A munkásság eltemette mártírjait

“Somogyi nemcsak az újságírók sorából, hanem kora baloldali értelmiségijei közül is kitűnt intelligenciájával, műveltségével, szókimondó bátorságával. Híven demokratikus meggyőződéséhez, a Károlyi-vezette első köztársaság kormányában közoktatási államtitkár lett. A Tanácsköztársaság kikiáltásakor kiéleződtek Somogyi vitái a kommunistákkal; határozottan elutasította és bűnnek tekintette a polgári szabadságjogok megsértését, a terrort, az állami erőszakot, ami sem humanista gondolkodásával, sem szociáldemokrata mivoltával nem volt összeegyeztethető.

De sokkal hevesebben, félelmet nem ismerve támadta és leplezte le a magát hivatalosan is ellenforradalomnak nevező Horthy-rendszert, a különítményesek rémtetteit.” – olvasható a rendszerváltás utáni Népszavában.

Somogyi mégis a munkásosztály mártírjaként halt meg.

Somogyi Bélát február 22-én temették a Fiumei úti Nemzeti Sírkertbe (akkor Kerepesi úti, majd Mező Imre úti Sírkert).
” Még nem volt dél, amikor a munkásság tömegei megindultak. Sz emberek részint már előre meghatározott és a Népszavában fölsorolt helyeken gyülekeztek, hogy azután onnan induljanak a gyászházho, vagy pedig közvetlenül a Thököly útra, a vas- és fémmunkások otthona felé tartotta. Délben már sűrű rajokban érkeztek az emberek.” -írta a temetésről a másnap megjelent Népszava.
A halottaskocsit a család, a rokonok és a szerkesztőség kísérte, majd a munkások tömegei.
A hatóságok rettegtek a munkástüntetés-temetéstől, ezért a vidéki karhatalmi egységekkel erősítették a fővárosi “védelmet”.
“Igen elkeseredett, nagyon erős kifakadások hallatszottak a mai kormányzati rendszer ellen. A munkások abban a hiszemben vannak, hogy a fővezérség részéről megrendelt politikai gyilkosságról van szó.”- írják egy rendőrségi jelentésben.
 A munkások csendben, de határozottan adták  tovább a híreket, az igazságot.
A hatalom kiszolgálói belekötöttek az emberekbe, akik  nem hagyták magukat provokálni. A szakszervezetek és a szociáldemokrata párt aktivistái felkészítették a munkásokat a várható provokációkra.
“Bacsó Béla temetése szintén ünnepélyes külsőségek között, nagy részvét mellett folyt le, február 24-én. Hétköznap volt, a munkások dolgoztak, mégis sok ezren jelentek meg a temetésen.” – áll a Somogyi-Bacsó gyilkosság című műben.
A provokátorok obszcén szavakat kiáltoztak, lökdösték a fegyelmezett és méltóságteljes tömeget.
A két mártír temetési menete megmutatta a szocialista és kommunista munkásság erejét, rettegéssel töltve el sokezer proletár gyilkosait.
Összeállította: Fogarasi Zs.Képtalálat a következőre: „a somogyi bacsó temetés”