Az auschwitzi felkelés

1944 szeptemberére Auschwitz-Birkenau vált a náci gyilkológépezet utolsó, legfőbb központjává. Miközben a szovjet csapatok egyre több területet szabadítottak fel, a tábor foglyai számára is egyre inkább feltámadt a remény a szabadságra. A náci hadsereg a korábbi fölény helyett kétségbeesett védekezésre szorult, a foglyok között pedig titokban megkezdődött egy felkelés megszervezése.

Fiatal zsidó nők mint Ester Wajcblum, Ella Gärtner és Regina Safirsztajn hónapokon keresztül – életük kockáztatása mellett – csempésztek kis mennyiségekben, papírba vagy ruhába csomagolt puskaport a táboron belül működő gyárból a foglyok számára.
Róza Robota, akit a nácik a Sonderkommando – a holttestek elégetéséért felelős – csapat élére kényszerítettek, észrevétlenül tudta gyűjteni a puskaport azzal a céllal hogy a gázkamrákat és a krematóriumot felrobbanthassa és ezzel a foglyok megkezdhessék a lázadást.

Október 7-én megszületett az SS parancs a Sonderkommando tagjainak kivégzéséről, a feladat elvégzésére érkező őröket azonban nem kis meglepetés várta: a foglyok felgyújtották a krematóriumot és kalapácsokkal, kövekkel rátámadtak az SS-re. A lángok láttán a tábor többi része is mozgásba lendült, a kettes számú krematóriumban is felülkerekedtek az őrségen, kiterjesztve ezzel a lázadást.

A kialakult káoszban több száz fogoly indult meg Birkenauból a szabadság felé, ám sajnos nem jutottak messzire – az SS majdnem kivétel nélkül mindenkit kivégzett.
A későbbi vizsgálat során kinyomozták a puskapor eredetét és a gyárban dolgozó három fiatal nőt és táborbeli kapcsolattartójukat brutális kínzásnak vetették alá. A kegyetlenkedés ellenére megőrizték lelki erejüket és nem árulták el a többi elvtársuk nevét, ezzel megmentve őket a pusztulástól.
Az SS példa statuálás gyanánt a gyár elé parancsolta az összes foglyot és előttük akasztották fel a nőket.

Haláluk előtt Ester és Róza üzeneteket juttattak társaiknak, Ester egyfajta utolsó kérést: “Tudom, hogy mi vár rám de készen állok a halálra. Csak arra kérlek, hogy vigyázzatok a nővéremre. Könnyebb tudattal halok meg ha tudom, hogy nincs egyedül.”
Róza üzenete pedig csak ennyi volt: “Hazak v’ematz – légy erős és bátor.”

Január 27-én a tábort felszabadították a szovjetek, a hősies zsidó nők emléke pedig örök időkre fennmaradt.

Gál Kristóf írása

Az írás a United States Holocaust Museum cikkének fordítása.