A Népi Front lapja

Alex tündöklése és bukása

avagy a „demokratikus szocializmus” kritikája és a népszuverenitás illúziója

 

Ki ne emlékezne néhai alEx-re, aki nem is olyan régen üstökösként robbant be a Frontoldal ”blogfelületére”, viharos vonulásával romhalmazokat hagyva maga után, kozmikus sebességgel töltve fel terjedelmes és élénk vitát provokáló cikkeit, majd amilyen gyorsan érkezett, épp olyan gyorsan és nyomtalanul tűnt el valahol a „virtuális éterben”. A cikkei nyomán támadt és mérhetetlen számú „komment”-ben testet öltő vita elfajult, már-már a komikum határát súrolva.

Ki volt ő, Alex, akinek cikkei ma már nem olvashatók a Frontoldalon, nem tanulmányozhatók, nem elemezhetők, és így érdemi állásfoglalás sem alakítható ki velük szemben? Ki volt Alex, aki nem tett különbséget szocialista demokrácia és szociáldemokrácia között? Megszállott rajongó, aki vallásosan hitt a népszuverenitás mindenhatóságában? Pszichopata grafomán, vagy talán politikai házaló, aki a „blogoszférában” vándorolva próbálta meg „elsózni” zavaros eszméit, keresve a virtuális közösséget, amelynek politikai elveivel vitába szállva kívánt otthonra lelni a körében? Netán hallgatóságra vágyó “„próféta”, esetleg kispolgári lelkületű szociáldemokrata? Vagy talán másként gondolkodó, a szocializmus köntösébe bújt álmodozó? Esetleg a marxizmussal kacérkodó, polgári demokrata provokátor? Vagy netán gyakorló tőketulajdonos és cégvezető, aki rokonszenvezett a kommunista eszmékkel, miközben elutasította a proletárdiktatúrát és a forradalmat? Akárki volt is ő, aligha tudhatjuk meg ma már.

Cikkeinek egyszeri olvasása után csak homályos benyomások maradtak bennem. Úgy tűnik, egyben-másban lényeges kérdéseket vetett fel, ám következtetései és ennek nyomán állásfoglalásai rendre félresiklottak. A valóság tényeit értelmező logikáját mintha megrögzött és fékezhetetlen idealizmusa zabolázta volna. Azért volna érdemes Alex egyes gondolataira visszatérni, mert olyan kérdéseket fogalmaz meg, amelyek tisztázása lényeges a jövő szocializmusának marxista alapvetése szempontjából. Ezekre a kérdésekre ugyanis mind a mai napig nincsen letisztult és a történelmi tapasztalatok fényében megfogalmazott marxista válsz. Így például a kelet-európai volt szocialista országokban és magában a Szovjetunióban bekövetkezett tőkés rendszerváltásnak mind a mai napig nem történt meg a tudományos marxista feldolgozása.

Ilyen kérdés továbbá a „létezett” szocializmusban is meglévő elidegenedés problémája, ennek nyomán pedig a munkásosztálynak a társadalmi (állami) tulajdonnal szemben tanúsított magatartása, vagyis az a jelenség, hogy a dolgozók a társadalmi tulajdont nem érezték a magukénak. Alex ennek az ellentmondásnak a feloldását a dolgozói részvények általánossá tételében látja, aminek következtében megszűnne az elidegenedés, mivel a dolgozók közvetlenül érdekeltté válnának a termelésben. Nyilvánvaló, hogy ennek a kispolgári gyökerű tulajdonosi szemléletnek megvannak a korlátai, mert ez nem szünteti meg a tőkés kizsákmányolást és az ennek talaján kibontakozó, a tulajdonviszonyok jellegéből fakadó társadalmi egyenlőtlenséget. Alex szemében a „demokratikus szocializmus” társadalma lényegében egyetlen részvénytársaság, társadalmi tulajdona pedig voltaképpen nem más, mint személyekre lebontott, általános részvénytulajdon. Ez a koncepció végül is nem lép túl a magántulajdonon alapuló, tőkés árutermelés gazdasági keretein. Nem szünteti meg az elidegenedést, mert a dolgozói részvény magántulajdonosa idegenként kerül szembe más vállalatok dolgozói részvénytulajdonosaival és más társadalmi osztályok részvénytulajdonával. Tulajdonosi érzése pedig nem megy túl saját részvénytulajdonának a határán.

