A nácik örökösei uralják a világot? Sajnos, igen!

Megdöbbentő cikket közölt a TeleSur televízió! Az USA fasiszta kormányzata és náci többségű szenátusa ismét vérlázítóan aljas háborúra készül, ezúttal Venezuela ellen! A cikket, utólagos engedelmükkel, a Latin-Amerika Társaság fordításában, az alábbiakban közreadom.

“Az Egyesült Államok katonai agresszióra készül Venezuela ellen

2015. március 11. szerda, 20:38

Barack Obama, a Fehér Ház kirakatfigurája, aki nem volt képes megakadályozni, hogy egy olyan futóbolond, mint Benjamin Netanjahu a kongresszus mindkét házában az iráni atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások szabotálására szólítson fel, szigorú utasítást kapott a „katonai-ipari-pénzügyi” komplexumtól: meg kell teremtenie a feltételeit annak, hogy igazolható legyen egy katonai agresszió a Venezuelai Bolivári Köztársaság ellen.
A néhány órával ezelőtt kiadott, és a Fehér Ház sajtóirodája által nyilvánosságra hozott elnöki nyilatkozat Bolívar és Chávez országát „az Egyesült Államok nemzetbiztonságára és külpolitikájára nézve szokatlan és rendkívüli veszélynek” nevezi, és „országos vészhelyzetet” hirdet ennek a fenyegetésnek a kezelésére.
Az ilyesfajta deklarációk katonai agressziók előfutárai szoktak lenni. Ezeket vagy maga az Egyesült Államok kezdeményezi, mint ahogyan ez történt Panama esetében, ahol 1989-ben megdöntötte Manuel Noriegát, de ilyen nyilatkozatot adtak ki Délkelet-Ázsiával kapcsolatban is, ami az indokínai háborúban csúcsosodott ki, 1964-től kezdődően különösen Vietnamban. De másfajta katonai műveletek nyitányát is jelentheti, amelyekben az Egyesült Államok a NATO által tömörített európai csatlósaival valamint a térség olajteokráciáival vesz részt.
Ilyen volt például: az első öbölháború 1991-ben; az iraki háború 2003-2011 között, a brit Tony Blair és a visszataszító spanyol José María Aznar lelkes közreműködésével; vagy Líbia 2011-es bombázása a bengázi bohózat után, ahol úgynevezett „szabadságharcosokat” – akikről később kiderült, hogy Washington, London és Párizs által toborzott zsoldosok – béreltek fel, hogy megdöntsék Kadhafit és átjátsszák az ország olajvagyona feletti ellenőrzést a gazdáiknak.
A legutóbbi esetek, Szíria és különösen Ukrajna, ahol sikerült a hőn áhított „rendszerváltás” (ami eufemizmus, hogy ne kelljen a puccs szót használni), amit Washington szüntelenül szorgalmaz, hogy a saját képére szabja át a világot – mindenekelőtt Latin-Amerikát és a Karib-térséget –, köszönhetően az Európai Unió és a NATO felbecsülhetetlen együttműködésének, amelynek eredményeképpen zajlik ma vérfürdő Ukrajnában.
Victoria Nuland kisasszonyt, európai és eurázsiai ügyekért felelős államtitkárát küldte a kijevi Majdan térre Mr. 2009-es Nobel Béke-díjas (alias Obama elnök), hogy szolidaritását fejezze ki a demonstrálókkal, köztük azokkal a neonáci bandákkal, amelyek később ostrommal, vérrel és fegyverekkel ragadták meg a hatalmat. És akikhez a kedves tisztviselő kenyérrel és szomjoltó vizespalackokkal fordult, hogy ezzel a szeretetteljes gesztussal demonstrálja, hogy Washington, mint mindig, a szabadság, az emberi jogok és a demokrácia oldalán áll.
Amikor egy olyan „lator állam”, mint az Egyesült Államok – mivelhogy szisztematikusan megsérti az emberi jogokat – ilyen fenyegetéssel él, mint amiről beszélünk, azt nagyon komolyan kell venni. Különösen, ha valaki emlékszik az elterelő akciók régi amerikai hagyományára, amelyek arra szolgáltak, hogy igazolják a rájuk adott azonnali katonai választ.
Ez történt, amikor az Egyesült Államok felrobbantotta a Maine amerikai cirkálót a havannai kikötőben, megölve ezzel a legénységének kétharmadát. Az eset nagy felháborodást váltott ki az észak-amerikai közvéleményből, ami Washingtont arra sarkallta, hogy hadat üzenjen Spanyolországnak. Ugyanez történt Pearl Harborban 1941 decemberében, amikor 2.403 tengerész életét áldozta fel, és további 1.178-an megsérültek a hírhedt eseményekben. Megint csak ez történt a tonkini-öbölbeli incidenskor, amelynek célja az volt, hogy „eladja” az indokínai háborúját: állítólagos észak-vietnami agresszió ért két amerikai cirkálót – később erről kiderült, hogy a CIA művelete volt –, ami után Lyndon B. Johnson előbb országos vészhelyzetet, majd nem sokkal később háborút hirdetett Észak-Vietnam ellen. Maurice Bishopot, Grenada kicsiny szigetén, szintén fenyegetésnek tartották az amerikai nemzetbiztonságra 1983-ban. Meg is döntötte és likvidálta őt az amerikai tengerészgyalogosok inváziója. És a gyanús 9/11-i támadások, hogy elindíthassák a „terrorizmus elleni háborút”? A történelem a végtelenségig képes ismételni önmagát.
Konklúzió: Senki nem lepődhet meg, ha a következő órákban vagy napokban Obama engedélyez a CIA-nak vagy egy másik hírszerző szervnek, esetleg maguknak a fegyveres erőknek egy titkos műveletet egyes az Egyesült Államok szempontjából érzékeny venezuelai célpontok, például a caracasi amerikai nagykövetség ellen. Vagy más megtévesztő műveletet ártatlan venezuelai civilek ellen – ahogyan ez történt az Olaszországot megrázó olyan „terrorista kísérletek” esetében, mint az Aldo Moro-gyilkosság 1978-ban, vagy a bolognai vasútállomás felrobbantása 1980-ban –, hogy pánikot keltsenek, és igazolják a Birodalom válaszát az emberi jogok, a demokrácia és a polgári szabadságjogok „helyreállítására”. Évekkel később kiderült, hogy ezeket a bűncselekményeket a CIA követte el.
Emlékezzünk vissza, hogy Washington szülte a 2002-es venezuelai puccsot, talán azért mert biztosítani akarta az olajellátását, mielőtt megtámadja Irakot. Most kétfrontos háborút folytat: Szíria, illetve az Iszlám Állam és Oroszország ellen, és megint biztosítani akarja az energia-utánpótlását. Súlyos, nagyon súlyos a helyzet. Emiatt a dél-amerikai kormányok aktív és azonnali szolidaritására van szükség, önállóan, és az UNASUR-on, a CELAC-on illetve amerikai kontinensünk népi szervezetein és politikai erőin keresztül is, hogy elítéljék és megakadályozzák ezt a manővert.

Forrás: teleSUR, 2015. március 9.
Fordította: Latin-Amerika Társaság”