A Népi Front lapja

Az elszigetelt munkásmozgalom

Mindenki számára nyilvánvalóvá vált mára, hogy a magyarhoni munkásmozgalom napjainkban legsúlyosabb válságát éli át.Ráadásul sajnálatos módon hazánkban azt mondani, hogy mindez a rendszerváltozás miatt van, elég kevés. Elég például arra gondolnunk, hogy a visegrádi országok mindegyikében, ahogy nálunk is, lezajlott a rendszerváltás, ám az egymást követő parlamenti választások során erős törvényhozási tényező tudott maradni a kommunista párt. De gondolhatunk nyugodtan arra is, hogy abban a Görögországban,ahol sosem volt szocializmus,tömegeket tud a markáns baloldal megmozgatni. Ebből a kérdés nyilvánvalóan automatikusan adódik: hogy van az, hogy hazánkban mára már a munkásmozgalom szinte háttérbe szorult?

Másként is meg lehet ugyanezt a kérdést közelíteni. A kilencvenes években a változások végbementek mindenütt. Antikommunista és baloldalellenes hullám söpört végig Romániában is, az akkori Csehszlovákiában, németföldön, Albániában is és nyilvánvalóan nem is lehetett más a cél, minthogy az addigi kb. negyvenéves múlttal minél radikálisabb módon leszámolni. Az se vitás, hogy a tömegpropaganda az emberek gondolkodását iparkodik ma is mindenütt átprogramozni a fogyasztói társadalom diktálta igényeknek megfelelően, ahogy az se, hogy nemcsak a nacionalizmusok erősödtek meg mindezzel párhuzamosan, hanem a nyugati államokban is egyre inkább építette le korlátait a szocialista tábor megsemmisülését diadalittasan ünneplő tőkés rendszer. Azonban érdekes módon sok helyen a kommunisták és más, hozzájuk hasonlóan szocialista színezetű irányzatok eztán is erősek maradtak, sőt, Csehországban például erős parlamenti párt is maradt a kommunista mozgalom, a francia vagy olasz munkásmozgalom pedig ma sem elhanyagolható tényező. Hogy idehaza a helyzet merőben másképp alakult, az számtalan okkal magyarázható. Az egyik ilyen nem mellékes tényező például az, hogy más államokban nem volt trianoni sokk, nálunk ellenben mind a mai napig van ilyen. Az egy külön téma, hogy a békediktátumot maga Lenin is élesen elítélte igazságtalansága miatt, azonban akár így, akár amúgy vagy máshogy ítéljük meg, a hazai szélsőségesen radikális és keményvonalas jobboldal kezében ez erős fegyvertény és képes emberek sokaságát megmozgatni, kihasználva részben a már említett tömegpropagandát. Ha pedig ez megvan, akkor tudja azt is, hogyan kell vélt vagy valós ellenségképet felfesteni. Hazánkban a vörös grófot is és általában nemcsak a munkásmozgalmat, hanem az egész hazai haladást vagy idegen szóval progressziót divatos ma mindenért okolni. Divatos annak ellenére, hogy tudjuk: hazánk kormányzó-elnöke, Kossuth Lajos már 1868-ban figyelmeztette a kiegyezés kapcsán a haza bölcsét, Deák Ferencet: ha hazánk az osztrák császári házzal osztozik népelnyomó politikájában, annak az lesz a következménye, amely 52 évvel később be is következett. Azonban ez semmiképp sem a hazai haladó erők, hanem a történelmi uralkodó osztályok számlájára írható. Mindenesetre Trianon elég hivatkozási alap ma arra is, hogy ne a békés együttélést keresse a hazai jobboldal a szomszéd népekkel, hanem előítéleteket gyárthasson. És máris megvan az, hogy ha válság van vagy szegénység, nem az jön elő, hogy X.Y melós, a másik pedig az elnyomó, hanem a történelmi sérelmek és ennek kapcsán a munkásmozgalom éles elítélése.

