A munkanélküliségről – 2. rész

munkanelkuliA munkanélküliek, segélyből tengődők helyzetét, az alkalmi, vagy államilag támogatott közmunkásokét, általában véve a munkavállalókét a létbizonytalanság jellemzi. Ez azt jelenti, hogy a munka bizonytalanná, a munkavállaló kiszolgáltatottá válik. De a létbizonytalanság lényegében azokra is jellemző, akiknek van állásuk, mert nem tudhatják, hogy az mikor szűnik meg. Sőt, akiknek vállalkozásuk, netán vállalatuk, Kft-jük van, azok sem tudhatják, hogy mikor mennek csődbe. A létbizonytalanság tehát a kapitalista restauráció óta világunk általános sajátossága lett. Ezen belül egyes csoportok, társadalmi rétegek még nehezebb helyzetben vannak, például a pályakezdő fiatalok vagy az 50 éven felüliek. Rájuk jellemző a munka világából, divatos szóval a munkaerőpiacról, tágabb értelemben a megélhetésből való kirekesztés, a negatív diszkrimináció. Ahhoz hasonló ez a helyzet, mint amikor a piacon a vásárló az almákból válogat: a frisset, szépet megveszi, a nyomottat, nem olyan frisset otthagyja. Ez a következmény, amikor almává teszik a munkavállalókat, vagyis éppen olyan árucikké, mint bármilyen más termék, élettelen vagy élő produktum. Mivel a hatalomra jutott rendszerváltók által megváltoztatott alkotmányban már nem szerepel a munkához, megélhetéshez való jog is, a munkavállalók almasorsra vannak redukálva, ami azonban nem jelenti azt, hogy ebbe bele is kell nyugodniuk.
Németh Attila