A Népi Front lapja

A Török Forradalmi Munkáspárt (DIP) nyilatkozata

Követeljük a HDP képviselőinek azonnali szabadon engedését! 5 millió kurd szavazta be őket a török parlamentbe!

A török Forradalmi Munkáspárt (DIP) az alábbi nyilatkozatot adta ki 2016. november 4-én, miután a rendőrség razziát tartott a HDP parlamenti képviselőinek otthonában.

November 3-ról 4-re virradóan az állam lényegében 5 millió kurd akaratát vette házi őrizetbe! 5 millió, főként kurd és más, a HDP-pártot (Népi Demokratikus Párti) támogató szavazó szabadságát rabolták el, amikor a rendőrök az éjszaka közepén kirángatták otthonaikból a HDP képviselőit, akik az egy évvel ezelőtti, november 1-ei választásokon átlépték a parlamentbe jutás 10 %-os küszöbét. Nem csak a HDP képviselők szabadságáról van szó, hanem rabul ejtették 5 millió szavazó jogát arra, hogy a saját képviselőiket juttassák a parlamentbe.

Miért? Miért vették őrizetbe ezeket a képviselőket, akiket milliók választottak meg? Azt mondják azért, mert nem jelentek meg a bíróság előtt vallomástételre. De lépjünk csak picit hátrébb: nem szokásos, hogy az ügyészek csak úgy vallomástételre késztessenek képviselőket. Hogy is történt ez? Úgy, hogy a HDP képviselőit előzőleg megfosztották mentelmi joguktól. És  miért fosztották meg őket mentelmi joguktól?Képtalálat a következőre: „hdp”

Világos a válasz: mindenki tudja Törökországban a választ, de senki nem mondhatja ki. Tayyip Erdogan AKP pártja támadásba lendült, mert elvesztette a 2015. június 7-i választásokat. Ez ilyen egyszerű. Erdogan számára a választási vereség azt jelentette, hogy fel kell függessze az ún. “béketárgyalásokat” a kurdokkal, hogy háborút kell indítson, ami felébreszti a törökök sovinizmusát, és ezzel megszerzi majd a társadalom nacionalista részének szavazatait. Közben szorosabb szövetséget köthet a Devlet Bahceli vezette MHP-val (Nacionalista Akció Párt). Azóta több ezren, köztük fiatalok, haltak meg mindkét oldalon. Mindezt azért, hogy az AKP-kormány növelhesse parlamenti képviselőinek számát és így megszerezze a parlamenti többséget. Törökország egyetlen ember fogságába került, és a társadalom egésze fizeti ennek az árát.

Az 1993-as elképzelést “melegítették fel” a 2015-ben

Ezzel a lépéssel nyilvánvalóvá vált, hogy az ún. “béke” vagy “nyitási” avagy “megoldási folyamat” kozmetikájával Törökország egyetlen lépést sem tett előre a kurdkérdés megoldása felé. A mai helyzet erősen hasonlít egy korábbi időszakra. 1994. március 4-én, miután mentelmi joguktól megfosztották őket, néhány DEP-képviselőt a rendőrség eltávolított a parlamentből. Az incidens, különösen az a fénykép, amelyiken egy rendőrtiszt nyakon ragadja Orhan Dogan képviselőt, komoly traumát okozott Törökország politikai életében. Később a képviselők közül néhányat tisztáztak és újra elfoglalhatták parlamenti helyüket. Azonban 22 év után a török állam ismét a kurd képviselőkre támad ugyanazokkal a rendőrségi eszközökkel!

1994. március 4-e a hírhedt “1993-as koncepció” következménye volt. A politika a civil mozgalmakban aktív kurdokat vette célba, közülük sokakat lemészároltak. A politikai koncepciót Tansu Ciller miniszterelnök és az egykori rendőrfőnökből Ciller alatt miniszterré előléptetett Mehmet Agar dolgozta ki. 2015-ben, amikor az AKP a június 7-i választás elvesztése miatti vakdühében bosszút akart állni leállította a “megoldási folyamatot”. A Forradalmi Munkáspárt (DIP) ezt a váltást “2015-ös koncepciónak” nevezte el, utalva az 1993-as és a 2015-ös események hasonlóságára. A képviselők jelenlegi üldözése megerősíti, hogy az említett korszak tért vissza.

