Álláskereső

Mostanában sok jó tanácsot kapunk mi, munkanélküliek, vagy ahogyan eufémisztikusan-hivatalosan neveznek bennünket, álláskeresők, hogyan és mit tegyünk, hogy egyáltalán esélyünk legyen állást találnunk a munkaerő-piacon. Elég csak az internetes álláskereső portálok oldalait böngészni. Úgy tűnik, egész szakma lett ebből az álláskereső-tanácsadásból. Szerepeltetni kell tehát a szakmák országos jegyzékében is, és oktatni kell alap-, közép- és felsőoktatási szinteken. Ki kell képezni jól képzett álláskereső-tanácsadó szakembereket, akik felékészítik az álláskeresőket (munkanélkülieket) nehéz feladatukra, mint ahogy a nyelvtanárok felkészítik a tanulókat a nyelvvizsgára. Olyan bonyolult tudomány lett mai világunkban ez, hogy egy szimpla álláskereső e nélkül a felkészítés nélkül képtelen eligazodni a munkaerő-piaci elvárások rejtelmeiben. Ahhoz, hogy egyáltalán esélye legyen egy állás elnyerésére, meg kell tanulnia egy csomó trükköt és fogást, aminek segítségével előnyhöz juthat képzetlen pályatársaival szemben, meg kell tudnia győzni leendő munkaadóját, a munkaerő-keresőt, akinek egyszerűbb a dolga, hiszen csak választania kell a jelentkezők közül. Mert az álláskeresés bizony ma már komoly szakma lett, amihez komoly képzettség kell, nélküle szinte lehetetlen boldogulni a munkaerő-piacon. Ehhez kellenek az álláskereső-tanácsadó cégek jól képzett szakemberei, akik majd megtanítják az álláskereső szakma minden csínját-bínját azoknak, akik kénytelenek erre a nehéz pályára adni a fejüket…

 

Hiszen ma már szinte önálló szakma lett az álláskeresés, a hivatásos álláskeresők (munkanélküliek) napi 8-12 vagy még ennél is több órában gyakorolják hivatásukat, a különbség csupán annyi a többi szakmával szemben, hogy ennek a díjazása rendkívül alacsony, megélni belőle szinte lehetetlen, ráadásul rövid időn belül lejár a jogosultság is, azon túl az ember kénytelen ingyen dolgozni, a nyugdíj pedig szinte elérhetetlen távolságba kerül.

 

Munkaerő-piac. Mit takar ez a homályos fogalom? Olyan piacot, ahol a munkaerővel kereskednek. Mert a piacgazdaságban mindennek piaca van. Fának, szénnek, olajnak, építőanyagnak, fogyasztási cikkeknek és szellemi termékeknek, szóval mindennek. Így az embernek is. A munkaerő-piacon keresett árucikk a munkaerő, vagyis ennek hordozója, az álláskereső. A pénzkereső, akinek átmenetileg (vagy véglegesen, de ez ritka) állása van és pénzt keres, nemigen van jelen a munkaerő-piacon, nem így az álláskereső, akinek pénze nincs, és ezért átmenetileg (vagy talán véglegesen) állást keres. Az álláskeresőnek, hogy önmagát el tudja adni, tisztában kell lennie a piaci törvényekkel (kereslet, kínálat, marketing, reklám, stb). Meg kell tanulnia különböző, újonnan felkapott tudományokat (pl. kommunikáció, pszichológia). Értenie kell az új technológiákhoz (számítógép, Internet). Világos, hogy mindezt komoly és szervezett oktatás-képzés nélkül elérni szinte lehetetlen. Ahhoz, hogy az álláskeresők szakmájukhoz megfelelő és magas szintű képzettséget nyerjenek, nagy szakmai tapasztalattal rendelkező oktatókra van szükség, akik természetesen a volt álláskeresők (munkanélküliek) közül kerülhetnének ki, hiszen nekik van a legtöbb tapasztalatuk ezen a pályán. Jól ismerik a fogásokat, az álláskeresők lelkivilágát és minden gondját-baját. Ilyen jól képzett oktatókban bátran megbízhatnak az álláskeresők és a leendő álláskeresők…

 

Individualizált társadalmunk utálatos piacgazdaságában a legundorítóbb piac a munkaerő-piac, ahol minden érték teremtőjét és létrehozóját, az embert egyszerű árucikké fokozzák le, kiszolgáltatva őt másoknak, a vele szemben álló tőkés, magántulajdonos osztály tagjainak. Ahhoz azonban, hogy a piac ismét visszanyerje eredeti rendeltetését, vagyis a munkamegosztás során emberek által megtermelt termékek kicserélési helyét, hosszú még az út…

Németh Attila