A Népi Front lapja

A Rongyos Gárdáról

Az alábbi cikk a Prónay Pálról szóló írás alatt, hozzászólásként jelent meg a Frontoldalon Phoenix tollából. A történelmi sorozat első részére több reagálást  is érkezett.  Köszönöm, hogy terjesztitek és olvassátok.  Köszönöm a szerzőknek a cikkeket.

 A  Horthy-pribékek cselekedetei, és az akkori katonai és félkatonai szervezetek alapos  ismerete nélkülözhetetlen a mai baloldali politizáláshoz. F.Zs.

Valamikor a rendszerváltás első éveiben írtam a következő cikket a Zuglói Lapokba:

Mit kell tudni a Rongyos Gárdáról ?

Lévén, hogy édesapám egyszerű besorozott vöröskatonaként harcolt a betolakodó románok ellen 1919-ben, s ezért közel két évet ült a fegyverneki internáló táborban, fokozott érdeklődéssel olvastam Pajor András atya írását (Wass Albert kő, díszpark a Kassai téren) a legutóbbi Zuglói Lapokban. Bizonyos dolgokról egészen más véleményem van, mint az atyának, de az alábbi mondatát fontosnak tartom:

“Amikor az igaz értékrend terjesztésére vállalkozunk, ezt azok érdekében is tesszük, akik esetleg azt sem tudják, ki volt Wass Albert, nem olvasták egyetlen könyvét sem, sejtelmük sincs, mi volt a Rongyos Gárda, Trianon, miért fontos számunkra a határon túli magyarság felkarolása, szálaink szorosabbra fűzése.”

1919-ben, amikor Magyarországon a bolsevikok (Kun Béla és pártja) átvették a hatalmat és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot, akkor ellentétben Szovjet-Oroszországgal nem polgárháború kezdődött, hanem honvédő háború a kisantant országainak, elsősorban Csehszlovákiának és Romániának az intervenciójával szemben. Függetlenül attól, hogy milyen ideológiai indítékok vezérelték a Tanácsköztársaság vezetőit, a Magyar Vörös Hadsereg volt az egyetlen reguláris hadsereg, amely megpróbálta fegyverrel megvédeni az ország területi integritását. Ellentétben a Szegeden Horthy Miklós vezénylete alatt gyülekező Nemzeti Hadsereggel, amely teljes mértékben az antant misszió, azaz a francia hadsereg jóakaratától függött, és fennállása alatt egyszer sem került fegyveres összeütközésbe sem a csehszlovák és román intervenciós csapatokkal, sem a Vörös Hadsereggel. Tevékenysége jelentős mértékben azon területek baloldali érzelmű és/vagy zsidó származású civil lakossága ellen irányult, amelyeken a működését a francia katonai hatóságok engedélyezték. E tevékenység legpiszkosabb részét az úgynevezett tiszti különítmények végezték Prónay Pál, Ostenburg Gyula, Héjjas Iván és más, a világháborúban nem igen vitézkedő (hiszen legmagasabb rendfokozatuk, amit el tudtak érni, mindössze százados volt) tisztek vezetése alatt. E tevékenység áldozatainak számát a Kádár-korszak történetírása 50-60 ezer főre becsülte, de a közelmúltban elhunyt, Svájcban dolgozó kiváló hadtörténész, Gosztonyi Péter igen mértéktartó becslése szerint is meghaladta az ötezret, ami nagyságrendileg nagyobb a vörös terror áldozatainak számánál (ez utóbbit az ellenforradalom – ne tessék megbotránkozni, a Horthy-rezsim magát nevezte így – hivatalos becslése sem tudta 300 fő fölé tornászni).

1921-ben, az antant megfenyegette a magyar kormányt, hogy a béketárgyalásokon semmi jóra nem számíthat, ha nem korlátozza az egész Európában közfelháborodást kiváltó különítményeket. Teleki Pál, az akkori miniszterelnök e fenyegetést komolyan vette, és az ellenforradalom konszolidációja érdekében drasztikus intézkedésekkel kezdte meg a különítmények megrendszabályozását. A különítmények zokon vették korábbi szellemi mentoruk e pálfordulását. Kiválva, kirúgva a Nemzeti Hadseregből Prónai Pál és Héjjas Iván vezetésével Nyugat-Magyarországon gyülekeztek, és hatalmuk alá vonták az ott korábban spontán szervezkedő kisebb szabadcsapatokat, kisajátítva azok közszájon forgó nevét. Így jött létre a Rongyos Gárda, amely azért annyira rongyos nem volt. Mivel nem voltak többé tagjai a Nemzeti Hadseregnek, sajátos egyenruhaként darutollas (valójában lúdtollas) búr kalapot és a dzsentri divat jellegzetes darabjának számító térd-(bricsesz) nadrágot, illetve turistabakancsot viselt a többségük.  