A másik kérdés, amire szintén nincsen még adekvát marxista válasz a történelmi tapasztalatok fényében, az a népi demokrácia megvalósításának problémája a proletárdiktatúra keretein belül, azaz miként teremthető meg a közvetlen népi ellenőrzés a politikai hatalmat a proletariátus nevében és helyett gyakorló párt- és állami funkcionáriusok felett. Alex ennek az ellentmondásnak a feloldását a „demokratikus szocializmus” megvalósításában látja, ami alatt többpártrendszerű népi demokráciát ért, amelyben a nép hatalmát alkotmányos diktatúra biztosítja, ami társadalmi konszenzuson alapuló népszavazás útján jöhet létre. A proletárdiktatúra ebben az esetben nem az állami vezetők „önkényuralmi” diktatúrája a társadalom egésze felett, hanem a „népszuverenitás” megnyilvánulása. Mármost világos, hogy egy ilyen „alkotmányos diktatúra” sohasem jöhet létre egy osztálytársadalomban, amelyben az egyes osztályok érdekeit különböző politikai pártok képviselik. Valódi népszuverenitás csak osztályok nélküli társadalomban lehetséges, amelyben a társadalom minden tagja az egységes nép tagjaként dönt a társadalom és benne önmaga sorsának alakulásáról. A szocializmus, amely maga még osztálytársadalom, hivatott megtenni az első lépéseket az osztály nélküli társadalom felé. Társadalmi osztályok szerveződése pedig minden osztálytársadalom lényegi sajátossága. Az úgynevezett „népszuverenitáson” alapuló „demokratikus szocializmus” koncepciója tehát nem lép túl a klasszikus pluralista parlamentáris polgári demokrácia keretein. Azt pedig, hogy mit ér a népszavazás a polgári demokráciában, jól tükrözi Görögország legutóbbi példája.

Ennek a két, a jövő szocializmusának sikere szempontjából sorsdöntő kérdésnek a tisztázását tehát nem oldja meg Alex gazdasági és politikai koncepciója, és nem is oldhatja meg a tőkés magántulajdonon alapuló árutermelési mód és annak politikai formája, a pluralista polgári képviseleti demokrácia talaján maradva, a forradalom és a proletárdiktatúra elutasítása mellett. Ugyanis a tőkés magántulajdon tőkés magántulajdont szül, a polgári demokrácia pedig polgári demokráciát, nem pedig szocializmust.

A polgári demokrata beállítottságú Alex által felvetett problémák tisztázása a marxizmus továbbfeljesztésének sürgős feladata, megteremtve ezáltal azt a filozófiai, fogalmi és politikai érvrendszert, amelynek segítségével hatékonyan és eredményesen lehet vitába szállni más politikai nézetekkel. Mert egy dologban Alexnek igaza van: a klasszikus marxizmus-leninizmus politikai programja mögé belátható időn belül (és talán soha) nem lehet a társadalom túlnyomó többségét felsorakoztatni sem Magyarországon, sem másutt. Alex nézetei ezen a téren ugyanis a jelenlegi magyar társadalom többségének álláspontját tükrözik.

 

Németh Attila

TI ÍRTÁTOK

Kelet-európai rasszizmus

Avagy a népbutítás története, fontossága és eredménye napjainkban Üdvözlöm Kedves Olvasó! Azt az alapvető tényt senki sem cáfolhatja, hogy mindennapjaink nagy részét reklámok tengere és a lépten

Az orvoshiány miatt kórházi osztályok zárnak be Jászberényben

Az orvoshiány miatt nyáron részlegesen szüneteltetik a jászberényi kórházban a belgyógyászati-, a krónikus-, illetve a rehabilitációs osztály működését – írja a  megyei lap, a szoljon.hu. A nyári szab

In Memoriam Urbán Sándor

„A forradalmak az elnyomottak és kizsákmányoltak ünnepei.” Lenin szavai ezek. A forradalmak megszülik hőseiket. Régóta tudjuk ezt a munkásmozgalom történetéből. De ezen ünnepnapokból oly’ kevés van. H
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Élő hazugságok, meghamisított történelem

Élő hazugsággá vált az, hogy a Kádár-rendszer alatt ment tönkre az ország,
No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
Légy szerző!
Légy szerző!