A retró értéke

A retró mint irányzat valamikor az ezredforduló tájékán kelt életre. Manapság a legtöbb embernek vagy a hetvenes-nyolcvanas évek világa, vagy esetleg a szocreál korszak más területe jut eszébe, méghozzá eléggé találóan. Ennél azonban valamivel többet jelent a retró korszak, tudniillik nemcsak egyfajta divatirányzatról, öltözködési stílusról van szó vagy a korábbi korszak márkáiról, hanem gyakorlatilag egy ma már letűnt világ mindennapjairól,illetve mentalitásáról.

A retró azonban korántsem azonos a régimódisággal vagy pedig a réges-rég letűnt világok sztárolásával. Ebbe a kategóriába nem tartozik bele mondjuk a Horthy-korszak vagy a korábbi idők utáni nosztalgiázás egyrészt annak szélsőségesen konzervatív mivolta, másrészt amiatt, miután ez történelmi és politikai fogalom, nem pedig egy közelmúltbeli társadalmi életkép kedvelése.

Ennek jelentőségét főképp akkor értjük meg, ha a mostani világgal próbáljuk a hetvenes-nyolcvanas esztendőket összehasonlítani. Egyfelől elég megszemlélnünk egy olyan épületet, amelyet a hetvenes években építettek fel, illetve annak belső berendezkedését, máris láthatjuk, hogy annak hangulata, kinézete erőteljesen elüt a mai luxuséletvitel megnyilvánulásától. Az egyszerűségről és a szolidságról, illetve a praktikus életvitelről szólt a dolog,nem pedig feltétlen a nagyzolásról. És ugyanez elmondható az emberek mindennapi életviteléről is. Igaz ugyan, hogy ma már sokakat megmosolyogtatna, ha valaki Trabanttal, Wartburggal, Ladával vagy Moszkviccsal szeretne közlekedne vagy azon márkákat sztárolná, azonban ennek elsősorban inkább az az oka, hogy a fogyasztói világban az igények is megnőttek, persze a kínálatok is csábítók. Lehet hivatkozni arra is, hogy haladni kell a korral és a modern kihívásokkal, az igényekkel lépést kell tartani, azonban valahogy a csillogás-villogás meg az időnkénti rongyrázás meg az ésszerűség nem feltétlen mindig találkoznak. Tudniillik anno szintén romlottak el gépjárművek, azonban ha mondjuk egy szocreál korszakbeli kocsinak kiégett a lámpája,ki lehetett cserélni simán, ma azonban gyakorta előfordul, hogy egy hiper-szuper járgány lámpája ha kiég,ott is marad azon a szent helyen a jármű, ahol van. Vlahogy ez egy kissé fura. Az is igaz, hogy anno kocsikra éveket kellett várni, ma azonban nemhogy éveket, de emberöltőket is várhat az ipse akár ítéletnapig is, mivel a tízmilliós járgányok megfizethetetlenek az egyszerű ember számára. Persze ne feledjük: ma a kocsi az státusszimbólum. Nem feltétlen közlekedési eszköz. Szervokormánnyal, légzsákkal, központi zárral meg miegyébbel. Ilyen a hetvenes évek autóiban nem volt, sőt sokan szívatóval indultak, azonban akkor az autó arra szolgált amire: eljusson a fickó az adott helyről egy másik pontba és kész. Kényelmesebb legyen eljutni valahová, ennyi és nem több. Nem pedig azt a célt szolgálta, hogy legyen mivel felvágni.

De a retrónak a kultúra világában is megvolt a maga üzenete, méghozzá az emberközpontúság, a népi értékekre építés meg a szellemesség, a jovialitás. Hogy a Sass István-féle reklámokat ki hogy értelmezi, az egy dolog. Azonban az is tény, hogy a távol-keleti népek körében is népszerűek máig ható érvénnyel akkor is, ha vannak, akik klasszikus értelemben nem reklámnak nevezik ezen filmművészeti alkotásokat. Pedig azok voltak, céljuk akkor is valamilyen áru vagy termék megkedveltetése, eladhatóvá tétele volt, csak tele voltak szellemes jópofa megnyilvánulásokkal, ezért népszerűek ma is. És nem szakítottak meg semmilyen filmet nemhogy fél óránként, de sose és nem volt agresszív tolakodó üzenetük, mint a mai mosószeres és egyéb reklámoknak.

Namármost a retró igaz, hogy múltbeli értékeket, életképeket közvetít, mutat be és igaz, hogy a régi mesefilmek, rajzfilmek se illeszthetők be a mai világba, azonban üzenetük a jövő felé akkor is van, tudniillik a természetesség, az egyszerűség ábrázolás és előadása művészi eszközökkel, népi szellemességgel. Üzenete többek között a mai nem éppen haladó világban az emberi értékek, életérzések ábrázolása és értékeinek népszerűsítése. Népszerűsíteni az egyszerűséget és a természetességet vidám és szellemes módon.

A mai világban a retró egyike a számtalan divatirányzatnak, amely hazánkban kezd meghonosodni. Sajnálatos módon csupán egy a sok közül, mert a mai világ nem arról szól, amit fentebb felsoroltunk, nem az emberi érzések sajátos művészi ábrázolásáról és nem a hetvenes évekbeli életszemléletről szól, hanem annál inkább a pénz, a siker és a népszerűség hajhászásáról, a celeb minták bálványozásáról szól.

B.Deák András