A Népi Front lapja

Az “én ötvenhatom”

1956 hatvanadik évfordulója alkalmából sorozat indult a Magyar Rádióban és az M1 televízióban „Az én ötvenhatom” címmel. Vallomások hangzanak el olyan személyektől, akik részt vettek az 56-os eseményekben vagy szemtanúi voltak valamilyen esetnek, történésnek. Többnyire valamilyen tragikus, megrázó történetet mesélnek el egyoldalú nézőpontból, a személyes élmény érzelmi túlfűtöttségének erejével. Túl azon, hogy ezekkel a személyes élményekkel és történetekkel, az előadás megrendezett drámaiságával a történetek kiválasztói és a szerkesztők nyilvánvalóan hatni kívánnak a hallgatókra és a tévénézőkre, maga a cím elgondolkodásra készteti az embert: mi is az én viszonyom ötvenhathoz, mit jelent számomra ötvenhat? Önkéntelenül is felteszi magának a kérdést: mi is hát tulajdonképpen az én ötvenhatom?

1956-ban négy éves voltam. Az eseményekben ennélfogva nem vettem részt, mi több, személyes élményem sincsen róluk. Amire az októberi-novemberi eseményekből emlékszem, az az, hogy a pincében, az óvóhelyen voltunk, mert kint, a Vérmező közelében fekvő budai, négy emeletes házunk környékén lőttek. Szüleim időnként felmentek a negyedik emeleten lévő lakásunkba valamiért, és én is velük mentem. Az ablakból lenéztem a néptelen és kihalt utcára, és a macskaköves úttestre és járdára láttam. Ez a kép maradt meg bennem ötvenhat-ról, ez az üres, néptelen, kihalt utca és a macskaköves úttest, meg a járda. Meg az, amit később a felnőttek meséiből megtudtam… Így például a szüleim mesélték, hogy abban az időben a házunkban lakott, éppen a velünk szemközti, negyedik emeleti lakásban, Münnich Ferenc, a spanyol polgárháború hőse. Engem állítólag nagyon szeretett, mindig megsimogatta a fejemet, amikor találkoztunk a lépcsőházban. Eleinte ő is lent volt a többi lakóval együtt a pincében, de hamarosan szovjet katonai motorkerékpáros futár jött érte. „Kimentették” – mondanám mai fejjel.

A Kádár-rendszerben ötvenhat-ot hivatalosan ellenforradalomnak hívták, de nemigen beszéltek róla. Magánbeszélgetések során soha nem nevezték ellenforradalom-nak, de forradalom-nak sem. Csak így emlegették: ötvenhat. Ötvenhat mítosszá vált. Így mondom hát én is, hiszen a fent említett emlékemen kívül semmilyen személyes élményen sincs az eseményekről. Viszont ha azt kutatom, hogy mi is tulajdonképpen az én ötvenhat-om, valamilyen személyes álláspontot kell kialakítanom. Ha a történészek, politikusok és az emberek véleményét figyelmen kívül hagyom, és kizárólag személyes alapon próbálom megérteni ötvenhat-ot, a korszakot és az eseményeket, hiszen abban az időben már éltem, és koromnak megfelelően át is éltem azt, ami akkor velem történt, akkor csak arra hagyatkozhatom, amit átéltem. Ez pedig nem más, mint a néptelen, kihalt, üres utca, a macskaköves úttest meg a járda.

1956 hivatalos értékelésének megváltozása, a mítosz látványos metamorfózisa 1989-ben kezdődött. Ötvenhat-ból előbb népfelkelés lett, majd ez nemsokára forradalom-má nőtte ki magát. Mármost hogyan igazodjon el ezen az, aki az események idején még csak négy éves volt, és kizárólag személyes viszonyt kíván kialakítani ötvenhat-tal, vagyis a saját ötvenhat-ját keresi? Vajon hihet-e az akkori és a mai történészeknek, akik közül sokan talán ugyanazok a személyek, hihet-e az akkori és a mai politikusoknak, akik közül egyeseknek talán a személye nem, csak a véleménye változott meg? Egyáltalán, hihet-e egy ilyen fontos dologban, történelmi sorstragédiában bárkinek is? Nem személyes alapon kell-e inkább a véleményét kialakítania, amivel azonosulni tud, amit vállalni tud? Ám hiába kutat magában személyes élmények után, a néptelen és kihalt utcán kívül semmit sem tud felfedezni magában. Olyan ez, mint az a bizonyos lyuk a zászló közepén… Más módszerhez kénytelen tehát folyamodni.

De mi lehet ez a módszer? Milyennek kell lennie, hogy személyes legyen, ezáltal hiteles és számára objektív legyen? Hiszen amit ötvenhat-ról tud, azt másoktól tudja. Olyanoktól, akik közvetlenül részt vettek az eseményekben vagy csak szemlélői voltak, akik csak mesélték azt, amit másoktól hallottak, vagy csak írtak arról, amit másoknál olvastak. Nyilvánvaló, hogy az ő ötvenhat-juk nem lehet az én ötvenhat-om. Mindazokat a konkrétumokat, tényeket, értékel-seket és véleményeket, amelyeket másoktól megtudtam, személyes meggyőződésemen kell tehát átszűrnöm, hogy azok számomra hitelesek és így objektívek lehessenek. Ez a személyes meggyőződés pedig nem más, mint a világnézetem, amit az engem körülvevő társadalmi-politikai valóságról az életem során kialakítottam. Eszerint ötvenhat számomra a szocialista-kommunista rendszer fegyveres megdöntésére irányuló kísérlet volt. És ami ötvenhat-ban erőszakkal nem sikerült, azt 1989-ben békés úton vitték végbe…

Hát ez az én ötvenhatom.

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Izrael népe békét akar! A jelszó: két állam, egy remény!

Több mint tizenötezren tüntettek szombat este Tel-Avivban a békekötésért a palesztinokkal, a Palesztin Állam megteremtéséért - jelentette a Jediót Ahronót című újság honlapja, a ynet. Számos  balol

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

Piros fejfák

Piros fejfák

Fodor József: Piros fejfák Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog.   Hol
No thumbnail available

Tegnap, ma, holnap

Tegnap még szánakozva dobtál volna egy tízest a sarki koldus kalapjába, ha
No thumbnail available

A kommunizmus áldozatai?

Mint a rendszerváltás óta egy ideje minden évben, úgy most is a
Légy szerző!
Légy szerző!