A stressz szorításában

Sajnálatos módon mára már odáig jutottunk, hogy amint egy reklámban is elhangzik, életünk részévé vált a stresszes életmód, amely azonban osztályhelyzettől függetlenül mindenkit érint. Másfelől ma már az is közhely, azonban tény, hogy rengeteg szív-és érrendszeri betegséghez járul hozzá az emberek nagyrészének hajszolt, zaklatott életvitele, amelyet ugyan gyakorta az élet szükségszerű velejárójának tartanak-valójában azonban egyáltalán nem kellene, hogy az legyen.

Hogy ki miként és mi miatt stresszel, annak a legkülönbözőbb okai lehetnek. Van, akinek az élete azért feszült, mert rendben kell, hogy működjön egy cég, ehhez pedig rengeteg tényezőt számba kell venni, sokmindennek flottul kell mennie, ellenkező esetben gubanc van. Akad azonban rengeteg olyan ember is, aki a puszta megélhetése miatt, vagy a melóhelyen megy tönkre idegileg, minthogy számos olyan munkahely van, ahol kevés pénzért is rengeteget kell dolgozni vagy mondjuk szalag mellett robotolnak sokan. Egy adott személynek a munkahelyi életvitele feszült lehet amiatt is, mivelhogy túl sok feladatot vagy terhet hárítanak rá, esetleg több dologra is kell egyidejűleg odafigyelnie, illetve nemegyszer fordul elő olyan is, hogy mivel emberek vagyunk valamennyien, így a dolgozó felettese a rá nehezedő terhet a beosztottjaira hárítja rá, magyarul rajtuk vezeti le indulatait. Tudományosan is megállapíttatik, hogy ez az állapot, azaz a feszültség, a zaklatott életvitel amiatt keletkezik, hogy a túlzott tempó miatt az emberben kitermelődik az adrenalin. Persze ez az izgalmak okán lehet pozitív, magyarán amikor egy bevállalós kalandvágyó ifjú keresi a kihívásokat, azonban többnyire ez az adrenalinszint változás sajnálatos módon negatív előjelű. De ugye megmondták világosan, hogy ugye az élet része a stressz, amit pedig úgy kell értelmezni, hogy a rohanó, versenyszellem által meghatározott életben csak úgy lehet fennmaradnia a melót biztosító cégnek, ha ezt követi és minél jobban megfelel a kihívásoknak, minél több munkát, erőfeszítést, minél feszítettebb tempót követel meg a dolgozóktól. Ez egyrészt egy ördögi kör, másrészt pedig egy zsákutca is, és a rendszer keretei között igen nehéz rá megoldást találni. Mondjuk a farkastörvények uralta neoliberalizmus körülményei között nem csoda, ha ilyen állapotok keletkeznek. És bizony feszültségforrás lehet az is, hogy vajon lesz-e vagy sem munkahelye valakinek, ha meg van, az, hogy hogy tud a bérből valahogyan kijönni, mert nyilvánvalóan az se mindegy.

Ha pedig az ember a munkahelyen kívül van, az okoz rengeteg fejtörést a gyakran igen alacsony bérek okán, hogy vajon kajálni fog-e az ipse vagy számlát fizetni-sokszor nyilván az előbbit választja. Ha pedig valaki nemcsak vegetálni szeretne, hanem urambocsá egy normális lakásban élni, izgulhat bizony keményen amiatt is, vajon, ha egyáltalán állása van, a lakáskölcsönt vissza tudja-e vagy sem fizetni és persze az se mindegy, mennyi ideig mennyi összeget vonnak le az illető számlájáról.

És nem feledkezhetünk meg a helyüket nem találó fiatalokról sem, akik elterveztek egy álmot maguknak, amelyet meg is szeretnének valósítani, azonban ehhez rengeteget kell dolgozniuk akár tanulmányi értelemben, akár munkaügyileg. Nem egy esetben arról is hallani, hogy a nyár közeledtével egyre sebesebben és céltudatosan iparkodnak vagy albérletekre, vagy diákmunkára lecsapni, mert ott is kevesebb a fóka, mint amennyi az eszkimó, pestiesen szólva. Az ő életük is hajsza, nemcsak a munka meg a megfelelési kényszer miatt-minthogy aki a divatot nem követi, sokszor kiközösítik-, hanem azért is, mert már az oktatási intézményekben is komoly terheket raknak rájuk. Végül az se utolsó szempont, hogy sokan kénytelenek bevállalni második állást is a puszta megélhetésért-a fáradtság és a kevés pihenés sem tesz túlzottan jót az ember lelki.és egészségi állapotának.

A legnagyobb gond azonban az, hogy a stressz az tartós és legtöbbször hiábavaló. Magyarul sosincs vége, merthogy az emberek mindennapjában benne van, akár a magas munkahelyi elvárások miatt, vagy azért, mert az ember morfondírozhat azon, vajon ki tudja-e a számlákat és más megélhetési költségeket fizetni. A tévhitekkel ellentétben nem a modernizáció meg az váltja ki, hogy a világ felgyorsult-egész egyszerűen az irreális elvárások és a toronymagas mérce miatt alakul ki a feszültség. Minél többet teljesíteni minél kevesebb emberrel és ráfizetéssel minél rövidebb idő alatt. Az nem érdekes, ez mennyire lehetetlen, de van feszültségforrás. A munkahelyen a teljesítmény növelése, az egyszerű emberek körében pedig a puszta megélhetés. Természetesen, ha nem a versenyszellem diktálna, hanem esetleg a szakmaiság vagy a tudás, nem végtelenül a mókuskerékben nem állandóban a nyereséget hajhásznák és a megélhetés nem lenne ilyen borzasztó nehéz és sokakat nem fenyegetne a mélyszegénység vagy az otthon nélküliség, annyi stressz sem lenne- azonban ennek a rendszernek a mindenáron való nyereség és a versenyszellem a legerősebb alappillére, így a jelenlegi körülmények között félő, hogy a stressz a közeljövőben legalábbis komoly népbetegséggé válhat.

B.Deák András