A múlttal való leszámolás és a régimódi beidegződések megtagadása azonban a munkásmozgalmon belül sem történt meg hazánkban. Nemcsak arról van szó, hogy 1956-ban nem engedték érvényesülni az újonnan létrejött munkástanácsokat, hanem arról, hogy ha mai modern kifejezést kívánunk használni, a párt a közvetlen demokrácia letéteményeseit nem engedte érvényesülni. Már az újjáépítési bizottságok, földigénylő és földosztó bizottságok idején nyilvánvalóvá vált, hogy a párt mindenre rá fog telepedni. Arról is kevés szó esik manapság, hogy például a melósok alkotta szakszervezetek mintájára szocializmusban gondolkodók egy másik csoportja földművelő érdekképviseletet, egyfajta paraszt-szakszervezetet is szeretett volna életre hívni, azonban mindez ugyanolyan hamvában holt elképzeléssé vált a hidegháborús környezetben is, akár a közvetlen munkáshatalom akármely korszakban vagy 1968-ban az a terv, hogy a pártállamot úgymond demokratizálják és ne pedig liberalizálják. Azonban akárminő hamvában holt dologról is van szó, a közvetlen demokratikus megoldások jelentették volna a kiutat anno és ma is. Vagy ha az nem is, akkor talán az, hogy mondjuk a melósok szakmai büszkesége és öntudatosságan valós tényező maradhasson. Itt vissza is tudnánk a cseh, görög vagy más példára kanyarodni .Ezeken a helyeken például az egykori partizánok is tudtak népszerűséget szerezni, illetve voltak olyan civil hagyományok, amelyek mintájára sikerrel tudtak a közvélemény egy jórészére hatni. Hazánkban azonban a trianoni sokk mellett az is gátló tényező volt, hogy hazánkban jószerével csak a mindenható párt volt és kész, ennyi-a mai szakirodalomnak részint abban igaza van és itt találkozik véleményük néhány mai baloldali irányzat álláspontjával abban a tekintetben, hogy az emberek már a kádári időszakban is ahhoz a régies beidegződéshez szoktak hozzá, hogy a politika az urak dolga, mi avval nem törődünk. Márpedig ilyen állapotok között bajosan tudja az ember elképzelni harcias és öntudatos mozgalom megerősödését az apátia helyett. Ez történt hazánkban aztán a kilencvenes esztendők elején és azt követően is. Holott 1968-ban egy kisebb esély talán még volt. A rendszerváltás bekövetkezik így is, az tény, azonban ha a melósok közvetlen demokratikus hatalomgyakorlása az nemcsak papíron meg brosúrán létezik, hanem a valóságban is, tény, hogy ma talán a cseh példánál tartanánk és nem itt. De ugyanez igaz akkor is, ha az 1957-es és 1975-ös párthatározatokat se a rendszerváltás során, se a munkásmozgalomban nem dobták volna sutba, tudniillik ezen határozatok, rendeletek előírták, hogy a médiában bármilyen olyan témával lehet foglalkozni, amely tudományos, ismeretterjesztő vagy az emberek szellemi és kulturális fejlődését szolgálja, bulvártémával nem- és már ki is tudták volna húzni a szőnyeget a mai médiamonopólium lába alól.

Ma ott tartunk, hogy a fent említett értékeket újra fel kell fedezni és népszerűsíteni, még ha hosszabb távon lesz mérhető ennek jelentősége, akkor is. Egyfelől egy idő után, ha a tendencia így folytatódik, az embereknek a legfőbb problémája nem az lesz, hogy ki milyen sorozatot látott a tévében, ki minő pletykát olvasott és így tovább, hanem azt fogják eléggé keményen érzékelni, hogy ha a melós helye ott van, ahol van és olyan körülmények között él, amilyenek között, a legmegosztóbb és legfurfangosabb tömegmanipulatív eszközök is egy idő után hatástalanná fognak válni és az emberek csak azt fogják látni, hogy ők vannak legalul. Félő azonban, hogy felkészült civil társadalom nélkül az emberek indulatait szélsőséges irányzatok és nem pedig a munkásmozgalom fogja tudni meglovagolni, amelynek tekintélyes része még mindig a hetvenes évekbeli pártbéli hatalmasságok szemével szemléli a hazai társadalmi folyamatokat.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Valahol Európában, újra és újra...

Isten tudja, hányszor láttam a filmet. Fájt mindig, hogyne fájt volna, de
70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

70 éve szabadult fel Budapest - dicsőség a magyar és szovjet hősöknek!

Hazánk Felszabadítása a több mint két évtizedes fasiszta uralom alól 1944 őszén
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -1. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Gyerekkoromban szerettem Nemere István fantasztikus regényeit olvasni. Talán éppen az ő izgalmas
Légy szerző!
Légy szerző!