Fegyvereket az egyelőre még a Nemzeti Hadseregben maradt Ostenburg Gyula szerzett nekik. ő majd IV. Károly kudarcba fulladt visszatérési kísérleteit támogatva kerül nyíltan szembe az egyébként az ő törvénytelen (a Nemzetgyűlést nyíltan terrorizáló) támogatásával kormányzóvá választott Horthy Miklóssal. A Prónay vezette Rongyos Gárda immár hivatalos támogatás nélkül Nyugat-Magyarországon folytatta ugyanazt a fehérterrorista tevékenységet, amit korábban az Alföldön (Orgovány), a Dél-Dunántúlon (Siófok), illetve a fővárosban (Brittania Szálló) fejtett ki. Ennek politikai kereteként kikiáltották a Kisalföldet és Burgenland egy részét magába foglaló Lajta Bánságot, Prónay Pál bán vezetésével. Ezt az államalakulatot senki el nem ismerte, pedig még saját postabélyeget is bocsátottak ki. A Rongyos Gárda nevezetes harci cselekménye volt a brucki (hidasnémeti) osztrák vámhivatal megtámadása. A sikeresnek ígérkező akciót csupán az hiúsította meg, hogy az osztrák fináncoknak a várakozással ellentétben fegyvereik voltak, és azokat használni is tudták. Másik, közismertebb akciójuk a soproni népszavazás lebonyolítása. Az antant, hogy a végtelenül igazságtalan trianoni békének demokratikus látszatot adjon, a két vesztes utódállam közötti területi vitát népszavazással kívánta megoldani. Hogy miben áll ez a vita, azt természetesen nem az érintett országok, hanem maga az antant határozta meg. Úgy döntöttek, hogy a túlnyomóan magyarok lakta Sopron városát és néhány környező sváb többségű községet jelölik ki a népszavazás tárgyául.

A Rongyos Gárda ugyanazt a taktikát alkalmazta, mint annak idején az Ostenburg különítmény a kormányzóválasztáson. Bár akkor is a napnál világosabb volt, hogy a Nemzetgyűlés elsöprő többséggel fogja a Nemzeti Hadsereg fővezérét kormányzóvá választani, az Ostenburg különítmény lábbal tiporva a Nemzetgyűlés mentelmi jogát, megszállta a Parlamentet, több képviselőt nem engedett bejutni az épületbe, és fegyveres jelenlétével garantálta Horthy megválasztását. Ezt a gyalázatot sem a Nemzetgyűlés, sem a kormányzó soha magáról lemosni nem tudta.

Ugyanezt tették Prónay emberei a soproni népszavazáson. A népszavazás előtti napokban elözönlötték a várost, ahol azonnal a korábban Szolnokon, Siófokon, Budapesten megismert jelenségek (emberek nyílt utcán való megverése, ismeretlen helyre való elhurcolása, ismeretlen eredetű hullák felbukkanása stb.) vették kezdetüket. Különösen kegyetlen terror ütötte fel a fejét a népszavazásra kijelölt sváb községekben. A népszavazás, mint ismeretes, magyar győzelemmel ért véget, Sopron, a hűséges város magyar maradt.

Szerintem ez történt volna Prónayék segítsége nélkül is. A sváb községek esetében ez már nem olyan biztos. (A nemrég lezajlott jubileumi ünnepségeken e falvak lakói még most sem lelkesedtek igazán a népszavazási emlékmű felállításáért.) Mindenesetre az én véleményem az, hogy jobban csengene a hűséges jelző Sopron neve mellett, ha azt nem mocskolta volna be a Rongyos Gárda terrorja. Természetesen másnak, így Pajor atyának is, joga van ezt másképpen gondolni.

Phoenix

TI ÍRTÁTOK

Ezért lesz nagy ellenzéki pofára esés 2018-ban

Az elmúlt hónapok kormányellenes tüntetései új lendületet hoznak az ellenzék számára. Legalábbis ez látszódik azok számára, akiknek leghőbb vágyuk leváltani Orbán Viktort és kormányát. Belépett a poli

Kegyeletsértés a szovjet emlékmű megrongálása

A napokban a hírek között szerepelt, hogy egy Komáromy Gergő nevű zenész és „ligetvédő” társával együtt narancssárga festékkel dobálta meg a budapesti szovjet hősi emlékművet. Az emlékmű gyakran kerü

Olyan ez, mint a drogbárók háborúja!

Hatalmas a ramazuri a CEU ügyében. Hát, ha már polgári demokrácia van, akkor a kutyafáját, mi a baj a CEU-val, azaz az amcsi-európai egyetemmel?A burzsoá demokráciába ez belefér. Akkor most mi van?
Baloldali Hírlevél
Ha megadod a neved és az e-mail címed, elküldjük számodra a baloldal híreit. Feliratkozáshoz kattints a Subsrcibe gombra
Name
Email *

KULTÚRA

No thumbnail available

Kommunizmus

  A kommunizmus az emberi társadalom legősibb és legtermészetesebb szervezeti formája, a történelmi
A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

A szovjet-orosz filmkultúra I. - A film szerepe Kelet-Európában

Egy olyan geopolitikai közegben, amelynek immár több évszázada az összes különlegességét többnyire
No thumbnail available

Így váltunk kapitalista roncstársadalommá - értékek, elvek akkor és most

1981-ben születtem. Nem sok emlékem van a szocializmusról. Sokáig nem is érdekelt,
Légy szerző!
Légy szerző!