a baj, hatalmi kizárólagosságuk veszélybe kerül. Nosza rajta, ilyenkor érdemes akcióba lépni.

Mivel ma az ember első lakóhelye a munkahely-nem tévedés, a tizenórás és több, mint 5 napos munkahét világában több időt töltünk melóban-ezért kívánatos, hogy valahogy a dolgozóval megértessék: itt igenis ő van a mindenható cégért, amely neki munkát ad, arról gondoskodik, hogy ne haljon éhen, így talán ildomos lenne jólnevelt illemtudó dolgozóként életét a munkahelyért áldozni. Ha pedig akár az ottani, akár a nagybetűs életbeli normákat követi, tisztességes polgár lehet-ezen értendő a divat, az öltözködési szokások, normák stb. követése. Ha nem-nos, akkor a pikszisből kiesik, a franc se fog vele foglalkozni.

Aztán. Tudatni kell az engedelmes alattvalóval azt is,  hogy márpedig élete igenis eleve elrendelt. És mint ilyen, úgy jó,  ahogy vagyon. Középiskolás korunkban Voltaire Candide című örökbecsű alkotásában találkozhattunk azzal a Pangloss doktorral, akinek pontosan az volt a szerepe, hogy deklarálja az emberek irányába: minden így van jól elrendelve ezen a legeslegjobb világban. Pont. Természetesen akárkinek lehet őszintén vállalt hite, azonban feltűnő, hogy ma teljesen természetes és a társasági érintkezés normáinak talán legalapvetőbb része a horoszkópok alapján elemzés. Ott is megvan, hogy az adott csillagjegyben született ember az olyan, amilyen és kész, ezen nem lehet változtatni. És persze mellékes, hogy evvel beskatulyáznak, valami mentén általánosítanak, de oda se neki, ha egyszer ez vagyon a divat.

Harmadrészt részben filozófiai, részben a gyógyászatban terjednek el olyan nézetek, amelyek abból indulnak ki, hogy javarészt nem a környezet, illetve az adott háttér, a körülmények felelősek ügyesbajos nyűgünkért-bajunkért. Hanem igenis csak és kizárólag mi és pont. Anno a pártállam  egyik vezetőjének hírhedt kijelentése volt tartalom szerint idézve, hogy márpedig nem a zsemle kicsi, hanem az ember szája a nagy. Pont ugyanez van sok helyen, csak pepitában. Ma József Attilára is simán rávágnák sokan, hogy egy önsajnáló, önmagát el nem fogadó és szeretni nem tudó fazon volt. Ez így nem fedi a valóságot és nemcsak a proletár művész esetében. Igenis rá kell nevelni és vezetni az embereket arra, hogy akáminő szenvedés az élete vagy akárminő nyomorban él is, gondoljon egyet és parancsoljon rá önmagára, hogy márpedig szeresd magadat, ja igen, és örülj, hogy süt a nap és kék az ég.

Ilyen nincs. Akkor sincs, ha ez a trendi és szalonképes ma. Legfeljebb arról van szó, hogy az emberben az igazságérzetet elnyomják és terelik el a valós problémák felől a figyelmet. Arról, hogy milyenek az osztályviszonyok, mennyire lenézik azokat, akik idelenn tengődnek és mennyire arra ítélik őket, hogy szenvedjenek, jól  sose érezzék magukat az emberek. Mert aki a divat meg az íratlan normák, avagy a pénze után fut, az nem ér rá ilyesmivel foglalkozni, örül, ha él egyáltalán.. És annál kiszolgáltatottabb, annál függőbb viszonyban van, annál engedelmesebb. Ez pedig tőkés körök felől nézvést nagyon is rendben van-hogy melós oldalról mi a helyzet, az nekik már mellékes.

 

B.Deák András