A Népi Front lapja

Az egyszer használatos melós

Ma a piacgazdaság kíméletlen világában maga a melós kifejezés is kezd kikopni a divatból: helyette a munkavállaló, illetve a még hivatalosabb munkaerőforrás szó használatos és ennek alapján is kezelik ma a dolgozókat. Hiába működik valamilyen csonka formában az érdekegyeztetés rendszere, az sose tudatosul a cégvezetők, illetőleg munkaadók részéről, hogy ha nem lenne melós vagy urambocsá munkavállaló, termelés meg bevétel se lenne és akkor a vezetők és az uralkodó osztályok egyéb tagjai sem tudnának mire felvágni. Nem, ilyesmiről napjainkban, a félgyarmati mentalitásos rendszerben szó sincs. Olyanról ellenben annál inkább, hogy a hazai komprádor magyarán kiszolgáló, szolgalelkű újburzsoázia kifelé mutatja a nemzetközi tőke irányába az engedelmes helytartót, aki időnként bizonyítási vágyból még túlszárnyalni is iparkodik feljebbvalóját, a társadalom felé ellenben a korlátlan és mindenható urat mutatja, akinek még a nap is parancsra pirkad és alkonyul. Mint számtalanszor esett szó erről, a polgári, azaz citoyen értékrend helyett inkább ez a félévezredes úrhatnám logika érvényesül a társadalmi élet szinte valamennyi területén. Az úgymond egyszer használatos melós is ennek a folyamatnak, illetőleg állapotnak az áldozata.

A citoyen értékrend, azaz a politikai és nem gazdasági értelemben vett polgár hitvallása az elsősorban arra épül, hogy minden ember egyenlőnek születik és az is marad, az egymással szembeni viszonyban pedig vagy az az irányadó, hogy mindenkinek addig terjedjen szabadsága, ameddig másokét nem korlátozzál evvel, vagy pedig az a mérce, hogy az emberek egyenrangúak és ugyanannak a társadalmi-politikai közösségnek tagjai. Ezzel szemben a hazánkban is meghonosodott szemléletmód gyakorta a szigorú alá-fölérendeltségre, a másik egyoldalú kiszolgáltatottságára épül- ezért is úrhatnám. Itt arról van szó, hogyan kell magunkat rang meg tekintély alapján különbnek tartani másoknál, illetve ezt hogyan kell másokkal érzékeltetni, ezt az állapotot tartósítani. Magyarán: ebben a rendszerben az uralkodó osztályok ellenérdekeltek hatalmi egyeduralmuk csorbításában, emiatt a társadalom döntő hányadából engedelmes és akármikor akármire használható szolganépet kreálnak, aki igen szélsőséges módon kerül függésbe tőlük.

Az ilyen helyzetben lévő úgymond munkaerőforrás olyan kategória, mint az ajándék ló azon a bizonyos vásáron. Lehet rajta különböző kifogásokat találni, megítélni egy sor szempont szerint-elsősorban ezek a piac szempontjai-és vagy toronymagas, irreális követelményeket támasztani irányukba, vagy olyan helyen alkalmazni őket, ahol örülhetnek, hogy van meló egyáltalán, azaz vagy bármire kapható, a cégnek engedelmes és szolgalelkű alattvalót faragnak az emberekből, vagy gyakran az aljamunkát végeztetik velük, mert ugye a megélni akaró melós ugye akármire rákap, csak hogy ne vesszen éhen. Ha pedig alapul ezt vesszük, akkor láthatjuk, hogy aki örül, hogy kap melót, azzal annak szorult helyzetét is kihasználva akármit is lehet tenni, ha nem tetszik, el lehet tolni a biciklit jelszóval. Ha mondjuk arra sor is kerül, hogy a melós máshova batyuzik, akkor is hasonló a helyzet, csak ott más a neve az őt kihasználónak. Ilyen helyzetben alakult ki kb. az ezredforduló tájékára az a szép divatos szándékosan nem magyaros kifejezés, illetve szakzsargon, hogy innovációs készség, amely helyett jómagam a rugalmassági mutató vagy a megújulási képesség kifejezéseket használnám, merthogy erről van szó. Az az ember úgymond innovatív, aki akármilyen helyzetben képes új dolgokat betanulni, arra is hivatkozván, hogy a folyton változásokra kényszerített életben ugye a nagy hal megeszi a kisebbeket, új helyzetek, új kihívások adódnak, ezeket kezelni kell, aszerint mérik a munkaerőforrást is. Az itt a lőtéri ebet se érdekli, hogy mondjuk Józsi bá ezer évet el tudott melózgatni három szakmával és azt meg is becsülték egész idáig, hanem arról, hogy a mai mentalitással nézve: a Józsi bá 50-55 éves fejjel vegye a fáradságot és tudjon érteni a számítógépekhez, és ne csak a szövegszerkesztőhöz, hanem a táblázatkezeléshez, legyen tisztában az operációs rendszerekkel meg még vagy ezer dolgot tudjon, ha pedig mondjuk a szövegszerkesztés hamar elavul, igenis az újhoz is értsen. Ettől innovatív Józsi bá. Persze lehetne azt is tenni, hogy ha már látják, hogy hősünk remekül ért mondjuk a táblázatkezeléshez és látni, hogy iparkodik, mondjuk nyolc kemény robotolós óra alatt 110 ezer adatot is gépre tud vinni, akkor őrá bízzuk ezt a munkát, ő ebben megbízható, gyakorlott és tapasztalt. Mert ez gyakorlatiasabb megoldás lehetne- ez a mai vadkapitalista úrhatnám életben azonban idegen elgondolásnak minősül. Nem és nem. A szóbanforgó illetőt lehessen dobálni hol erre, hol arra meg amarra és lehetőleg stresszeltessék is nem gyengén, ez felel meg a mai világnak. Tudjon igenis egyszerre akár ezer dolgot is csinálni, az összes energiáját le kell kötni és felhasználni a cégért, mert annak érdeke úgy kívánja-ettől munkaerőforrás a melós, magában a megnevezésben is benne van az akármikor akárhol akármire használható dolgozó fogalma. Mert igenis a cégnek bővülnie kell folytonos jelleggel, különben a piacról kiszorul, minél több profitért igenis mindenkinek minél több dolgot kell tudnia. Az ember itt egyszer használatos azért lesz, mert ha nem magas a megújulási készsége vagy rugalmassági mutatója, akkor kinn találhatja magát az utcán, nincs rá szükség, haszontalanná válik a cég szemében.