A november 3-ról 4-re virradó dátumnak jelentősége van. November 3-án volt a Susurluk incidens 20. évfordulója, ami kitüntetett helyet foglal el a török politikában.ii A rendőrség éjjel tört a HDP-képviselők otthonaira, nem pedig a máskor szokásos reggeli órákban, hogy a tömeges tiltakozás ne azonnal robbanjon ki. Így a támadás még november 3-án történt!

És ez nem véletlen. Az AKP kormánynak mindig is szokása, hogy Törökország politikatörténetének fontos napjait jelképesen felhasználja. Az alkotmány változtatását megcélzó 2010-es népszavazást a szeptember 12-i államcsíny 30. évfordulójára időzítették. Tayyip Erdogan úgy időzített, hogy az alkotmánymódosítás június 7-ére, azaz a tavalyi június 7-i választások első évfordulójára, essen, amivel lehetővé tették a mentességi jog felfüggesztését. És vannak más példák is. A HDP vezetőinek és képviselőinek letartoztatásával az AKP-ba mélyen beágyazott állam győzelmét deklarálták, gondolkodás nélkül felhasználva az említett jelképes dátumválasztást. A HDP képviselők letartoztatása így győzelmi ünnepnapnak is felfogható, mivel az AKP először a 2002. november 3-i választásokkal került hatalomra.

A dátum megválasztását Mehmed Agar rehabilitálásaként is lehet értelmezni. Mehmed Agar tanítványát, Suleyman Soylut a napokban nevezték ki belügyminiszternek. Kinevezése után Mehmed Agart, most már a kormány által tisztességesnek tekintett személyként hívta meg a katonai beavatkozásokat vizsgáló parlamenti bizottság. Itt ezt nyilatkozta Agar: “Már a biztonsági erők hatalomba visszaállításának egy hónapja alatt is sok öngyilkos merényletet hiúsítottak meg.” Miért hangsúlyozta az “egy hónapot”? Mert nyilatkozatára októberben került sor, amikor Suleyman Soylu szeptemberi kinevezése óta egy hónap telt el. Agar kezeskedik Soyluért. Nem nehéz annak a személynek a politikai jellemét felismernünk, akiért Agar kezeskedik!

Amikor a kurdkérdésről van szó, az AKP szóvivőjeként Sözcü lép fel, ésAydınlık sugározza rá a fényt!

A politikai álláspontok is sokat változtak az utóbbi egy évben. Az MHP (Nacionalista Akció Párt) fasiszta párt ma Erdogan híve és támogatója, miközben tegnap még árulónak tartotta. A Vatan Partisi, azaz a Haza Pártja és az Aydınlıkiii újság – akik tegnap még Erdogant és az AKP-t ősellenségüknek tekintették, s magukat “Mustafa Kemal Ataturk katonáinak” – köpönyeget váltottak és Erdoganhoz igazodnak, amikor a kurdkérdésről és a kurdok államba beágyazottságról van szó. Az ideológiai mérget köpő egykori tábornokoknak, és állítólagos baloldali szervezeteknek, az a céljuk, hogy ők sajátíthassák ki azt az államot, ami korábban Fethullah Gulen szektájának markába hullott, és egyben összezúzzák a kurd nép felszabadítási törekvéseit.

Végülis a Haza Pártja és az Aydınlık kinyilvánította, hogy Erdogant támogatja. De mi van Sözcü -vel? Ez az újság még időnként Erdogan-ellenességével henceg, de ha a kurdkérdésről van szó, akkor az Aydınlıknyomába szegődik. Yılmaz Ozdiliv kurdokat támadó, éles nyelvű rasszizmusa még a YeniAkitv féle szerzőket is pirulásra késztetne.

