A Népi Front lapja

A szovjet-orosz filmkultúra I. – A film szerepe Kelet-Európában

Egy olyan geopolitikai közegben, amelynek immár több évszázada az összes különlegességét többnyire megszenvedő kelet-Európa kénytelen élni és működni, a művészet gyakran válik hatalmi erők fegyverévé. Ugyanakkor a film gyakran a rendszertől független, önálló életre kel. Ezt az izgalmas folyamatot táplálhatja ideológiai túlbuzgóság, utópia, vagy éppen nagyon is a realitás. A társadalomnak való hátat mutatás, vagy akár úttörő, példát mutató törekvés. Egy biztos: amióta a mozgó kép eljutott a Bug folyó túloldalára, kétségtelenül varázslat történt; a szovjet-orosz filmvásznakon. E cikksorozatban a szovjet és orosz film legfontosabb tematikáit követjük végig.

kép forrása: filmkultura.hu

Milyen is az orosz film?! Hogyha magáról az orosz filmről, mint jelenségről hallunk, eszünkbe juthatnak grandiózus jelenetek, több ezer statisztával, eszünkbe juthatnak érdekes és fura, már-már idegesítő kamera beállítások, játékok a fényekkel, árnyékokkal, a drámaiság, feszültség pattanásig való fokozása filmes eszközökkel. Tegyünk egy próbát és kérdezzük meg a környezetünket, hogy mit tartanak az orosz filmről úgy általában. Na persze nem lehetünk meglepve, ha a legtöbben csak a vállukat vonogatják. Akik már ebben a rendszerben szocializálódtak, a legtöbben nem tudnak még csak egy példát sem hozni. Az emberek nagy többsége a filmtől már nem is várja el, hogy pl. elgondolkoztassa, sőt, az zavarja a pattogatott kukorica majszolásában. Nem, nem, nekik látvány kell, ezért fizetik a sok ezer forintot, hogy találkozzanak Csubakkával és/vagy a “rossz fiúkat” elnáspángoló mindenféle amerikai szuperhőssel. Van azonban egy szűk, de kulturális igényeiket egyre inkább kielégítetlenül hagyott réteg. Közülük sokan tudják, hogy a jó filmnek karaktere van inkább, mintsem látványa. Az orosz filmről – ha már úgy általában hoztuk szóba – merem állítani, hogy legtöbbször karakteres. Valóban, egy igazi hamisíthatatlan orosz film felismerhető, élesen elüt más filmkultúrák alkotásaitól, általában mélyebb érzelmi, történelmi és ideológiai töltetű. Ha az orosz, belorusz, vagy ukrán monumentális filmeket vesszük górcső alá – de sok esetben valamennyi egykori szovjet-köztársaság filmiparára is gondolhatunk –  ennek a vérrel öntözött térségnek kemény és keserves történelme köszönhet vissza ránk, ezzel együtt a sorsban megkeményedett emberi személyiségek, kapcsolatok, drámai történetek kisze-kusza szálait vélhetjük felfedezni. Gyakorlatilag a filmművészet az Orosz Birodalomban való megjelenése óta ugyanis, a rendezők valahányszor merészen beleviszik alkotásaikba a kemény, önfeláldozó „orosz néplelket” is, vagy ahogy a II. világháború idején ezt megfogalmazták: „Orosz Anyácskát”. Ez a fajta antropologizált, ideologizált szimbólumrendszer nem veszett el a Szovjetunió felbomlása után sem a keleti filmekből. Természetesen a piacgazdaság hatására sokat változott, s nem kerülhette el a globális hatásokat, így a ’90-es évek nehezen megmagyarázható szappanopera őrületét, vagy az igényesebb közönségnek készült filmszatíra népszerűsödését. Karakteressége azonban fent maradt. Amióta kialakult az egypólusú kapitalista világrend – attól függetlenül is, hogy mára düledezik – kevés ország tudta fenntartani filmművészete jellemző jegyeit, vagy bővíteni azokat, netalán pozitív irányban tovább is lépni. Oroszországnak, illetve az egykori szovjet tagköztársaságoknak ez sikerült, mely állítást az elkövetkezendőkben igyekszek példák – egyúttal filmajánlók – armadájával alátámasztani.

TI ÍRTÁTOK

Megint szobrot döntöttek a primitív fasiszták

Kedd reggel elhurcolták Lukács György szobrát a XIII. kerületi Szent István parkból. A szobor helyszínét megnéztem. Nincs ott Lukács György szobra, csak a szelleme lebeg vörös lángoszlopként, hogy uta

ADY ENDRE: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, De élethittel én, üldözött haló, Március kofáira és szentjeire Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. Hadd halljék végre

Háború a vörös csillag ellen

Megjelent "az önkényuralmi jelképek kereskedelmi célú hasznosításának tilalmáról, valamint az ezzel összefüggő egyes törvények módosításáról" szóló törvényjavaslat, amelyet Lázár János és Semjén Zsolt
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

A vasra vert csillag

Vöröscsillag, mondd, mit vétettél, rabságra miért ítéltettél? Világszabadságot hirdettél, s a világ üldözöttje lettél? Míg
Engem felszabadítottak

Engem felszabadítottak

Nem éltem még, amikor először felszabadítottak. Hiszen ha nem jöttek volna, akik jöttek,
Piros fejfák

Piros fejfák

Fodor József: Piros fejfák Nyírfa leng sírjuk fölött, Lágy szélütem. Aludjatok Csendesen. Aludjatok - A nagy élet ellobog.   Hol
Légy szerző!
Légy szerző!