Ennek a világnak a szakmai tekintély korántsem érdeke. Hogy itt Józsi bá ezer dolgot tudjon csinálni akár, egy külső, kényszeres és ráerőltetett elvárásrendszer. Hogy van megannyi képzés, az se azt jelenti, hogy sok szakemberre van szükség, hanem azt, hogy ha az egyik képzésre már nincs igény, a másik szintén nem hosszútávú és nem hosszú életű másikkal keresse valaki a kenyerét, ha egyáltalán talál. A szakmák világa ellenben azt jelentette, hogy hosszútávon és nem cégek pillanatnyi érdekei vagy a piac állása szerint kapott képesítést valaki, illetve sokszor azt, hogy amit kitanult az ipse, azt még talán az ükonokája is gyakorolta. Még a régi időkben is számos kovács, lakatos, autószerelő, asztalos, suszter, csizmadia stb. színesítette a szakmák, foglalkozások vagy mesterségek palettáját. Ma ellenben ez se igazán jellemző vagy csak igen kevésbé: ha valaki egy lábbelit megvesz, igen esélyes, hogy pár hónap múltán veheti a következőt, holott anno fogta magát az egyszerű ember, elvitte azt talpaltatni a cipészhez vagy ha ehhez a szakmához is értett, önmaga megjavította és pl. a sokgyermekes földműves világban az illető mind a hét öccse viselhette, amíg mondjuk ki nem nőtte. Ma már igen-igen nehéz valami ilyesmit elképzelni számtalan tényező miatt: pl. sok áru anyaga olyan, hogy alapvetően kevés ideig lehessen használni, aztán ott a mai divat meg az elvárások, evvel az, hogy valaki 6-7 évig egy bakancsot vagy gúnyát hord, szintén összeegyeztethetetlen.

De legkevésbé mindez a hazai és a nemzetközi tőke érdekeivel egyeztethető össze. Szomorú vagy se, de sajnos tény: ez a világ, akárhogyan is toldozzák-foltozzák, a kiszolgáltatottságra, a szinte már kasztszerű társadalmi egyenlőtlenségekre épül, ahol öntudatos melósra vagy szakmájára büszke tekintélyre az égadta világon semmi szükség, ellenben fényűzésre meg sznoboskodásra, a másik oldalon kihívó szegénységre ellenben annál inkább.

B.Deák András

TI ÍRTÁTOK

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H

50 kiló műanyag másodpercenként!

A folyókba dobott műanyag hulladék jelenti az óceánok szennyezésének egyik legfőbb forrását, és a legnagyobb szennyezők az ázsiai folyók – írják  holland kutatók. Számításaik szerint a fo

"Fehérek közt egy európai". Thomas Mann (Lübeck, 1875. június 6. – Zürich, 1955. augusztus 12.)

Német író, a 20. századi német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja. Elbeszéléstechnikája a 19. századhoz, elsősorban Tolsztojhoz, illetve Theodor Fontane és Richard Wagner szimbólumaihoz és ve
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor -2. rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

Korunk egyik nagy hazugsága: kommunizmus=erőszak, kapitalizmus=demokrácia. „(A kommunizmus) megvalósításába mindig olyan emberek kezdtek
No thumbnail available

Nemere, a dezinformátor-3.rész (egy antikommunista könyv cáfolata)

A Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét,világra gyakorolt hatását és benne Lenin szerepét
No thumbnail available

Dózsa Vezér emlékezete

"Rokonai mintha csak szégyellték volna; éltek, virágoztak hazaszerte: de nem emlegették őseik
Légy szerző!
Légy szerző!