A kurdkérdés miatt az AKP- és az Erdogán-ellenes tábor erősen megosztott. Aki a kurdokkal szemben ellenséges, az Erdogant és az AKP szeszélyes programját támogatja szörnyű, a fenyegető szektás háborút illetve a szunni világot uralni vágyó álmait. Aki a Közel-Keleten a kurdokkal szemben pozícionálja magát, az az USA imperializmust segíti, hogy még szorosabban szorongassa Törökország nyakát!

A CHP ( Republikánus Néppárt közép-bal kemalista párt) szerepe különösen reakciós ebben a helyzetben. Egyrészt látszólag dialógust folytatnak a HDP-vel, másrészt részt vesznek a nemzeti konszenzusban, ahonnan a HDP-t kizárták. A konszenzus segíteni hivatott, hogy stabilizálja a tőzsdét és a valutaárfolyamot, de legfeljebb alig hallhatóan dörmögi, hogy “a HDP-t is meg kellene hívni”. Ennél is szégyenletesebb, hogy a mentelmi jog megfosztásáról tartott parlamenti szavazáson a CHP vezetője, Kilicdaroglu “taktikai okokból” igennel szavazott. Ha Demirtaşt, Yuksekdagot és kollégáit a rendőrség őrizetbe vette, ha az 5 millió kurd akaratát sárba tapossák, ha a kurdok megválasztott képviselőit terrorellenes osztagoknak adják át, akkor ez a szégyen Kilicdaroglut is eléri! Ám, ha Erdogan kurd-ellenes “nemzeti kormányt” akar, akkor a szélsőjobb képviselőit hívja majd segítségül és adományozza meg miniszteri poszttal és nem Kilicdaroglut!

A munkások élcsapatának elfogadhatatlan, hogy kurd testvéreik politikai akaratára béklyót vessenek!

Ha a kurdkérdésről van szó, akkor Erdogan és az AKP úgynevezett ellenzéke is felsorakozik a kormány mögött. Ennek az az oka, hogy a török főváros egésze, nem csupán az Albayrak család (azaz a török burzsoázia iszlamista része), hanem a Koç család (azaz a török burzsoázia világi, Nyugat-barát része) is ácsingózik Irak kurd területeinek az olajára. Ezért aztán a burzsoázia különböző csoportjai kurdkérdésben együttműködnek. Az iraki kurd területeket ellenőrző Massoud Barzani vállvetve együttműködik a török AKP kormánnyal. Törökország burzsoáziája Barzanin kívül senkinek nem engedi meg, hogy a kurdokat képviselje. És Massoud Barzani a kurd társadalmon belül a kurd törzsek érdekeit, az USA imperializmusát valamint az AKP uralom alatt lévő Törökország védelmében újonnan bimbózó járadékélvező burzsoáziának az érdekeit képviseli. Barzani hátat fordított a kurd nép más csoportjainak és nem működik együtt más kurd képviselőkkel és politikusokkal.

Ezért keveredett bele az AKP irányításával Törökország a közel-keleti kalandba, olyan politikával, amelynek következtében a török és a kurd fiatalok vére hullik Irakban, Szíriában és talán még máshol is. Az olajjövedelmek megsokszorozódásának ára az, hogy munkások, szegényparasztok és városi szegények halnak meg, különösen a legszegényebbek. A török belpolitikában ennek a politikának következménye az az elkeseredés, amit a kurdkérdés miatt most már több mint 30 éve elhúzódó háború vált ki. A kurd képviselők letartoztatása ennek az olaj-vezérelte politikának az eredménye. Az olaj felé nyitás győzött a kurdok felé nyitás fölött!

Sem a munkásosztály, sem az ifjúság nem áldozhatja fel az életét mások profitjáért. Ezért az osztálytudatos élcsapathoz tartozó munkások kétségtelenül szembehelyezkednek a kurd nép, az öt millió kurd akaratát semmibe vevő politikával. A kurd nép szegénysorban él, akikhez mi testvéri kötelékkel kötődünk. A mi munkásainkhoz hasonlóan nekik is joguk van a saját nyelvükön szólni, saját dalaikat hallgatni, utódaiknak a saját neveik közül nevet választani, és olyan képviselőket választani, akiket akarnak.

A kormány, amelyik a legszörnyűbb módon sérti meg a kurd nép jogait, a munkásosztály minden egyes vívmányát és jogát is támadja. Zonguldak bányászai és Zonguldak dolgos népe a privatizációval szembesül, s minden valószínűség szerint elvesztik munkájukat, vagy alvállalkozókként szolgálhatják majd ki a nagyvállalatokat. Miért lennének ők a kurdok ellen? A veterán munkások munkabiztonságát főként a végkielégítés kínálta eddig. Ha ez egy központi alapba kerül, akkor munkabiztonság eltűnik. Egy munkás a legelső súrlódás után elveszítheti munkáját, és ha talál is más munkát, azt mindenféle munkaszerződéses biztonság nélkül töltheti csak be. Ahogyan Erdogan a főnökökkel találkozva kifejtette, hogyha nem is “katonásan” bocsátják el őket, de megfosztják majd a biztos állásoktól. Mihez kezdenek ezzel a kurdok? Szolgai módon, jogok nélküli munkahely marad csak a munkanélküli fiatalok egyetlen perspektívája, hogy így a privát munkaközvetítőkön keresztül munkához jusson. Ezt a kilátástalan helyzetet sem a kurdok okozzák! Ki vádolná ezért a kurdokat?

De vészhelyzet van! Zonguldak küzdő dolgozói és mérnökei egy kormányhatározattal vesztették el az állásukat. A kormányhatározat meg akarja akadályozni a privatizáció elleni harcot és fellépést. A leghaladóbb közszolgálati szakszervezet, a KESK, tagjait kormányhatározatokkal építik le és bocsátják el. A kormányhatározat ebben az esetben is meg akarja akadályozni, hogy a közszolgálati dolgozók harcoljanak a munkajogaik kijátszása és eltiprása ellen. A kormány minden a munkásérdekeket védő harcot meg akar akadályozni! Biztosak lehetünk-e abban, hogy egy új kormányhatározat nem viszi-e be a végkielégítésre szolgáló befizetéseket egy központi alapba? Levonhatjuk tehát a következtetést: ugyanaz a vészhelyzet fenyegeti a dolgozókat, a munkásokat és a kurdokat.

A munkásosztálynak a háború ellen, a demokratikus jogaiktól megfosztással fenyegető vészhelyzet ellen, valamint az amerikai imperializmus ellen kell harcolnia, és nem a kurdok ellen. A kurdok a dolgozók testvérei, és ennek a testvériségnek a megőrzése a munkásosztály érdeke.

Emeljük fel együtt a szavunkat, és mondjunk nemet az ötmillió kurd akaratának megbénítására!

Szabadságot a HDP képviselőinek!

Senkinek, egyetlen fiatalnak se hulljon a vére az olajért!

Harcoljunk az USA ellen és ne a kurdok ellen!

 

A Forradalmi Munkáspárt (DIP) Központi Bizottsága

Angolból fordította: Kleinheincz Ferenc

Forrás: Transform

TI ÍRTÁTOK

Életveszélyes munkahelyek

Megjelent az Eurostat, halálos kimenetelű munkahelyi baleseteket számba vevő statisztikája, az EU 28 tagállamára és a partnerországokra kiterjedően. A legutóbbi, 2014-es alapján Magyarország  a középm

A Győzelem Napja - Moszkvából jelentjük....

Ma május 9-én ismét hálával és köszönettel emlékeztünk. Emlékeztünk  az emberiség történelmének legnagyobb sorsdöntő ütközetére, melyet valaha az egyetemes történelemben kényszerültek vívni a haladó e
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Petőfi Sándor: RESPUBLIKA

Respublika, szabadság gyermeke S szabadság anyja, világ jótevője, Ki bujdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a
No thumbnail available

Fohász a legszomorúbb barakkból

(A kapitalizmus áldozatainak emlékére)Szégyenszemre a XXI. századi Európa közepén áll a nyomorúságos
No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
Légy szerző!
Légy szerző!